A harcos győzelme 18+ BEFEJEZETT

30. PIRULÁS, LIHEGÉS, PIHENÉS +18

Arra, amit Vandi mondott, egyszerre öntött el a pír, nyugodtam meg teljesen, és rándult egyet a farkam. Majdnem elhatároztam, hogy elkapjam őt, majd leteperjem az ágyra, de végül ezt kihagytam, csak óriási, meghatott mosolyt sugároztam a faszi felé, ami csoda, hogy nem égette le az arcát.

– Tetszik az arcod ebben a színben.

– Ha ilyeneket mondasz, még egy olyan erős természetet, mint engem, is pironkodásra bírsz!

– Erős természet, ja – nevetett fel, közben sütött róla az újonnan szerzett önbizalma. Olyan szép hatást hagyott az arcán az a mosoly, csak bámultam, képtelenül az elszakadásra. – Akkor biztosan nem akarsz előjátékot?

– Igen, annál nekem most több kell, gombóc.

– Hát, akkor... csapjunk bele?

– Igen, csapjad belém azt a nagy kolbászt!

Teljesen elterülve, ködösen bámultam Vander babát, amint hirtelen a felsőmhöz nyúl, ami amúgy még mindig a véres, majd szétrántja azt. Mögüle előkerült a mellkasom, ami fel-le emelkedett tök gyorsan, miután rásimította a tenyerét.

Kibaszottul őrjítőnek bizonyult ez a helyzet, főleg az erotikától, amivel ezt csinálta. Én is hamar nekiestem az ő ruhájának, s kiszabadítottam a felsőtestét. Egyből a szívére helyeztem a kezem, az elég erősen vert éppenséggel.

Ezután következett a nadrág, amit gyors lélegzetvételek közepette vettünk le magunkról, majd minél gyorsabban a földre került az is a cipőnkkel együtt. Aztán, amint elém tárult Vandi meztelen látványa, azt hittem, kibaszottul elélvezek.

Megállt előttem, kapkodta a levegőt. Az izmai tök szexin kidomborodtak, mint valami erdőben lófráló vadállatnak, csak azokkal nem akarnék baszni. Ekkor éreztem igazán, mennyire magas, milyen erőteljes, egy mozdulatába kerülne kinyiffantani, ha arra vágyna.

Miért ilyen vonzó ez a gondolat? Jó, szeretem a klisésen magas pasikat a cuki, göndör hajjal, habár azoknak folyton valami fura színű a szemük, míg az én gombócom az egyszerű, de nagyszerű feketével él együtt.

– Basszus, te aztán gyönyörű vagy! – motyogta mély hangján, mire kicsit összehúztam magam. Talán túl csupasz vagyok? Pedig én akartam ezt, most mégis annyira el szerettem volna bújni a világ elől.

– Kö-köszönöm.

– Félsz? Ha nem akarod, esetleg meggondoltad magad, semmi akadálya, én... elfogadom.

– Tudom, bocsi, kicsit kevés a ruha egyelőre. Furcsa még ez a helyzet.

– Az igaz, megértelek.

– Ettől függetlenül szeretném, ha te és én... szeretkeznénk.

– Akkor jó – felelte megkönnyebbülve Vandi. – Tehát, most én, tegyem be?

– Igen, kérlek. Hátha attól kicsit kevésbé fogok feszengeni.

– Remélem, mert még elveszettebb vagyok, ha te is kezded.

– Nincs miért félned, nyugodj meg, gombóckám! Minden rendben fog menni, tudom, hogy így lesz – értem az alkarjához, amitől finoman megremegett.

Az a gyönyörű, feketének ható szeme megkereste az enyém, a tekintetében rohadt sok bizonytalansággal. A teremtők gyáva disznóira, nem akarom, hogy ennyire féljen! Úgy tesz, mintha minimum valami gyenge kis fos lennék, ami egyből összetörik, amint hozzáérnek.