Natural Elements Academy 1 -A Villámlás Gyermeke

25.rész

Szerencsére Kilo hamar talpra állt, viszonylag sebesülés nélkül.
- Hogy győzzük le ezt az izét?!- kiáltott felénk Liam a folyosó túl oldaláról.
- Nekünk van valami a neki nincs.- mondtam,majd megfogtam a mellettem remegő Hazel kezét.
- Mi? Ereink? Kössz, Robin.- röhögött fel Luca.
- Nem. Mi többen vagyunk. Csapatmunka.- közöltem velük a tervet. Micheal kivételével mindegyikük elmosolyodott. Hát persze...
- Mondom mi lesz!- hátrált hozzánk Liam.
Mind felé kaptuk a fejünk.
- Luca, én és Kilo feltartjuk, amíg Robin és Hazel segít Hunter-nek megszerezni a kulcsot.- mondta.
- És velem mi lesz?!- nézett rá dühösen Micheal, miközben épp kivédett egy repülő szikla darabot, amit a kőszörny dobott felé.
- Te besegítesz ott, ahol tudsz.- vonta meg a vállát Luca.
Micheal arca nem jót tükrözött. Sértődöttséget, ami hatalmas árnyékot vethetett a tervünkre.
- Segítesz nekem? Tudod, hogy nem tudok még tökéletesen bánni az erőmmel.- léptem mellé mosolyogva.
- Nem kell segítséget ajánlanod szánalomból.- mondta lenézően.
Pislogni sem tudtam. Hiszen én csak segítséget akartam ajánlani neki, nem szánalomból. Kezdtem úgy érezni, hogy a kapcsolatunk egy útvesztő, ahol a labirintus utcái, melyben járunk, soha nem keresztezi egymást. Mintha egy átlátszó fal lenne köztünk, amit kettőnk közül egyedül én akartam áttörni.
- Hé, Robin. Gyere.- fogta meg a csuklóm Hazel, és szó szerint elvonszolt.
Hatalmas puffanás rázta meg a földet, és Liam a padlón kúszva, a kezét maga elé tartva egy gyenge szelet eresztett a kőszörnyre. Az meghátrált egy pillanatra, de egyértelműen nem volt elég, hogy ezzel kiüssük.
- Kilo! Segíts már!- kiáltott Liam, aki épp akkor menekült ki a kőszörny karmai alól.
Kilo segítségkérően rám nézett, és akkor eldöntöttem.
- Jövök!- intettem neki, és felé futottam.
- Hunter, csald hátra! Robin mögé megy és ráugrik!- utasított minket Kilo.
Na, erre nem számítottam.
Hunter kisúját mozdítva lila lángú tűz oszlopot indított a szörny felé, sarokba szorítva azt. A szörny sebezhetőségét kihasználva Kilo nyílszerű jégcsapokkal kezdte ostromolni.
- Te jössz, Robin!- kiáltott nekem Kilo.
Megindultam. A leomlott szikladarabokra ugrottam, és ügyetlenül futottam a szörny háta felé.
Csak akkor vettem észre, hogy a szörny a tűzcsóvákon trappolt eloltva azt. Kétségbeesetten a hozzám legközelebb levő Hazel-re néztem, aki vette a lapot, és bólintva újabb tűzoszlopot húzott fel a szörny elé.
Elrugaszkodtam, és ugrottam. Behunyt szemmel landoltam valami keményen.
Ez a kemény valami bizony a szörny háta volt. Szuper!
Kemény vállába markoltam, és biztosan tartottam magam.
- Liam, szedd ki a kulcsot!- kiáltottam le neki.
Liam a földről felpattanva felém kezdett futni, de volt valami a járásában. Gyengének tűnt.
- Hajtsd le a fejed, Robin!- szólt rám. Úgy tettem. A következő pillanatban erős szél süvített a fülem mellett. Felemeltem a fejem, és Liam-et a szörny mellkasán kapálódzva láttam. Kilazította a kulcsot.
A szörny felemelve hatalmas kezét egy újabb csapást mért Liam-re, aki ezúttal vérző fejjel esett le róla.
- Liam!- szaladt mellé Hazel.
Figyelem elterelésként a szörny vállát kezdtem el boxolni, ami többet ártort, mint használt, mivel a kezem véres lett.
Akkor vettem észre, ami egy feltehetőleg jó tervet adott.
- Hazel! A nyakláncod! Tartsd felém!- kiabáltam.
Hazel értetlenül nézett rám, de megtette, amit kértem.
A nyaklánca egy üveg volt, rózsakvarc darabokkal szegélyezve. Tökéletes.
A kezem kinyújtva elvégeztem a mozdulatot. Éreztem, ahogy felforrósodik a tenyerem, és lilásan kezdett derengeni.
- Biztos vagy ebben, Robin?- kérdezte Hunter aggódóan. Hazel mellett állt, védelmezően felé nyújtva a kezét.
- Igen. Elég messze vagytok, szóval nem lesz bajotok.- nyugtattam meg.
- És veles mi lesz?- nézett rám Hazel, és az ajkai remegni kezdtek.
- Megoldom.- mosolyodtam el. Ebben egy cseppet sem voltam biztos. Épp az egyik legerősebb varázst készültem használni, de még az alapok is alig mentek. Nos, ez biztosan valami Davian családi vonás.
Erősebben szorítottam, majd fekete fény vakította el a szemem.
Hatalmas csattanás jelezte, hogy a villámom eltalálta Hazel nyakláncát, majd abból egyenesen a szörnyre verődött vissza. Ez volt az utolsó, amire emlékeztem.