Csak játék...?

Elősztori

Az falevelek aranybarna sokasága teljesen elbűvöli Bertát. A lehulló levelektől már szinte alig látszik a park szépen gondozott pázsitja.
Berta a karórájára néz. 5 perc múlva 17:30, arra beszélték meg a találkozót.

Emese tűnik fel a sarkon, és vidáman beszélget Zoéval és Olíviával. Na végre.

- Szia Berta! - integet vidáman Emi amikor meglátja a padon ülő lányt.
- Sziasztok! - köszön vissza - Azt hittem már rossz helyre jöttem. Miújság?
- Jajj! Képzeld el pont most mesélem! Megkérték a kezemet!
- Nemár! - pattan fel a helyéről Berta - Mesélj el MINDENT!
- Oké! Szóval az történt, hogy hazaérek a munkahelyről, ledobom a cuccom a kanapéra...
- Nem akarom félbeszakítani a bájcsevejt, de szerintem ha nem akarod ezt a történetet még vagy négyszer elmesélni, akkor javaslom, hogy várjunk meg mindenkit. - jegyzi meg Olívia.

Néhány perc múlva megérkezik Katalin, majd örök későként befut Lara is.

- Adjon Isten! Na megyünk a San Siroba?

Hangosan beszélgetve indulnak el az említett kocsmába, ami már jó pár éve a törzshelyükké vált. Barátságos hangulatával, nagy plazmatévéjével és viszonylag alacsony áraival egyből szinpatikus lett anno a lánayoknak marcalvárosi kiskocsma.

Istvánnak, a csaposnak (akit már szintén régóta ismernek) rögtön felderül a képe amikor a vidám társaság belép a helyiségbe.

- Jöhet a szokásos, Isti! - rikkantja el magát Lara, majd leülnek a megszokott boxukba.

Emese végre elmeséli a nagyon romantikus lánykérést és elmondja az esküvő időpontját is. Eközben megérkezik Isti is az italokkal.

- Egy Egri Bikavér Bertának, egy száraz fröccs Katának, egy cseresznyés koktél Zoénak, egy Margarita Olíviának, Fanta Eminek és 4 cent barackpálinka Laanak. Stimmel?

- Köszönjük Isti! -mondja Emese, majd folytatja - Szeretnélek meghívni benneteket az esküvőnkre koszorúslányként! Illetve téged, Istit, mint a tanúmat. Eljönnétek? - kérdi reménykedve.

- Hát hogy a viharba ne? - kiált Lara mosolyogva.

Mindannyian nagyon megörülnek a meghívásnak és természetesen megnyugtatják Emesét afelől, hogy elmennek. A hangulat tetőfokára hág, valahonnan előkerül egy üveg jófajta pezsgő is, úgyhogy koccintanak az ifjú pár örömére, pontban este 9kor.

Emese elmondja, hogy hogyan képzeli el az esküvőt, majd más dolgokról is beszélgetnek.

- Mit szóltok az osztálytalálkozóhoz?- kérdezi Zoé, mire Berta és Emese el kezdik dúdolni, hogy "álomautó, álomtévé, álomesküvő...". :)

- Mikor is lesz, csütörtökön? - kérdez vissza Kató.
- Igen akkor. Délelőtt fél 10kor találkozunk az iskolában, majd elmegyünk ebédelni a Zöld Elefántba.
- Jaj. Mit gondoltok mennyire kell kiöltözni?
- Mi az Kató? Nem akarsz találkozni az osztállyal? - csodálkozik Berta.
- Nem az... De ez is egy olyan alkalom, amikor muszáj felvenni valami szép ruhát, meg jópofizni és dicsekedni mindenkinek.
- De amúgy jó volt az osztályotok? Szerettetek oda járni? - érdeklődik Isti, akinek már lejárt a munkaideje, de odaült iszogatni a kedvenc törzsvendégeihez két haverjával: Jenővel és Palival.
- Igen, nagyon jó volt, bár kellett azért idő ahhoz, hogy összekovácsolódjunk. - mondja ki gondolatát Kató.
- Ezt most hatotokra is érted? - néz fel a telefonjából Pali.
- Igen. - válaszol kis tétovázás után Kata.
- Ha mondanom kéne egy időt, két év biztos kellett ahhoz, hogy tényleg egy osztálynak mondjuk egymást. - jelenti ki Emese.
- Azon belül is a tábor. - teszi hozzá somolyogva Zoé.
- Jaj az a tábor! - kiált fel mind a hat lány, amolyan "na aztán nagy volt" stílusban.
- Miért mi volt ebben a... táborral? - forgolódnak értetlenül a fiúk.

Lara harsányan felnevet, legurít még egy pálinkát, majd mosolyogva hátbaveregeti Istit.
- Inkább az a kérdés, hogy mi NEM volt ott barátom!

Éjfélre járt már az idő, mire búcsúzkodni kezdtek. A többség a városban lakik, de Katalin és Berta együtt mennek busszal be a pályaudvarra, hogy onnan majd további járatukkal jussanak el házaikba.

Kilyukasztják buszjegyüket a lyukasztóban, majd helyet foglalnak az 1A busz leghátuljában. Berta agya még mindig a májusi tábor és az osztálytalálkozó körül forognak.

- Tudod mi lenne jó? - szólal meg hirtelen.
- Mi? - emeli rá fáradt tekintetét Kató.
- Ha lenne valami összegzés arról, hogy mik voltak a táborban. Én ugyan vezettem naplót meg minden, de kíváncsi vagyok arra, hogy ti hogyan éltétek meg azt.
Kata lehunyta a szemét. Most túl álmos volt ahhoz, hogy hosszú beszámolót kezdjen az ott történtekről. De Berta nem is vár tőle, egyszerűen csak hangosan gondolkodik, mint általában.

Még aznap este, miután lefürdött, leveszi a szekrénye tetejéről a dobozát, amiben a régi cuccait tárolta. Azokat amik bár egyesek számára felslegesnek tűnhetnek, de túl sokat jelentenek ahhoz, hogy az ember megváljon tőlük.
Lesöpri a tetejéről a porcicákat, és miután leveszi a fedelét, turkálni kezd benne. Meg is találja amit keresett: a piros borítójú naplót.
                                                                              

Ez volt az első rész, remélem azér nem lett annyira pocsék. Nyugi, be fog indulni, de azért kell neki egy alap na!
Ha van benne helyesírási hiba akkor bocsi. További jó olvasást!