Több a sokknál (Max Verstappen)

23

Max

Nem tiltakozott a csókom ellen, sőt, talán minden fájdalom és érzelem, ami eddig a szívét nyomta, benne volt. Derekánál fogva szorosan öleltem magamhoz, úgy éreztem, hogy talán belehalok, ha elmúlik ez a pillanat és esetleg olyan választ kapok, amit nem akarok hallani.

-Mit szólsz? Szerinted, van rá lehetőség, hogy kijavítsam a hibáim?

Óvatosan bólintott a fejével, miközben szomorú szemei átváltottak ragyogóvá, majd úgy figyelt rám. Egy két könnycsepp kicsúszott a szeméből, amit azonnal letöröltem, majd tarkójánál fogva közelebb húztam és szorosan átöleltem.

-Miért nem mondtad már korábban, hogy hogyan érzel?- A kérdésem hallva fejét egyből lehajtotta.-Beszéljünk őszintén, hogy kinek mi volt a problémája és mivel tehetnénk jobbá a helyzetet.

-Én nem is tudom, hogy mikor kezdtem el érezni, hogy valami megváltozott... Talán az összeköltözésnél, de az is lehet, hogy már jóval előtte, csak elnyomtam magamban.

A kezemmel végig simítottam az arcán, miközben a homlokára nyomtam egy csókot.

-Ha nem éjjel lenne, akkor mondanám, hogy menjünk Belláért, de sajnos... Isten is úgy akarta, hogy a ma este csak a miénk legyen.

-Tudod... Ha már az őszinteségnél tartunk, szeretném elmondani, hogy legszívesebben kiütném a szart is Kellyből. Rohadt idegesítő és ahogy körberajong... Tenyérbe mászó.

Felnevettem a szavai hallatán, de nem tudtam hibáztatni, egyetértettem vele. Kelly egy haszonleső kígyó, de ettől függetlenül élveztem, hogy Molly féltékeny volt, amikor csak meglátott vele.

-Szeretném, ha tudnád, hogy egyáltalán nem kell aggódnod miatta. Szép nő, ezt nem tagadom, de egy minimálisan sem mozgatott meg, a szintedre pedig egy nő sem érhet fel, akárki akar rám mászni, a válaszom nem lesz.-Elmosolyodott, nekem pedig annyira tetszett a látvány, hogy úgy döntöttem folytatom és mindent elmondok, ami épp a szívemet nyomja, vagy eszembe jut.- Kika és Pierre a legjobb döntést hozta, amikor ránk hagyta Bambit, de komolyan így gondolom. A legjobb barátaink által kaptam egy szerelmet és egy gyereket is, akit sajátomként szeretek, pedig nem mostanában gondoltam, hogy lesz egy lányom.

-Olyan tündér...-Megitta a maradék bort a poharából, majd folytatta.- És nagyon hiányzol neki, ez egyértelmű. Amikor fürdetés van, vagy az esti etetés, szerintem még az is, amikor szimulátorozás közben rajtad volt a hordozókendőbe.

-Igen, emlékszem azokra az estékre, amikor csak úgy aludt el.-Felsóhajtottam, majd a kezénél fogva a kanapéhoz húztam.- Basszus, nagyon elment az idő. De szerintem jól helyt álltunk.

-Szerintem is...

Kezemmel átkaroltam a vállánál, míg ő a mellkasomhoz bújt és úgy ölelt át a hasamnál. Az illata, ami táncot járt körülöttem és varázslatként hatott rám, újra elvette az eszemet, ahogy minden eddigi alkalommal tette.

-Örülök, hogy velem vagy, és nem a seggfej Tommyval.

-Cchhh, ne beszélj így róla... Nem tehet semmiről...

Haját összefogva a tenyerem közé egy kicsit feljebb húztam a fejét, majd magam felé fordítottam az arcát, de a pillanat heve valami olyasmit ébresztett fel bennem, amit eddig már sokszor, csak sosem sikerült kiadnom magamból.

Míg a kezét a nyakamhoz csúsztatta, számat az övére nyomtam, és elvesztem a csókjában. Nem tagadom, hogy a kezeim azonnal felfedező útra indultak, majd amint a combjához értem, egy mozdulattal az ölembe emeltem.

A bőre puha volt és meleg, ugyanakkor az általam okozott libabőr pár helyen érezhető volt. Kezeivel úgy ölelt a nyakamnál, mintha nem kenne holnap, én pedig ugyanígy éreztem, ahogy egyre közelebb húztam magamhoz.

-Nem kapkodjuk el?- Kérdezte ártatlan szemekkel, szinte zavarba hozott a tekintete.

-De igazad van... Várjunk még vele.- Mosolyogva nyomtam egy csókot a szájára, majd leemelve magamról a konyhába sétáltam, hogy egy újabb kör piát töltsek magamnak.

A farkam a gatyámban úgy döntött, hogy nyom egy sztrájkot, így próbáltam elkerülni az éles találkozást, hogy ne higgye rólam azt, hogy nincs önuralmam. Mert nagyon is van! Kibaszottul van.
Éppen most fogom vissza magam, hogy ne támadjam le a legszexibb lányt a világon, aki előbb a kemény farkamon ült, és én hagytam, hogy lemásszon rólam.

-Elmegyek fürdeni, okés?- Bólintottam, majd néztem, ahogy eltűnik a folyosón, a fürdőszoba felé.

A konyhaszéket kihúztam, majd leültem rá és hátra hajtva a fejem dörzsölni kezdtem a kezemmel az arcom. Sosem voltam még így, sosem kívántam még ennyire senkit. Már épp túl voltam a gyónáson és a mi atyánkon, amikor Molly újra megjelent.

-Megtennéd? Hogy segítesz a ruhával? Nem tudom lehúzni, nem érem el hátul.- Azoknak a boci szemeknek, ha akartam sem tudtam volna nemet mondani.

-Hát persze.- A számat összeszorítva nyúltam a ruhájához, majd egészen a feneke aljáig húztam a cipzárt.

Az a szó, hogy "baszd meg" legalább ötször suhant át az agyamba, amikor felfogtam, hogy a ruhából előttem kibújva sétált vissza a fürdőszobába, melltartó nélkül, egy fekete csipkés tangába. Ha a farkam eddig nem repedt szét, akkor most fixen szétfog, és a miatyánk és a gyónás sem segíthet a helyzeten.

Mászkálni kezdtem, töprengeni, hogy kövessem, vagy inkább mégsem, aztán meghallottam a nevemet. Ez a jel, esküszöm, ami segít, hogy hogyan kell döntenem.

-Max! Behoznál egy törölközőt?

-Aha. Aha, be.- A szekrényhez lépve kiemeltem a kedvencét, amibe mindig belecsavarta magát fürdés után, majd besétáltam és a kabin felé nyújtottam, közben pedig a csempét bámultam. Ezt a cselekvést körülbelül két percig sikerült tartanom, ugyanis amint elvette a kezemből, rászegeződött a tekintetem és a teste minden centiméterét szemügyre vettem.

Ajkai épphogy résnyire nyitva voltak, bőre még nedves volt, én pedig gondolkodás nélkül estem neki újra, a hívogató ajkainak.

-Szerintem nem sietjük el.- Súgtam halkan, mire ő bólintott, végül pedig mindketten a zuhany alatt kötöttünk ki, egymás karjai között.