𝑮𝑶𝑳𝑫𝑬𝑵 ➥ Vecsei H. Miklós ✓

⸻𝟓𝟖.

ELÉRKEZTÜNK AHHOZ A NAPHOZ, amit tavasz szempontjából nagyon vártam. Ma volt Hasi születésnapja. Előző nap teljesen véletlenül „nála ragadtam", így aztán másnap korán reggel felkeltem és elkezdtem palacsintát készíteni, természetesen megpróbálva mindezt a lehető leghalkabban. Viszont azért előtte muszáj voltam kivinni Sárit egy nagyon apró sétára, hogy biztosan ne ugasson.

A kiscsapattal megbeszéltünk egy apró meglepetést ma reggelre, nem volt talán olyan nagy dolog így belegondolva, de tudtuk, hogy Hasinak tetszeni fog. Lényegében arról volt szó, hogy előbb bemegyünk az egyetemre olyan ürüggyel, hogy valamiféle megbeszélés lesz a vizsgákkal kapcsolatban, de tulajdonképpen csak felköszöntjük Hasit a saját irodájában. Balázs még tegnap elrejtette az irodában a szekrénydobot, Márk pedig majd gitárral fog érkezni elméletileg. Dorottya felajánlotta azt, hogy szívesen sütne Hasinak egy tortát. Úgyhogy tényleg mindent megtettünk neki.

— Jó reggelt – motyogta Hasi a konyhaajtóban, aztán megdörzsölte a szemeit.

— Jó reggelt! – mosolyodtam el szélesen, aztán elléptem a tűzhelytől. – Kis szülinapos – kuncogtam, aztán apró puszit adtam az arcára.

— Mikor keltél? – vonta össze a szemöldökeit.

— Talán fél órája – válaszoltam.

— Fél hét van – jelentette ki. – Minek keltél te hatkor?

— Hogy ne kelljen sem levinned korán reggel Sárit, sem pedig reggelivel és ebéddel foglalkoznod – feleltem egyszerűen.

— Te vagy a világ legjobb barátnője – dörmögte, miközben átölelt hátulról, ugyanis időközben visszaálltam a tűzhelyhez. Halkan elnevettem magamat.

— Nyugodtan ülj le, azonnal adom a reggelidet – informáltam.

— De veled szeretnék reggelizni – kérte ki magának. Ismét elkuncogtam magamat, látszott rajta, hogy még csak most ébredezik.

— Jó, akkor ezt az adagot még befejezem – üzleteltem vele. – Egyébként Ati még tegnap este írt nekem afelől, hogy lesz ma még tanítás előtt valami megbeszélésetek – füllentettem.

— Remek – mormogta. – Hánykor?

— Fél nyolc – válaszoltam.

— Remélem gyorsan lezavarjuk és aztán visszafutok érted, hogy nyugodtan tudj készülődni.

— Minek? – vontam meg a vállaimat. – Bemegyek veled, semmi akadálya nincsen – bizonygattam. Tulajdonképpen elég gáz lett volna, hogyha így történne az egész. Akkor hogyan tudnék odaérni az irodájához? Lehetetlenség lenne.

— Jó, ahogy gondolod – hagyta végül annyiban. – Te felkeltél, hogy süss palacsintát? – Kicsit olyan volt, mintha egy kisgyerek lenne és csak most fogta volna fel az agya azt, hogy mi történik.

— Igen – kuncogtam, miközben elkezdtem pakolni két tányérra és tettem mellé némi gyümölcsöt is. – Jó étvágyat – ültem le elé.

— Imádlak – felelte halkan.

Miután közösen megreggeliztünk, elkezdtünk készülődni, én pedig alig tudtam elrejteni a mosolyomat. Kíváncsi voltam már, hogy mit fog szólni az apró meglepetésünknek, amit kitaláltunk neki.

— Gyere – biccentettem neki már az egyetemen, mikor már megindult volna az igazgatói iroda felé.

— Tessék? – értetlenkedett.

— Csak gyere – mosolyogtam.

— Mit csinálsz, Hanga? – folytatta tovább a kérdezősködést.