A Reprezentatívok

Döntések

Ahogy Dió tovább vándorolt ​​az erdőben, hallotta az éjszakai madarak, és a tücskök ismerős csiripelését, ami tizenhat éve ugyanaz.
De ezúttal nem azért volt itt, hogy csak úgy gyönyörködjön az éjszakai dallamokban. Ezúttal célja volt, bár gondolatai körbe-körbe jártak, felidézve az első itt töltött napokat és Oliver Maywicket, aki gyermekkorának fájdalmas emlékévé vált, a cél a feje mélyén volt.
Nyomokat kellett találnia. Csapásokat. Bármit.

A dolgok ezekben a hetekben nem voltak a legnyugodtabbak, egy ismeretlen wayan, akit tettéhez híven Támadónak neveztek el, megharapta az intézmény egy embertanulóját, hibrid farkassá változtatva őt.
Őszintén szólva Dió nem látta a problémát a farkas létben, de megértette, hogy ez nem egy olyan életstílus, amit mindenki követni akart, valamint végtelenül fájdalmas élmény volt emberből azzá válni.

Az első támadás egy hete történt az embertanítványok egy nagyobb csínytevése után.
Oliver Maywick volt a feje ezeknek az állítólagos tréfáknak, amelyek eleinte csak a farkasok székén elhelyezett fingpárnákat tartalmaztak, amit Tejfű és Pitypang nagy elánnal megtorolt.
Ez a két jókedélyű fiú volt Dió legközelebbi barátja, Pitypang a második farkastanuló aki az intézetbe érkezett, Tejfű két éve volt itt.
Pitypang egy évvel idősebb volt Tejfűnél,  mindkét fiú magas és masszív volt, és ugyanez elmondható volt a koponyájukról is. Masszív.
Tagadhatatlanul zórakoztató emberek voltak, s mint ahogyan a közösségben szinte azonnal megmutatkozott az egység, mégis a két fiú képzelete sokszor más volt, erre még rátett az, hogy mindketten igen makacsok voltak.
Jó volt a humoruk, ezt viszont érdemes megemlíteni.

A csínytevések tehát folytatódtak, de egy idő után heves fordulatot vettek. Döglött patkányok ragasztva a farkasok hálótermének ajtajára, élő rovarok az emberek klubszobájában, majd, mint derült égből villámcsapás, farkasölő fű szétszórva a hálótermek előtti folyosón.

Dió nem nagyon figyelt ezekre a megkülönböztető, de lényegében jelentéktelen csínytevésekre, mert az ember tanulók mindig is ilyenek voltak és vissza is kapták, ráadásul mind tinédzserek.
Tehát kelletlenül élénkek, és rettenetesen együgyűek.

A farkasok sem csináltak nagy ügyet az egészből, csupán heccnek vették, amit megpróbáltak nagyobb megtorlásokkal ellensúlyozni, de a farkasölő fű-incidenst a közösségben mindenki jelentőségteljesen elutasította és ekkor kellett Diónak lépnie, hogy megregulázza a csínytevéseket.

Sikeresen megbeszéltek néhány szabályt a nehéz természetű Oliver Maywickkel az eseményekkel kapcsoltban, amelyek magukba foglalták azt, hogy a csínyek folytatódhatnak, kevésbé diszkriminatívabb jelleggel és csak egy történhet egy hét alatt mindkét oldalon.

Ettől függetlenül úgy tűnt, hogy az egyik farkas túlságosan a szívére vette a farkasölő fű-incidenst és az embert, aki belopózott az elzárt folyosókra és szétszórta azt, egy éjszaka leforgása alatt megharapta.

Köztudott volt, hogy ha egy farkas megharap, előbb-utóbb azzá leszel, de ez minden immunrendszerből más ritmusú reakciókat váltott ki.

Valakit megharapni viszont értelemszerűen szigorúan tilos volt, még a Fenyőfa Intézményi Szabályok és Korlátozások könyvében is szerepelt, amit mindenkinek be kellett magolnia már az idekerülésének első hetében.

Dió látta az első áldozatot, egy tizenkét év körüli emberlányt.
Azon az éjszakán, amikor megharapták, ellenállása hatalmas zajt csapott a közeli erdőben és a farkasok hallása elég jó volt ahhoz, hogy észrevegyék, így Dió és Pitypang aznap éjjel elég kótyagosan ébredtek és kirohantak az éjszakába, csak hogy az emberlány síró, összegböjödött alakja táruljon eléjük, távol az ösvényektől.
Legalább életben volt, de a teste tele volt kisebb karmolásokkal valamint egy harapás égtelenkedett a lábán.
Pitypang azonnal felkapta, Dió pedig utasítást adott, hogy haladéktalanul vigye az Intézet gyengélkedő szárnyába, miközben ő Mrs. Gawknak jelentette az esetet, aki olyan pánikszerűen ugrott ki baldachinos ágyából, hogy még az élénk vörös színű szatén hálóingét is meg kellett ragadnia, mert ahogy futott, az folyton le akaródzott csúszi róla és ezt a látványt egyetlen ember vagy farkas sem tudta volna elviselni.