Moth To A Flame ☆

01.

- El sem hiszem, hogy vége - nyögte ki Amy, a legjobb barátnőm az ágyamra dőlve, miután hazaértünk az utolsó érettséginkről.
- Itt volt az ideje. Nem tudtam, hogy elköltözzek a föld másik felére és tituláljam halottnak, vagy tényleg megöljem-e magam - forgattam szemet.
- El kell mennünk megünnepelni, hogy túl vagyunk rajta!
- Mikor?
- Valamikor a napokban, ha már kellően feldolgoztuk a dolgokat. Tudok pár jó helyet, így nehéz lesz a választás, de megoldjuk - nézett rám Amy, én pedig bólintottam.
[...]
Rettenetesen hamar eltelt az a pár nap, és sikeresen realizáltuk, hogy vége, nem lesz több érettségi. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a tükröm előtt sminkelek, már a ruhámban, amibe megyek bulizni. Amy nem sokkal később megérkezett hozzám, és megvárta, míg befejezem a készülődést.
- A bátyám elvisz minket - mondtam, miközben gyorsan elpakoltam az asztalomról.
- Melyik?
- Carter. A másik nincs itthon, és amúgy sem vinne el - forgattam szemet, mire nevetve bólintott.
Lementünk a lépcsőn, a bátyám pedig már várt minket.
- Hova vigyelek titeket? - kérdezte, mikor beszálltunk a kocsiba.
Amy lediktálta a címet, aztán Carter gázt adott és elindultunk. Már sötét volt, így a városnak azon része is különböző színekben pompázott.
Miután a bátyám kirakott minket, megbeszéltük hogy majd értünk jön háromnegyed kettőre. Bementünk a helyre, ahol már tomboltak az emberek. A zene üvöltött, mindenhol emberek valami kikért piával a kezükben, illetve a dohányosok, akik kint - de volt aki bent - néha elszívtak egy cigit.
A pulthoz közelítve megtaláltuk pár osztálytársunkat, így egy társasággá csapódtunk. Rengeteget beszélgettünk a következő évekről, hogy ki merre, hogyan megy tovább, és ki az, aki kivesz egy évet, hogy szünetet tartson. Ezek közé tartoztunk mi is Amyvel.
Éppen a pulttól fordultam el - a sokadik körömmel -, amikor egy hatalmas mellkasba ütköztem, ezzel magamra borítva az italom.
- A rohadt él- hallgattam el, mikor felnéztem a mellkas tulajdonosára. Több mint egy fejjel magasabb volt nálam, pedig én sem vagyok a legkisebb ember a földön. És nemcsak a magassága veri az egeket, kibaszott jól is nézett ki.
- Mi a probléma, hercegnő? - nézett le rám.
- Miattad magamra borult az egész koktélom, amit meginni terveztem volna - feleltem idegesen, miután feleszméltem a sokkból. Végigsimítottam a ruhámon, és a nagyrésze ázott a piában.
- Talán ha figyeltél volna jobban, és láttad volna hogy itt állok, nem jössz ilyen nagy hévvel nekem, akkor nem lenne a gyönyörű kis ruhád tiszta pia - nézett végig rajtam úgy, hogy elszégyelltem magam.
- Most komolyan engem hibáztatsz, amiért beálltál konkrétan mögém, és elvárod, hogy lássalak és ne-
Egy szempillantás alatt hallgattatott el azzal, hogy az ajkait az enyémnek nyomta. Abban a pillanatban esett ki a kezemből a pohár ami a földön széttört, a kezeim pedig automaikusan a nyaka köré fonódtak. A kezei a derekamon megálltak, és végig ott tartotta őket. Kis idő múlva csak annyira váltunk el egymástól, hogy szemkontaktust tartva lélegezzünk párat, és most én kezdeményeztem a következő csókot. A srác megragadta a derekamat és az ölébe emelt, én pedig a derekára kulcsoltam a lábaim. Félrevonultunk a pulttól, majd letett, és a kezemet fogva húzott maga után, ki a szórakozóhelyről. Miután a zsebében kutatott, előszedett egy kocsi kulcsot, és megálltunk egy autó mellett. Miután beültünk, egyből gázt adott, és egyik kezét a combomra téve megindultunk. 10 perc múlva parkoltunk le legközelebb, majd kiszállva újra egymáson lógtunk. A derekára kulcsoltam a lábaim, ő pedig az ajkaimtól el nem szakadva ment vakon, be a házba.
[...]
Már kijózanodva feküdtem csukott szemmel, a nemrég megismert srác mellett, miközben ő a nyakamat simogatta a hüvelykujjával.
- Még meg sem kérdeztem.. hogy hívnak, hercegnő?
- Brooklyn - feleltem ránézve, ő pedig bátran tartotta a szemkontaktust. - Brooklyn Smith. És téged?
- Aaron Rodriguez - mosolyodott el, én pedig elmosolyodva felültem az ágyban.
- Vissza kéne mennem - néztem meg a telefonomonat, majd mikor realizáltam mennyi az idő, pánikolva kezdtem felöltözni. Kettő óra múlt 7 perccel.
- Elvigyelek? - szállt ki az ágyból, és ő is elkezdett felöltözni, csak kicsit nyugisabban, mint én.
- Azt megköszönném - kapkodtam, így másfél perc múlva már készen álltam az indulásra. Aaron csak egy rövid gatyát és egy egyszerű pólót húzott fel, majd kimentünk a házból, és beszálltunk újra az autójába.
A 10 perces út egy örökkévalóságnak tűnt. Közben a bátyám és Amy is számtalanszor hívott, én pedig a combomon dobolva készültem fel lelkileg a lebaszásra Carter részéről.
- Megkérhetlek, hogy egy sarokkal a hely előtt állj meg? - néztem rá, miközben ő az útra koncentrált.
- Persze.
Kis idő múlva meg is álltunk, egy sarokra a bátyám kocsijától.
- Köszönöm a fuvart, és az estét is, élveztem - mosolyogtam rá megsimítva az arcát. - Viszont mostmár tényleg mennem kell, mert a bátyám lenyakaz - motyogtam, miközben kiszálltam a kocsiból. Hallottam, hogy még utánam szólt, de addigra már becsaptam a kocsi ajtót, és futólépésben indultam tovább. Kettő óra 20 volt, és ahogy beszálltam Carter kocsijába, már hallgattam is, ahogy mindketten velem kiabálnak. Amy azért, amiért eltűntem, a bátyám meg azért, mert nem voltam ott a megbeszélt időben. Ezt hallgattam egészen hazáig.