Birodalmak

Kezdet

Nem hiszem el, hogy nem működik. Mindent megpróbáltam -Panaszkodok magamban. - Egyszerűen lehetetlen egy törést létre hozni két világ között, pedig azt már bebizonyítottam, hogy létezik a multiverzum. Akkor ez most miért nem megy? Ahj nem értem.
-Ben, el fogsz késni! -Szól Anya.
-Dehogy fogok, sosem kések el...

A buszon rengeteget gondolkodtam, hogy mi lehet a baj. Talán túl kevés az energia. Talán, ha rákötném közvetlenül a hálozati vezetékekre, akkor működne a szerkezetem. Majd kipróbálom.

-Raco!
-Ben. Végre! Azt hittem elkésel!
-Sosem késnék le egy mozit veletek. Hol van Katsumi? -Nézek körbe.
-Elment valami Japános boltba, mindjárt jön. -Kapok választ.

Katsumi megjött. Futottunk, mert volt 2 percünk film kezdetéig, de még nem vettünk semmi nasit.
A film érdekes volt. Az idő utazásról szólt, és ekkor rájöttem valamire. Az a baja a Téridő-Hasítónak (röviden TH), hogy nincs rajta idő szabályozó, vagy minek nevezzem. Ha így törés jönne létre, a két világ idővonalai egymásba fonódnának, és felrobbannának. Szerintem...

Végre itthon. -Gondolkodok magamban. - Most akkor hozzuk össze ezt a valamit.

Siker, azt hiszem. Ez a kis szerkezet képes az időt a repedésen kívül tartani. Már csak abban nem vagyok biztos, hogy mi történik azzal, aki oda át megy. Lehet, hogy megöregszik egyből, vagy épp vissza fiatalodik...

Ezt az újabb problémát megoldottam, azzal, hogy egy óra, ami a repedés megnyitásához is szükséges, megtartja az időt körülöttem.
Most akkor mehet egy próba. Egy tollal kezdem.
-Hangnapló, 122. nap. Talán elősször sikerült egy repedést nyitni egy más világba. Egy tollat fogok átdobni a repedésen. Megnyitom a repedést. 3, 2, 1... Sikerült, egyenlőre stabil. EL SE HISZEM! Bele dobom a tollat. Elmerült, már nem látom. Ha átnézek ezen a kicsi nyíláson, fákat látok, na meg egy tavat. Hm. Hangnapló vége.

Akkor most jöhet a buszon kitalált terv, és ez egy nagyobb változatban, amin át fér a szonár, ami majd felderíti a környéket. Mondjuk ha megbütykölöm egy kicsit, lehet hogy más világokat is bemérhetnék. Na midnegy, majd meglátom.

-Na ez már valami! -Mondom 8 óra munka után. -Ezzel már lehet is valamit kezdeni!

Kezdtem is. Még pár óra alatt átalakítottam a szonárt, ahogy elterveztem, a TH-t rákötöttem a hálozati vezetékre, és bekapcsoltam. A repedés sokkal nagyobb volt.

-Hangnapló, 122. nap folytatása. A szonárt átdobom a repedésen, és megpróbálok bemérni vele valamit.

Azonban ami ekkor következett, arra nem számítottam. Miután átdobtam a szonárt, minden szikrázni kezdett. Konkrétan kinyírtam az áramellátást a környéken. Senki nem tudta, hogy én voltam, Anyáékon kívül. Nem haragudtak rám.

Pár nap múlva vissza jött az áram. Ekkor a szonárhoz kapcsolódtam. Meglepődtem hogy sikerül, hisz egy másik világ. A szonár feltérképezte a helyet. Amit láttam, egy sziget volt, egy Földszerű bolygón. Továbbá a környező Bolygókat, Naprendszereker, Galaxisokat is. Sőt, ezen kívül még vagy 5 világot is. Multiverzumok. Nagyon durva. Sikerült. De senki nem tudhatja meg, hisz elvennék tőlem ezt a tudást. Persze a családom igen, hiszen ez HATALMAS.

A Szonár hirtelen lekapcsolódott. Mintha valaki kikapcsolta volna.
-Ki kell derítenem. -Gondolkodok hangosan. - A TH már képes akkora nyílást létre hozni, hogy átférjek. Csak, hát... Az áram a probléma. Nem csinálhatom azt, mint múltkor... Talán, ha egy generátorra kötném. De honnan a fenéből szerzek egy genrátort. Ekkor a kocsira néztem, és nem, nem szedtem szét. Helyette inkább elmentem a közeli roncstelepre, ahol egy két busznak kiszereltem a generátorát. Tudom, ez nem erre van kitalálva, de nekem jó lesz.

Haza értem, össze raktam mindent, és beindítottam.

-Hangnapló, 137. nap. Ma elősször, én magam lépek át, az idegen világra.

Átléptem. Érdekes érzés volt. Nem lettem sem öreg, sem totyogó kisbaba. Jó hír. Sétálgattam a rejtélyes szigeten, ahol furcsa épületek voltak. Majd megláttam valakit.
-Te meg ki a fene vagy?! -Kérdezem tőle, de a reakciója nem túl barátságos. Egy katana volt a kezében, és felém sétált. -Én békés szándékkal jöttem, ne bántson, kérem.
-Hogy kerültél ide, Eredeti?
-Eredeti?
-Eredetből származol. Ahogy az az idiótán összerakott szonár is.
-Hé! Nem idióta, próbálj meg te össze rakni egy olyat!
-Megtettem. Nem is tudod hányszor... Már nem számolom... -Mondja, és elsétál.
-Várj! -Kiáltok utána. -A nevedet még mindig nem tudom!
-A nevem Ronin. Üdvözöllek a 1629-es világban.
-1629-es?
-Igen. A világok, vagy Verzumok egymáshoz képest csiga alakban helyezkednek el. Eredet az első. Utána jön a 2-es, és aztán végtelen másik. Szépen sorban.
-Tehát ha nekem vannak másaim, akkor közülük én vagyok az eredeti?
-Lényegében igen. Ez ennél bonyolultabb, de ha nagyvonalakban igen. És nem a másaid, hanem Alteregóid.
-Az Alteregó az hasonmást jelent...
-Igen, de melyik hangzik jobban?!
-Jólvan, igazad van. Na de várjunk. Akkor Eredetből, ki a te ,,Eredetid,,..?
-Érdekes megnevezés. Én a 2-es világból jöttem, ami egy nagyon jó hely és...~
-Nem vagyok hülye. Ne tereld a témát. Ki az?
-Tényleg nem fontos. Most had vezesselek körbe.
-Örömmel elfogadnám, de vissza kell mennem.
-Az idő miatt, ugye?
-Azt megoldottam, ezzel itt. -Mutatok a kezemen lévő órára.
-Bámulatos...
-A generátorjaim fognak leállni, úgyhogy most megyek. Örültem Ronin. Még látjuk egymást!
-Ebbén én magam is biztos vagyok...

/Ronin erődjében/
-Nem fogod elhinni kivel futottam össze.
-Ne csigázd az agyamat Ronin!
-Nos, Garbit. Úgy tűnik, társaságunk akadt Eredetből.
-Ó, úgy hallom végre, van egy VIP jegyem Eredetbe.
-Igen. Hozd el nekem. Csald ide. Az neked nagyon jól megy.
-Elmondjam, hogy te küldtél?
-Ne! Semmi képpen sem.
-Akkor hát, megyek, indul a gépem.
-Ugye tudod, hogy kellek hozzá?
-Már neem!
-Mikor loptad el a kulcsot?!