L'italiano

VII. rész

Fizikaóra előtt minenki vihorászva beszélgetett, csak keveseknél lehetett látni füzetet, vagy tankönyvet, senki sem sejtett semmit. Ahogy én sem.. fáradtan firkálgattam a mindenes füzetembe, miközben halkan ment a zenelejátszómon egy nagyon jó szám.

A tanár kinyitotta a termet, mindenki zajongva bemasírozott, egypáran üvöltöttek, mások valamin óriásiakat röhögtek, aztán fokozatosan mindenki elcsendesedett és a tanár meg bejött.. kezében kis papírokkal

-cetlit írumk? -kérdezte Tibi ilyedten

-igen- hangzott a felelet a fizikatanártól, nekem meg görcsbe rándult a gyomrom, mindenem megfeszült és arra gondoltan, hogy elvileg tanultam. Mondjuk nem biztos, hogy megmaradt bármi is.

Kiosztottàk a lapokat, miközben olyan ideges voltam, hogy úgy éreztem mindjárt hányok. mindenki felírta a nevét, a fizikatanár pedig lediktálta a kérdéseket.
Az első egy szabály volt én azt tudtam, a második egy számolós volt, amit magamban kínosan röhögve vettem tudomásol hogy 0 pontot kapok vealószínűleg.

a hármas szintén egy szabály volt, pont amit nem tudtam,

a négyes pedig szintén szabály, amit nehezen tanultam meg még pár nappal ezelőtt és természetesen elfelejtettem.

Befirkáltam minden eszembe jutó dolgot, a torkom elszorult közben, szépen leszidnak, igeen, de jó lesz!

Ollyan jóképű egyest kapok, amilyet még senki sem látott! Mellettem Ferike szorgosan körmölte be a meglodásokat, de AB csoport volt, meg amúgy sem segítene olyan szemét.

Már szinte röhögnöm kellett, szééép, hogy mondom el bárkinek is, hogy el..  rontottam? Rosso mögöttem gúnyos félmosollyal körmölte a szabályokat az ölében tartott könyvből

-Mit vigyorogsz, olasz? Hö? -nézett rá a fizikatanár, mire ő óvatosan a padjába csúsztatta a könyvet és pókerarcot vágott

-jókedvem van, szerintem tudom a megoldásokat- vonogatta a vállát, miközben írt valamit a papírjára. A fizikatanár meg továbbállt.

Nem mertem tőle sem segítséget kérni, mert túl feltűnő lett volna, hogy én hátrafordulok és.. hát szerintem észrevette, hogy már nem vagyok olyan kedves vele.

Beírtam valamit mindenhová, hátha jó, mást nem tudtam tenni, kezem nagyon remegett és elég ideges voltam. Így telt a fizikaóra. Úgy terveztem, délután megint elmegyek Fannihoz, hogy megnézzem, hogy... Tényleg együttvannak-e. Elég hülye ötlet, de még reménykedtem, ami elég nagy baromság volt.

  Kiléptem az ajtón és magamban hosszan, és a legfontosabb, hogy összefüggően káromkodtam. Hát nem kellet elmennem Fannihoz. Mivel ottvoltak. Ott smároltak az iskola kapuja előtt. Szép.. igen... A szerelem szép. Erre kell gondolnom. De nem ment. Egy láthatatlan tőrt szúrtak belém, nem volt túl jó érzés, hát ez van. Gyosan elsiettem mellettük ők meg nem vettek észre, nem volt kedvem látni őket, de nagyon nem szabad reménykednem többet! Nem remélhetem azt, hogy nem igaz, mert akkor is igaz lesz. Együtt vannak. El kellene fogadnom, de nem megy..

…

Ottvolt előttem vagy három könyv és egy füzet egymás tetején én pedig halkan énekeltem a Linkin Park- from the inside-ot és próbáltam nem elbőgni magam, ami elég neveteségesnek tűnt, de nem érdekelt.

Nagyon fáradt voltam, nem bírtam elaludni este, aminek az okát nem kell külön elmondanom.

-take everything from the inside!- énekeltem halkan az énekes hangját utánozva. Messengerüzenetem jött Katától

Kata: szia

Én: hello

Kata: milyen volt a mai napod.? Láttam smárolni őket.

Én: hát igen. Pont ilyen volt. Fizikából röpdolgozatot írtunk, ami biztos elég rosszul fog sikerülni.

Kata: ó a fizika. Én abból négyesre állok

Én: jó neked. Egyébként jó a hajad, láttam ma az iskolában

Kata: kösz. Tegnap voltam a fodrásznál, aztán megkértem, hogy melírozza be sötétkékkel bátran.

Én: igen, és nagyon jól áll

Kata: kösz mégegyszer.

Én: éhes vagyok. Olasz kajára.!

Kata: akkor egyél, vagy főzz magadnak 🤷🏻‍♀️

Én: hát kösz. Amúgy tényleg lehet, hogy megtanulok, mert anyám soha nem főz már, mert lett egy kistestvérem, aki tökéletesen leköti őket.

Kata: te szereted a System Of A Down-t? Mert van egypár jó zenéjük

Én: igen, azt is szeretem. Én sokfajta zenét szeretek.

Kata: például?

Én: nem biztos, hogy elmondom, mert kiröhögsz

Kata: komolyan olyan állapotban látsz engem, hogy röhögjek? Pont most az előbb tört rám valami nagyon rossz érzés🤷🏻‍♀️

Én: oké.. hát szeretem a régi szerelmes olasz zenéket is, mert nem tudom jók, aztán rengeteg FOB van letöltve, szinte az összes számuk, aztán sok Linkin Park, Avril Lavigne, van még Korn vagy System Of A Down

Kata: értem. Nincs semmi baj, hogy szereted az olasz zenéket, amik régiek, most ez nem határozza meg bárki véleményét. És nem adom tovább.

Én: köszönöm. Jesszusom, amilyen dolgokat Róbert terjesztett rólad, pont az ellenkezője vagy.

Kata: kérlek, most ebbe ne menjünk bele.. rosszul vagyok enélkül is, most nagyon elkapott a rosszkedv, mert lebuktam puskázásnál egy rohadt témazárónál a tanár meg beb@szta az egyest.

Én: ohh

Kata: igen és a rohadék osztálytársaim röhögtek. De tényleg kivétel nélkül mindenki..

Én: nagyon szemetek

Kata: hát igen. De ez van. Mint ahogy te sem tudsz Rossoék ellen semmit sem tenni. Amúgy valóban nagyon jól néz ki

Én: igen.. azok az olasz vonások és olyan szép a szeme.. meg a haja..

Kata: ez igaz 😏 Nekem is tetszene, de én már nem akarok barátot. Elég volt.

Én: meg is értem.

Kata: naigen. Nekem megint kell mennem kajálni, mert tényleg mégjobban le leszek szúrva, mint a hajam miatt

Én: dehát eddig is be volt festve legalább egy tincs

Kata: azt engedték meg. Na én eltűntem

Én: oké. Hello

Kata: szia