L'italiano

VII - Kata szemszöge

Fáradtan keltem ki az ágyamból a telefonom hangos ébresztésére. 5:30-ra volt beállítva, és én mindig fel bírtam kelni rá.

Szédelegve kimásztam az ágyamból, felhúztam kedvenc feke hosszúújú pulcsimat, ami egy kicsit nagy volt rám, így még a kézfejemre is rálógott, illetve a combom közepéig ért, fekete szakadt farmer, nyakamba raktam kedvenc láncomat miközben rohadtul fáztam, mert ilyenkor reggel nálunk mindig rohadt hideg volt.

Belbújtam a papucsomba, elmentem volna a fürdőszobába, hogy talán fésülködjek és ilyeneket csináljak, de valaki benntvolt.

Amikor bekopotam, egy férfias hangot hallottam. A 22 éves bátyám volt itthon. Na még csak ő hiányzott.

Visszamentem a szobámba, ahol a telefonom kamerájába nézve megfésülködtem, megállápítottam, hogy a sötétkék melír tényleg jól néz ki, aztán megállapítottam, hogy pofám ma különösen pattanásos, nekem mindig az orrom közepére nő, de régebben akkora mennyiségű alapozót használtam, hogy az elfedte. De mostmár nincs energiám hozzá és nem is akarok senkinek sem tetszeni.

Karkötőimet igazgatva mentem a konyhába kajálni, miközben az  i dont care  szövege ment a fejemben, ami nem feltétlenül rossz, mert az egy jó szám.

I don't care what you think as long it is about me.

Vedeltem egy kis teát, aztán amikor megérkezett a bátyám, elmentem a fürdőszobába hogy ezúttal végre komolyan megcsináljamma a hajam és a smikem.

Az előbbi nagyjából rendben volt, a szemfestékemet megcsináltam füstösre, aztán ennyi is volt. Eltűnhettem abba a jó kis iskolába.

Felhúztam a kedvenc térdig érő bakancsomat, felvettem a vastag kabátomat, nyakam köré tekertem a sálamat, hátamra vettem a rohadt nehéz táskámat és kiléptem az ajtón

Azonnal megcsapott a veszett hideg, elkezdte rohadtul csípni a pofámat, fejembe húztam a kapucnimat, a sálamat pedig az orromig felhúztam. Így csak a szemem körül fázott, de ott nem tudom eltakarni.

Fülemben egy nagyon jó MCR szám szólt, az énekes életem szerelme, gyönyörű a hangja és jól néz ki.

Hamarosan megérkeztem az iskolába, kedvetlenül nyitottam ki az ajtót, még csönd volt, éppen hogy kinyitott, levágtam magam egy padra és fáradtan hátradőltem. Bárhol, csak ne otthon.

Szinte csak az a kettő ember volt bennt újra, akik a szekrénynek dőlve nem túl diszkréten csókolóztak. Fejemet ráhjtottam a pad támlájára. Van még idő.. csak egyed nyolc van, talán ráérek aludni. Úgyis felébredek a zajra, ami többi idióta iskolatársam jelenlétét jelzi majd. Elaludtam.

…

  A csengőre riadtam fel. Óriási volt a tolongás én meg rohadtul megijedtem, nem tudtam, hogy hányadik óráról csöngetnek ki, vagy be. Mindenhol mindenki ordibált, röhögött, Robi valamelyik hasonlóan nagy seggarc osztálytársammal bunyózott röhögve.

-kémia lesz, hallod felelünk- hallottam meg a mellettem beszélgető osztálytársnőim hangját. Oké. Kémia az első óra. Viszont nem tudtam a felelésről. De jó. Én nem tanultam. A tanár betessékelt én meg szófogadóan beszenvedtem magam, miután ittam egy hatalmasat, mivel alvás után nagyon rossz szájízzel ébredtem.

Leültem a hátsó szélső padba és előkotortam a könyveim és a tolltartóm. A tanár engem szerencsére nem vett észre a hátsó padban, mivel nagyon kicsi vagyok, ezért ritkán vesz észre bárki. Tehát két fiúosztálytársam felelt, ők jó jegyet kaptak aztán mentünk tovább az anyaggal.

Következő óra osztályfőnöki, ott csak annyi volt, hogy az ofő könyörgött az osztálytársaimnak, hogy hagyjanak békén és hogy legyenek kedvesek, fogadjanak be, szóval mindenféle ilyen hülyeségekről beszélt, ami úgysem érdekel senkit.

Mindenki dumált, ment a röhögés. Történelem következett, abból én egész jó vagyok, mondjuk néha nehéz. Ez az óra jó volt, a tanár sok dolgot magyarázott én pedig miközben hallgattam rajzoltam.

Aztán következett az irodalom. Bevágtam magam a padba, tanultam egész sokat, mondjuk a füzeten elaludtam, olyan unalmas hülyeségekből kellett írnunk. Nem tudtam teljesen, voltak amik nem mentek, ezért írtam egy puskát, amit elrejtettem a tolltartómban.

…

   -na az a kis cetli mi? -meredt rá a tanár a tolltartómba a dolgozatírás kellős közepén én pedig elvörösödtem és kellemetlen èrzést éreztem a gyomromban. Az egész osztály engem bámult, volt akik "de jó műsor" pillantással, voltak, akik kíváncsian bámultak és akik gúnyosan vigyorogtak.
Például a kedves Róbert és a legjobb haverja. A tanár a tolltartómba nyúlt és kibányászta a kis papírt, én pedig szívesen elástam volna magam. A tanár kevés tanulmányozás után felfogta, mik vannan odaírva, tehát bevágta az egyest én meg vehettem egy bazinagy ásót, hogy azzal ássam el magam.
Vajon nyitva van az Obi?

Miközben ekkora baromságokon gondolkoztam a többiek kiröhögtek, kurjongattak és tapsoltak.
Ugye milyen kedvesek ők?

De tényleg kivétel nélkül mindenki: kicsi Józsikától a Lilin át, aki egy visszahúzódó kislány, majdnem olyan kicsi mint én, a nagy bukott izmos szőke nőcsábász vadbaromig, akinek Márk volt a neve és igen sokat haverkodott Róberttel. Tehát az egész kedves osztály kiröhögött, aztán visszanéztek a saját lapjukra. És akkor megláttam Róbert padja alatt a könyvét. Ideje kiszúrni vele is.

-öhhm. Én valami olyat látok Róbert padjában, ami nem oda való..- suttogtam az ártatlan hangomon a tanárnak. Róbert gyilkos tekintetettel meredt rám. Ez volt az "emo, meghalsz, az biztos". Hú, de félek. Egyébként meg az lenne a legjobb.

Róbertnek is be lett vágva az egyes, az osztálytarsaim meg ilyen "ajj, ezt most mér' kellett" pofával bámultak rám. Miután ilyen szépen lebuktam és lebuktattam Róbertet is, elkezdtem rajzolni és azon gondolkoztam, hogy nekem végem, otthon szétcsapnak, ha ezt megtudják. Csak ültem ott és rajzoltam, álltam a többiek pillantását, amit már megszoktam, de még mindig zavart.