L'italiano

IX. rész

A talusás végeztével, egy forró fürdő után bevettem magam az ágyamba és próbáltam elaludni. De nem ment. Sírnom kellett, de már megint csörgött a telefonom.. Fanni. NEM. Hagyjon már békén, mit akar még tönkretenni az életemben. Azonnal kinyomtam, de addig hívogatott, amígy fel nem vettem

- mi van?- kérdeztem megvetően egy kicsit sírós hangon, mert még eszembe jutott, hogy hogy áradozott Rossoról..

-VÁÁ! hallod uuu, ma már harmadszorra smároltam az új osztálytásaddal, ahh, ahogy fogdos, annyira imádom, annyira rohadt jól csókolt, imádoooooom!- visongott, mire már megint halkabbra állítottam a hangerőt és szívesen a falnak vágtam volna a telefonomat.. ne áradozzon..! Ne okozzon még akaratlanul sem fájdalmat..

-oké. Én is tudom. Át tudom érezni mit érzel, képzeld- morogtam megvetően

-oké, csak aaaaaaaahh! - sikongatott. Engem meg nagyon irritált!

-oké, Fanni engem kibaszottul nem érdekel, hogy mit csináltok, tudom, mit érzel, mert igen Rosso rohadt jól néz ki, képzeld nekem is tetszik de veled ellentétben nem csak a kinézete.! Előbb ismertem meg mint te, dehát mit számít?! én is imádom az olaszokat, tudod jól, te meg csak azért is! Annyira fáj, amit csináltok, látványosan.. Úgyhogy kérlek, ha jót akarsz magadnak, hagyj engem békén, legyetek boldogok, rohadtul nem érdekel, te többet ne hívogass!- mérgesedett el a hangom és bőgnöm kellett.

- oké, oké, de neked mi közöd hozzá, hogy mit csinálunk, ne legyél rám mérges ez miatt és ne legyél szomorú. Rosso engem választott, nem téged, most ezen mért kell úgy kiakadni? - Fanni hangja olyan szemtelenül jókedvű volt és gúnyos, tettette az értetlenséget, hogyha előben beszéltünk volna, én nem tudom, mit csináltam volna vele.. Tudta, hogy fáj, mégsem hagyott békén. Egy könnycsepp folyt ki a szememből, amit ideges mozdulatokkal letöröltem

- miután megláttam, hogy smároltok a lakásotok előtt, akkor értettem meg, hogy én beleestem. Annyira jó felé haladt a kapcsolatunk, összebarátkoztunk, de miattad bunkó lett velem, ma összevesztünk annyira fáj most, légszives hagyjál már békén! - emeltem fel a hangom fêlig bőgve

- hát oké, most nem értem, miért vagy ennyire vérig sértett, de nem is különösebben érdekel, az olasz - nyomta meg, hogy Rosso honnan is származik - az enyém, tehát ezt el kéne fogadnod. Na szia- a győztesek nyugalmával letette... Mindha a könnyeim csak erre vártak volna, azonnal folyni kezdtek a szememből, a telefonomat a matracra csaptam, annyira mérges voltam Fannira, hogy szavakba nem tudtam önteni, hogy lehet valaki ekkor egy érzéketlen nem akarom mondani milyen micsoda, nem akarok káromkodni, de magamban nagyon durva dolgokat mondtam. Hogy!? Miért tette ezt velem??! Újra bekapcsoltam a telefonomat és a könnyeimen keresztül megnyitottam a Messengert

Én: Kata!

Kata: mivan?

Én: Fanni felhívott aztán veszekedtünk, úgy el van telve magától, hogy Rosso őt válaszototta, fáj nagyon, amiket mondott, idióta kis....... kikészülök elegem van, hogy tud valaki ilyet tenni, hogy lehet valakinek ekkora pofája, hogy??

Kata: nyugodj már meg. Fanniról eddig is tudtad, hogy egy idióta, nem?

Én: de, csak ez akkor is fáj

Kata: jól van, most aludj, mert holnap kialvatlan lesz a fejed

Én: kit érdekel?!

Kata: Rossot biztosan érdekli

Én: igen, persze, biztosan, ha hallottad volna, hogy miket mondott nekem ma, akkor nem mondanád ezt...

Kata: oké, jólvan, majd észhez fog térni, de akkor is aludj, az éjjelente sírásra ne szólj rá, mert úgy fogsz kinézni, mint én.

Én: nem látok rajtad semmi rosszat

Kata: mondjuk mostmár egyre kevésbé sírok a rohadt róbert miatt, de régebben szörnyen nézett ki a fejem

Én: akkor most eltűnök aludni, nem érdekel, tényleg nem kéne bőgnöm, csak annyira érzem, hogy előtör...

Kata: nemm, nem akar semmi sem előtörni, gondolj a tanulásra, vagy akármire, csak ne erre a kis Fannira, vagy mi a neve

Én: oké
        Szia

Kata: szia! ALUDJ.

Én: rendben

Kinyomtam a kijelzőt és összeszorítottam a számat. Lehajtottam a fejem a párnára és probáltam aludni, de nem bírtam lehunyni a szememet, mert ezerrel pörögtek a gondolataim.

Mit kéne csinálnom, nem bírom elfelejteni, András miatt is sokat sírtam, de tényleg mi legyen vele, hát legyen, ugyanolyan lesz vele a kapcsolatom, mind Rossonak és Fanninak, megpróbálom tényleg szeretni őt és hálás lenni, amiért őt megkaphatom. De nem biztos, hogy menni fog. Andrásnak annyi rossz tulajdonsága van, tényleg azokkal már rájöttem, nem akarok együtt élni...

Zaklatottan aludtam el és nem nagyon akartam, hogy megint reggel 6 legyen.!