Üdv Liverpoolban (Sz. D.)

13. fejezet

„Hiányozni fogsz, bébi."
„Te is nekem, de csak pár napot kell kibírnod." Domi a bőröndjét maga után húzva sétált a reptér felé, miközben a másik kezével az enyémet szorongatta. A hétvégén lesz a válogatott meccs, és a férfinak sajnos már pár nappal előtte haza kell mennie, hogy fel tudjanak készülni.
„Biztos ott leszel a meccsen?"
„Domi, biztos ott leszek a meccsen. Megígértem, nem?"
„Igen, de nem tudtam, hogy a történtek ellenére is el akarsz-e jönni."
„Most figyelj ide Szoboszlai Dominik! Én magamban lezártam mindent, ami aznap este történt, és megbocsátottam neked. Folytatjuk a kis életünket, mintha nem történt volna semmi, csak annyit jegyezz meg, hogy még egy ilyen, és nem leszel nemzőképes. Ott leszek a meccsen, ha törik, ha szakad. A VIP-ból fogok neked szurkolni. Biztos hallani fogod, mert én leszek az, aki a leghangosabban fogja üvölteni a nevedet."
„Ugye tudod, hogy nagyon szeretlek!?"
„Tudom. Na, szállj fel arra a gépre, és adj bele mindent!" Mosolyogva álltam lábujjhegyre, hogy adjak neki egy puszit, amit ő, mint mindig, most is elmélyített. „Na, menj! Szeretlek Nik."
„Írok amint leszálltam." Egy utolsó ölelésre magához húzott, majd már tényleg elindult az ellenőrző kapuk felé.
„Ölelj meg mindenkit a nevemben! Főleg a kisöcsémet."
„Tudod nagyon vicces, hogy kisöcsédnek hívod Bendit, miközben a pasid fiatalabb nála." Erre már nem is válaszoltam, csak nevetve bemutattam egyet neki. Annyira szemtelen.

Tényleg én üvöltöttem a leghangosabban. Ennek két oka volt, az egyik, hogy megnyertük a meccset, a másik pedig az, hogy Dominik nem egy, hanem kettő gólt is rúgott.
„Na, hallottad ahogy a nevedet kiabálom?" A pályára rohanva azonnal a karjaiba ugrottam.
„És te láttad ahogy integettem neked?"
„Láttam. Annyira büszke vagyok rád, hogy azt elmondani nem tudom."
„Akkor majd mutasd meg!" Nevetve csaptam meg a mellkasát a kijelentésére, de férfi csak elkapta a kezem, és a nyaka köré rakta, majd megcsókolt. Ott a stadion kellős közepén. Na, ha eddig nem volt tiszta valakinek, most mindenki megtudta, hogy mi egy pár vagyunk.
„Azért az öcsédet is megöleled, vagy már el is felejtetted?"
„Már, hogy felejtettelek volna el te hülye. Gyere ide!"
Dominikot végül sikerült rávennem, hogy menjen el a srácokkal bulizni, és ünnepeljék meg a győzelmet, csupán annyit kértem, hogy jöjjön haza, és ne csináljon hülyeséget. Anyáéktól, és Dominik szüleitől elköszönve, fáradtan ültem be az autómba, hogy végre a barátom budapesti lakásába érhessek, és lefeküdjek aludni. Mielőtt leparkoltam volna Gréti írt, hogy feljöhet-e hozzám, mert nem akar Fehérvárig elvezetni éjszaka, úgyhogy lemondtam arról, hogy egyhamar ágyba kerülök.
„Hogy-hogy nem mentél haza anyáékkal?"
„Nem otthonról jöttem fel Pestre, és nem akartam itt hagyni az autót, ki tudja Bendi mikorra józanodik ki holnap. Azt mondta, amúgy is itt aludt volna nálatok."
„Ja, én erről nem tudtam, de akkor jó. Kérsz valamit enni?"
„Aha, jól esne. Köszi." Végül a délelőtt vásárolt kínai tésztát melegítettem fel, és azt ettük meg, miközben valami vígjátéksorozat ment a tv-ben. „Na, és mesélj, hogy vagytok Dominikkal? Még mindig hihetetlen, hogy összejöttél azzal a sráccal, akiről mindig csak panaszkodtál a suliban."
„Nekem mondod? Azt sem gondoltam, hogy bármikor újra találkozunk azután, hogy Liverpoolba költöztem."
„Az egy durva eset volt."
„Hát igen, de örülök, hogy végül így alakult a kapcsolatunk. Nagyon jól érzem magam vele, és nagyon szeretem."
„Most jön a, de..."
„Nincs de. Vagyis van, de..."
„Mondtam."
„Tudod volt ez a Fannis eset. Megbocsátottam neki, és akkor úgy is éreztem, hogy elengedtem, de azóta mindig eszembe jut. Főleg, mert a Redditen elkezdtek hasonlítgatni hozzá. Néha úgy érzem, hogy nem vagyok elég jó Domihoz, hogy..."
„Ezt most azonnal fejezd be! Dominik téged választott. Elmondta, hogy mennyire régóta van totálisan beléd zúgva, tök sok hülyeséget csinált csak azért, hogy felfigyelj rá. Inkább neki kéne elgondolkodnia arról, hogy megérdemel-e téged, amekkora idióta néha."
„Ahj, nem tudom. Ő annyira tökéletes, meg minden. Meg tudod, ő huszonhárom, én meg huszonhét. Azért ez ki fog ütni egy idő után."
„Mégis mikor? Ha használja az agyát, akkor tud komoly is lenni, te pedig meg tudsz őrülni. Itt semmi gond nincs a korkülönbséggel."
„De mi van, ha én már akarok gyereket? Ő közelebb van a húszhoz, én meg a harminchoz, szerinted akar a húszas évei elején apa lenni?"
„Te gyereket akarsz?" Barátnőm csodálkozva nézett rám.
„Nem akarok még, nyugi. Csak feldobtam, hogy mi van, ha egy év múlva már szülni akarok?"
„Beszélj vele, de szerintem nem akadna ki. Amúgy is, mikor lefeküdtetek azt mondta, hogy örült volna, ha terhes vagy."
„Ezt csak úgy mondta, hogy ne akadjak ki annyira, mert nem volt képes óvszert húzni."
„Oké, jogos. Mindenesetre szerintem, ha úgy érzed, készen állsz egy gyerekre, akkor beszélj vele."
„Köszi. Na, és te meg az öcsém? Mennyire komoly a dolog?"
„Annyira, hogy kiköltözöm hozzá." Na most én visítottam, mint egy kisgyerek. Hatalmas mosollyal az arcomon öleltem meg Grétit.
„És ezt nekem miért nem mondta Bendi? Úgy meg fogom csapkodni, mert nem képes közölni velem ilyen fontos információt, hogy csak úgy csattan."
„Azért ne olyan hevesen Eli. Én kértem, hogy ne mondjon senkinek semmit, mert nem akartam beleélni magam, amíg nem biztos minden."
„És akkor ez már fix?"
„Igen. Nagyon fura lesz egy tök idegen országban, egyedül a rokonoktól, meg barátoktól, de Bendi velem lesz, szóval nem félek, hogy utálni fogok ott mindent."
„Annyira örülök a kapcsolatotoknak. Mindkettőtök megérdemli, hogy boldog legyen." Mosolyogva húztam az ölelésembe barátnőmet, aki ennél szerelmesebb már nem is lehetett volna. „Azért, ha bármivel megbánt a hülye öcsém szólj, és repülök, hogy megverjem."
„Szólok, szólok." A lány nevetve állt fel a kanapéról, és indult meg a vendégszoba fele.
Kicsivel később már én is az ágyban fekve görgettem az instán, lefoglalva magam, amíg Domi hazaér, de annyira késő volt már, hogy inkább aludtam. Arra keltem fel, hogy besüpped mögöttem az ágy, és a férfi magához húz.
„Dominik, bűzlesz! Menj, fürödj meg, aztán feküdj az ágyba."
„Igenis anyu." Kissé dülöngélve, de kijutott a szobából, hogy lezuhanyozzon, én pedig sóhajtva keltem ki az ágyból, hogy kinyissam az ablakot, mert a szobában nem túl kellemes alkohol szag terjengett.
„Azt hiszem egy kicsit sokat ittam."
„Azt hiszed? Szívem, magadról alig tudsz. Egyáltalán, hogy jutottatok haza? Várj, az öcsém ugye itthon van, és nem valahol az út szélén dülöngél?"
„A vendégszobában van, nyugi." A szememet forgatva nyújtottam felé egy nagy pohár vizet és egy gyógyszert, amit ő készségesen nyelt le. „Ezt miért kellett bevennem?"
„Mert reggelre úgy fogod magad érezni, mint a mosott szar."
„Ja, hát kicsit eláztam."
„Kicsit? Séfi videóit nézve, a kicsi az enyhe kifejezés." Kedvesen bemutatott nekem, majd inkább visszavonult a hálóba. Jó nap lesz a holnapi, az tuti.
„Jó reggelt te szépség."
„Kapd be nővérkém." Nevetve huppantam le a kanapéra a reggelimmel együtt, miközben figyeltem ahogy az öcsém megpróbál kijutni a konyhába. „Hallod, ez a bulizgatás már nem nekem való, én ehhez öreg vagyok."
„Fogj kezet a haveroddal, ő is a halálán van." Bendi épp elindult a háló felé, mikor a barátom a fejét fogva, dülöngélve kijön a szobából.
„Soha többet nem iszok. Adjatok valami gyógyszert, kösz. Elizabet, te csak ne nevess! Ugyanígy érezted magad pár hónapja."
„Azért remélem te nem vallottál szerelmet valakinek." Nevettem rajta, de azért reméltem, hogy nem csinált hülyeséget.
A napot Bendiékkel otthon töltöttük tekintve, hogy a két fiú annyira másnapos volt, hogy egész nap a kanapé egyik feléről a másikra forgolódtak. Gréti és én csak csendben takarítottunk, és bepakoltunk a bőröndökbe, ugyanis holnap Domi és én visszamegyünk Angliába, ők pedig Fehérvárra, hogy Gréti összepakolja az életét, és kiköltözzön Svájcba az öcsémhez.