Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

77. "Mit szeretnél igazán?" (+18)

Hope szemszöge

Amint ketten maradtunk végre ránéztem, eddig ezt eléggé kerültem. Meglepett Tony, de mégis így volt a jobb.

- Sehova nem mész - könyökölt ingerülten az asztalra.

- Már hetek óta megvan ez beszélve. Te is tudtál róla - akkor említettem is.

- Akkor is megmondtam, hogy maradsz. Nem mész el Hope - annyira magabiztos, mégis ideges.

- Le van beszélve, Bucky. Holnap megyek - reggel elhozza Pepper-t és Morgan-t a nagyszülőktől, utána megyünk.

- Jó, most mondom el utoljára - dőlt hátra és tette kezeit keresztbe maga előtt. - Nem mész el innen.

Feltoltam a szemüvegem és fáradtan megdörzsöltem a szemeim. Ez most nem lesz könnyű dolog. Mikor újra letoltam és ránéztem már teljesen más arccal nézett.

Felhúztam az egyik szemöldököm. Miért néz most így? Elnéztem egy pillanatra az ajtó irányába, majd vissza rá.

- Miért bámulsz így? - ez már zavarba hoz.

- Hogy? - húzta mosolyra a száját.

- Így!

- Mint, aki mindjárt áthúz az asztalon és addig dug, amíg van benne erő? Így ne nézzek?

Nyeltem egyet. Igen, pontosan így néz. Jobb lesz, ha inkább kimegyek innen, de amikor felálltam, ő is felállt. Az ajtó felé indultam, ahogy ő is, így megálltam.

- Bucky!

- Mi az? - kérdezi ártatlanul.

Úgy álltam, hogy mindketten pont az asztal közepén legyünk egymással szemben. Ha balra indultam akkor ő jobbra. Ha én jobbra, akkor ő balra. Végül addig csináltam ezt, amíg nem voltam elég közel az ajtóhoz, de amikor megindultam arra piszkos gyors volt és átölelt hátulról, amin felnevettem.

- Nem mész sehova - suttogta a fülembe.

Szembe fordított magával és ugyanolyan hevesen csókolt meg, mint az első alkalommal. Félre tolt a kezével egy széket és felültetett az asztalra, lábaim szét nyitotta és hozzám nyomta magát. Keze a pólóm alá nyúlt és a melltartót is feljebb nyomta, hogy a mellem vegye a keze közé.

- Bárki bejöhet - húzódtam el.

- Menj a szobámba.

- A tiédbe? - lepődtem meg.

- Látni akarlak az én ágyamban is.

Imádom, amikor ilyen rekedten beszél, nem tudom hogyan van ennyi vágy benne, de most is visszafogja magát.

- Akkor el kellene engedned - búcsú szex lenne ez? Talán ezért küld a saját szobájába.

Egy hosszú csók után húzott le az asztalról és intett kifelé. Először én indultam el. A kanapén Lisa dőlt neki Steve-nek és Natasa nyomkodta a tv-t. Nyugodtan mentem el mellettük. A folyosón nem volt senki, hátra nézve láttam, hogy ő is ki jött, de nem volt olyan szerencsés, mint én, mert Steve megállította. Még szomorúan mosolyogva rá néztem, amikor beléptem a szobájába.

Borús volt kint az idő, de most nem esett. Itt volt ablak, de mégsem volt az az igazi világosság a kinti idő miatt. Az ágyához léptem, amin egy szürke ágynemű volt. Gondoltam egyet és levettem a pulcsim. Mivel bordó volt az alatta lévő melltartóm is az volt, ahogyan a bugyim is.

Lehúztam a nadrágot és a zoknik, majd az ágyra dőltem, ám pár perc után már fáztam. Hol a fenébe van? Bebújtam a takaró alá és a plafont bámultam. Ez a szoba akkora, mint az enyém. Percek teltek el, de még nem jött. Lehajoltam és elpakoltam a levetett ruháim, hogy ne lássa. Éppen vissza feküdtem, amikor belépett.