Több a sokknál (Max Verstappen)

24

Molly

Hogy mennyire volt boldog a szívem Max szavai miatt? Nagyon. Nem kérhettem volna szebb éjszakát a tegnapinál, egyedül Bella hiányzott mellőlünk, de jó volt, hogy végül tisztázni tudtuk a dolgokat.

Minden egyes pillanat, amit Max nélkül töltöttünk, borzasztó volt. Igen, az ember kénytelen felállni, és tovább menni a csalódások után, de azért a fájdalom mindig ott bujkál és az egyetlen, ami helyrehozhatja, az az idő.

-Jó reggelt szépségem!- Egy puszit éreztem meg a nyakamon, majd Max illatát. És a hatalmas kezeit a derekamon, ahogy magához húzott.-Hmmm, mennyiszer képzeltem már el ezt a pillanatot...

-Hogy ébredés után összenyomsz, mint egy melegszendvicset?-Felnevettünk, majd ismét a gyönyörű szemeivel találtam magam szembe.

-Megreggelizünk, aztán elmegyünk Belláért, jó? Csak előtte van egy kis... Dolgunk...- Egyik kezével a fejem mellé támaszkodott, a másikkal pedig a pólóm alá nyúlt, és a hasamhoz érve egyre feljebb vezette az ujjait.

Az érintésétől a szívverésem egyre jobban felgyorsult, végül már a lélegzetemet sem tudtam kordában tartani, és Max sem segített a helyzetemen azzal, hogy egyre jobban ingerelt.

-Minek vettél fel bugyit?- Elég egy ilyen semmitmondó mondatot kiejtenie a száján és úgy ég a testem, mintha rádobott volna egy tűzrakásra.

Szerettem volna valami frappánsat válaszolni, de azonnal kiürült az agyam, amikor megéreztem a bugyimnak feszült ágaskodó farkát. Mint aki megnémult, egy szó sem jött ki a számon, ami ismét kacagásra késztette a férfit.

-Akkor ezt most orvosoljuk.- Réssel az ajkaim között figyeltem a kékszeműm, ahogy eltűnt a takaró alatt, majd csókolgatni kezdte a testem minden pontját.

Ennyire érzéki és odaadó még senki nem volt velem, még csak egyszer feküdtünk le, mégis olyan, mintha ezer éve ismerne engem és a testem, és tudná, hogy mit szeretek. Az, hogy magamhoz térjek esélytelen volt, minden egyes pillanattal közelebb kerültem ahhoz a ponthoz, amikor azt is elfelejtem, hogy mi a saját nevem.

Irányított, figyelt rám és közben úgy csókolt, mintha nem lenne holnap. Mintha mindig is összetartoztunk volna, mintha mi ketten egyek lennénk.

Egy pillanat alatt fordított át a hasamra, majd simult hozzá a hátamhoz, hajamat pedig kitűrte az arcomból, és úgy tért vissza a számhoz, hogy csókot leheljen rá. Miután megéreztem magamban, még többet akartam, összekulcsolta a kezünket a fejem mellett, úgy kezdett el mozogni bennem, először lassan, majd egyre gyorsabban.

-Olyan finom vagy, sosem elég belőled...- Hangja rekedt volt, ahogy pedig rántott egyet a hajamon a feje mellé került a fejem.

Összesimulva, összeragadva jutottunk a csúcsra mindketten, utánna pedig levegőért kapkodva feküdtünk az ágyban. Néha összemosolyogtunk, de egyikünk sem volt képes arra, hogy megszólaljon. Már egy ideje a lábamon rajzolt az ujjával köröket, amikor közel húzott magához és egy csókot nyomott a homlokomra.

-Megyünk zuhanyozni?- Bólintottam, majd szinte meg se tudtam mozdulni, már az ölébe kapva sétált velem a fürdő felé.

A víz alatt állva nem tudtam levenni a szemem a kidolgozott testéről bár, hogy őszinte legyen, nem is akartam. Imádtam az eres kezeit, a feszes fenekét, és úgy egyébként mindent, ami Max Verstappen.

-Tetszik, amit látsz?-Sunyi mosollyal tette fel a kérdést mire én csak bólintottam, majd megnyaltam a szám szélét.

-Igen. Nagyon is tetszik...

A zuhany utáni reggelit közösen csináltuk, amíg én megcsináltam a tükörtojást, addig ő készített pirítóst és felvágta a zöldségeket, majd a kávét is megcsinálta.

-Molly... Szeretném, ha a barátnőm lennél.- A szemem felragyogott, majd miután a serpenyőt lehúztam a főzőlapról, odasiettem hozzá, hogy áttudjam ölelni.

-Szeretnék a barátnőd lenni. Nem akarom szétkürtölni, de azt sem szeretném, ha titok lenne.

Max bólintott, majd megbeszéltük, hogy nem dicsekszünk vele, illetve a közösségi oldalakon sem fogjuk híresztelni, de tagadni sem fogjuk, ha valaki esetleg majd rákérdez.

Miután elmentünk Belláért, elmentünk közösen ebédelni, majd megmutattuk Maxnek a lakásom, mire ő közölte, hogy egyébként szép, de jobb lenne, ha visszaköltöznénk, és újra egy családként élnénk.

Alapjáraton egyetértenék vele, de jobbnak láttam visszautasítani és megvárni azt, hogy stabil és biztos kapcsolatban legyünk, hogy ne lutrira döntsünk ilyen dolgokról.

-Mi a terved holnapra? Kell menned a gyárba, vagy bárhova?- Tettem fel a kérdést, miközben néztem, ahogy Bambi fekszik a mellkasán, Max pedig a TV-t figyeli.

-Holnapra semmi, majd szerda este fogok indulni , hogy időben ott leszek csütörtökön a média napon. Miért, van valamit terved?

-Arra gondoltam, hogy ha van kedved, akkor talán... Itt aludhatnál, velünk. Persze csak, ha szeretnél.

-Ilyen hülye kérdést... Egyértelmű a válaszom, de gondolom ezt tudod magadtól is.-Felragyogott a gyönyörű teli fogsoros mosolya, majd kinyújtotta felém a kezét.- Gyere, bújj ide te is.

Odakúsztam közel hozzá, lábaimat átemeltem az ő lábára, fejemet pedig Bella feje mellé, Max mellkasára döntöttem, ő pedig kezével a hátamat simogatta.