Manapság régi emlékeim újra látom,
Azon kapok magam, ilyenre vágyok.
Azt akarom, hogy legyen kiért élni,
De nem szeretnék újra csapdába lépni.
Te vagy az a személy, aki a nagy Ő,
Haverom kérdi is: Miért szereted őt?
Ezen agyalni nem kell, tudom a választ,
Az hogy melletem vagy, adja a támaszt.
Nem kérem, hogy szeresd azt a külsőt
Amit én próbálok, mégse tudok kedvelni,
De most az egyszer nézd meg a belsőt,
És hallgasd meg, mit akarok mondani.
Ha te madár lennél, én lennék a fészek,
Ahová ha visszatérsz, nem kell félned.
Ha én csiga lennék, te lennél a házam,
Akit megmutatok mindenkinek bátran.
Te vagy a fény, ki a sötétet megszünteti.
A tűz, ki a sok rossz emlékem elégeti.
A víz, melynek íze fenomenális élmény,
Amit ha megiszok, eltűn a sok rémkép.
Legnagyobb vágyam az, hogy szeress,
Hogy reggel te kend a zsíros kenyerem.
S ha az ajkad végre az enyémhez érne
Megkapnák mindent, amit én kértem.
