One of the Boys

Első alkalom

Eljött a kapunyitás. Nem is tudom hogy nem vettem észre, hogy ez a hely ennyire megy, mikor szó szerint tolonganak befele a férfiak. Elvétve pár nő is van köztük, de nem számottevő. Mindenki elfoglalja a helyét a nézőtéren. Vannak akik két-háromfős csapatban érkeztek, azok olyan helyre ülnek ahol közvetlenül a kanapé előtt van egy táncrúd.

Niall konferálja fel a táncosokat egyesével, név szerint.

-Kedves vendégeink, a ma esti táncosaink következnek: - mondja a mikrofonba, majd előlép a függöny mögül egy szőke lány – Crystal! – követi egy izmos, barnahajú fiú – Blaze! - és így tovább, egészen tizenhárom táncosig, majd egy kis szünetet tart, amíg mindenki elhelyezkedik. – Most pedig köszöntsék a közönségkedvenceinket – lassan ereszkedik le a plafonról a két kalitka – jobb oldalon Raven, bal oldalon pedig Unique! Kellemes időtöltést kívánok!

Niall lesétál a színpadról és elindul a zene. Megáll a színpad mellett és egy kis ideig figyeli a táncosokat. Odamegyek hozzá. Kicsit kellemetlenül érzem magam ebben a ruhában, úgy hogy még csak nem is táncolok.

-Mindenki nagyon jól néz ki – mondom elismerően, miközben figyelem a vendégeket. A legtöbbjük a ketrecekben táncolókat figyelik, nagyobb része inkább Uniqueot. Tényleg közönségkedvenc, Niall nem hazudott.

-Gondosan lettek kiválasztva Louis által, mindegyikük tökéletes a maga módján. – mondja Niall büszke mosollyal az arcán.

Bólintok. Tényleg mindenkit gondosan választott ki, egyedül engem hagyott ki a gondoskodásából. Valamennyire örülök ennek, mert eléggé beteg vágyai lehetnek az alapján amit Niall mondott a pisiléssel kapcsolatban, mégis zavar, hogy rám nem volt kíváncsi.

-Engem miért nem próbált ki? – kérdezem. Magam köré tekerem a karjaimat, próbálom takarni magam. Na nem mintha így nem lenne kint félig a seggem a nadrágból, de az elmémet át tudom vele verni.

-Nem tudom, örülj neki. Volt aki sírva jött ki tőle, bár őt fel se vette. – néz rám összeráncolt szemöldökkel – Fázol?

-Nem – rázom meg a fejemet – Csak kicsit kellemetlenül érzem magam itt ebben a ruhában.

-Szeretnél felmenni táncolni?

-Jobban érezném magam ha csinálnék valamit.

-Öt percen belül elviszik Uniqueot azok a csávók – mutat a csapatra akik a táncrudas kanapéhoz ültek – Kiengedem a ketrecből, bemegy a helyére Cherry, te pedig felmehetsz az ő helyére, mit szólsz?

-Benne vagyok.

-Nem szoktam amúgy ilyet csinálni, mert így most téged külön kell felkonferáljalak és a vendégek legalább fele már nem is fog figyelni az én hangomra.. de megpróbálhatjuk.

Niallnek igaza van, öt percet sem kell várni mire az egyik öltönyös csávó int neki. Odamegy hozzá, átveszi tőle a pénzt majd kiengedi Uniqueot a ketrecből. Unique kecsesen lépdel le és folytatja a táncot a három férfi előtt, mostmár a rúdon.

-Látod, mondtam, hogy viszik is. Ezért nem megyek messzire a show elején, megvárom amíg Uniquot és Ravent "kiveszik" -rajzol idézőjeleket a levegőbe- a ketrecekből, csak utána megyek az irodámba. Ha ők elkeltek, a következő páros akik a helyükre mennek már nem kerülnek ki olyan gyorsan. Na gyere, felkonferállak.

Együtt megyünk el a színpad mögé. Niall kilép a mikrofonnal a kezében és elkezdi ugyanazt a szöveget.

-Kedves vendégeink...

Konkrétan remegek, úgy izgulok. Mindig lámpalázas voltam, már gyerekként is. Legalább most nincs hányingerem. Nem állt le a zene, a többiek ugyanúgy táncolnak tovább, így kevesebb figyelem jut rám, aminek most kifejezetten örülök. Várom a szöveg végét, hogy kiléphessek a függöny mögül.

-Új táncosunk: Sunshine!

Elhúzom a függönyt, két karommal tárom szét. Egy pillanatra megállok közte, úgy csinálok, mint a modellek. Oldalra kitolom a csípőmet, majd kecses léptekkel foglalom el Cherry helyét az egyik rúdnál.

Fel se nézek a közönségre, csak elkezdek táncolni. Minden ami a fejemben jár az amit Raven mutatott nekem. Egyik kezemmel megfogom a táncrudat és körbesétálok rajta. Ringatom a csípőmet minden lépésemnél. Érzem, hogy az izgatottság miatt az arcom is elvörösödött. Csak a zenére koncentrálok, úgy használom a rudat, mintha éppen meg akarnám hódítani. Leguggolok mögé, majd lassan felállok. A lábfejemtől kezdve végigsimítok a lábam oldalán, beakasztom a mutatóujjamat a nadrágomba és feljebb húzom egy kicsit. Tekergetem a csípőmet a rúd mellett, majd visszatérek hozzá. Végigsimítom magam lentről felfelé, közben megsimítom a nyakláncomat a nyakamban és beletúrok a hajamba.

Vége a számnak, felnézek, hogy lássam mi folyik körülöttem. Mindenki táncol tovább, Raven már nincs a ketrecben, a helyén Ginger van. Mivel senki nem hagyta abba, én is folytatom. Szétnézek a vendégek között. Látom, hogy többen Niall irodája felé mennek, sokan pedig engem néznek. A sötétbe burkolózva ül Mr. Tomlinson, pont úgy ahogy a próbám alatt is, csak most nem hátradőlve, hanem a térdein könyökölve. Kicsit feszélyez a sok tekintet, inkább becsukom a szemem egy pillanatra. Mire újra felnézek Mr. Tomlinson eltűnt, Niall pedig a színpad mellől integet nekem. Lesétálok a lépcsőn hozzá.

-Ajaj, bajban vagyok? – kérdem.

-Sunshine.. három perc és huszonnyolc másodperces volt ez a zene amíg a színpadon voltál.

Szünet. Valaki panaszkodott rám? Vagy rosszat csináltam? Nem hiszem el, hogy az első munkaórámban kirúgnak!

-Tizenketten jöttek az irodámba azzal, hogy most azonnal téged akarnak. Tizenketten!

-Ömm.. az kevés?

Niall felnevet, arcomat kezei közé veszi.

-Kevés? Mióta itt dolgozok senkiért nem jelentkeztek ennyien egy zene után. Kibaszott aranybánya vagy Sunshine!

Elpirulok. Legalább valamiben jó vagyok.

-Nem mehetsz fel senkivel, azt azért tisztázzuk. Nem kaptál még karkötőt, nem számítottam arra, hogy már az első alkalommal ilyen népszerű leszel. Egy-két hét amíg legyártják az egyedi beléptető karkötődet. Addig csak a színpadon, ketrecben vagy a nézőtéren táncolhatsz. Mást nem lehet.

-Értettem – hála Istennek, hogy nem dughatnak meg. Remélem minél több időbe telik annak a karkötőnek a legyártása.