One of the Boys

Különleges

Meg kell hagyni, elég fárasztó ha egész éjszaka táncolnod kell. Hajnali négykor végeztem, most délután kettő van és eddig még csak aludtam. Ma este is dolgozok. Kettőt megyek, kettőt pihenek. Elég jól sikerült a tegnapi este, nagyon sokaknak megtetszettem. Remélem a mai este is hasonló lesz.

Ebédelés közben gondolkoztam, hogy mit tehetnék még. Talán ha kifestem a körmeimet az jó lesz. Tegnap megfigyeltem a többieket, kerestem azokat a dolgokat amikkel kitűnhetnék közülük, de egy alkalom alatt ezt nem lehet megtalálni. Az biztos, hogy nagyon megtetszett az a harisnyatartó amit tegnap Pearl vett fel. Ha olyan lenne zöldben akkor ma azt venném fel.

Már lezuhanyoztam, megmostam a hajamat, kifestettem a körmömet, mikor megcsörren a telefon. Csak egy számot látok, így felveszem.

-Halló?

-Szia Harry, Niall vagyok. – ez a srác mindig ennyire fel van dobva?

-Ó, szia Niall.

-Csak annyit akartam kérdezni, hogy milyen ruhákat szeretnél? Louis elküldött vásárolni, gondoltam megkérdezlek téged, mint újat, hogy mit szeretnél.

-Igazából nincs semmilyen elképzelésem a fazont illetően. Az egyetlen amit szeretnék, hogy zöld legyen.

-Oké, meglesz. Szia!

És már le is rakta. Legalább lesz új ruha.

A második napom táncosként. Így nem is rossz, hogy tényleg csak táncolok, de nem tudom hogyan fogom bírni többi dolgot. Valahogy muszáj. De csak két év.

Sokkal felszabadultabban lépek be az ajtón. Pont láttam, hogy Raven előttem ment be, legalább tudunk kicsit beszélgetni is mielőtt a többiek beérnek.

-Nagyon jó voltál tegnap – öleléssel köszönt, én is átölelem – Mondtam én neked, hogy  különleges vagy.

-Köszi. – mosolygok – Mindent bevetettem amit te mutattál.

-Láttam ám – kacsint rám – Gyere menjünk ruhát keresni amíg még teljes a készlet.

Hátra sétálunk a színpad mögé. Senki nincs még itt, csak mi ketten így nyugodtan kiválaszthatjuk a mai fellépőruhát.

-Azta, mennyi zöld! -mondja Raven – Úgy látom Niall ma vásárolt. Szerintem valakinek megtetszett a tegnapi zöld ruci rajtad.

Raven arcáról lemosni se lehetne a pajkos mosolyt. Jól esik, hogy ennyi mindenkinek tetszettem tegnap.

-Hogy érted ezt?

-Úgy, hogy eddig egyetlen zöld ruhánk volt amit tegnap te felvettél, ma meg hirtelen a ruhatárunk fele zöld lett. Mi ez ha nem egy jel? Valakinek nagyon tetszett rajtad ez a szín.

Elmosolyodok. Vajon ki lehet az? Niall? Mr. Tomlinson? Vagy valaki külön fizetett a vendégek közül a tulajnak ezekért? Sosem tudjuk meg.

Vállfáról vállfára haladok, mindent leakasztok ami megtetszik. Találok egy rövidke szoknyát is zöld színben. Vállfástól leemelem és megmutatom Ravennek.

-Szerinted?

-Cuki. Tetszik?

-Szerintem is cuki.. Szoktak itt szoknyában lenni a fiúk?

-Nem, nem igazán. – válaszolja – De ígyis kitűnsz a tömegből, pont illene hozzád ez a kis szoknya.

-Nem is tudom..

Végül elrakom.

-Na ne! Pont ilyet képzeltem el! – kirántom a ruhadarabot a többi közül – Pontosan ezt akartam, bíztam benne hogy lesz.

Megmutatom Ravennek a zöld, csillámos harisnyatartót.

-Úú, szexi.

Kiválasztom a mai estére a harisnyatartót, egy hasonló rövidnadrágot mint a tegnapi és egy pólót. Nem akarok mindent megmutatni magamból.

Újra a függöny mögött állok. Niall mindenkit sorba rendezett, aszerint ahogy felkonferál minket. Raven és Unique előtt vagyok, ami miatt a többiek gratuláltak nekem. Gondolom ez a sorrend úgy alakul ahogy az ügyfelek megkívánják.

-Sunshine!

Belibbenek a színpadra, sokkal nagyobb magabiztossággal, mint tegnap. Körülnézek, mindenki rám figyel. Mr. Tomlinson a szokásos helyén ül, előredőlve. Átható tekintettel figyel, egyenesen a szemembe néz. Mintha fel akarna falni. Már Unique és Raven is a helyén vannak, elindul a zene is mire elszakadok a tekintetétől.

Újrakezdem a tegnapi táncot. Hasonló mozdulatokat csinálok, csak több figyelmet szentelek a kezeimnek. Meg kell tudnom, hogy tetszik-e nekik a körmöm, vagy inkább felejtsem ezt el.

Alig fél perce indult el a zene, éppen a nyakam köré fonom az ujjaimat, mikor Niall lehív.

-Ahol a három pasas ül oda menj.

Odamegyek. Ugyanazok kértek le engem akik tegnap Uniqueért fizettek.

Teljesen más ilyen közelről táncolni az embereknek, mint a színpadról. Használom a rudat ami előttük van, de sokkal kevesebb a helyem. Inkább csak támaszként használom, néha bevonom a koreográfiába. Az egyikőjük végigsimít a fenekemen.

-Feljössz velünk Sunshine?

Látom ahogy mindháromnak dudorodik a nadrágja. Egyik sem néz ki jól, egyik sem az én esetem. De legalább nem büdösek, egészen fittnek is néznek ki.

-Sajnálom – kicsúszok az érintéséből. Letérdelek a rúd mögé, ahol már nem érnek el, onnan pislogok fel a szempilláim alól. A lehető legártatlanabb nézésemet veszem elő, még az alsó ajkamat is lebiggyesztem egy pillanatra – Csak két hét múlva engedélyezett.

Látom, hogy ez nem tetszik nekik. Átfordulok a rúdon és úgy állok fel, hogy szinte az arcukba nyomom a fenekemet. Mindhárman egyszerre érnek hozzám, de ahogy végigsimítom magam, leseprem magamról a kezüket.

-Ez igazán szomorú.. – mondja egy másik. A szemében látom, hogy már azt tervezi hogyan fognak megdugni mindhárman egyszerre – Addig táncolsz nekünk Sunshine ugye? Rettentően szomorúak lennénk, ha valaki más lecsapna téged a kezünkről. – egyik fürtömet az ujja köré tekeri – Nagyon szép a hajacskád.. szívesen meghúzgálnám.

Mosolygok, mintha tetszene amit mond. Úgy beszél hozzám, mintha egy gyerek lennék. Ezért tetszek itt ennyi férfinak? Hátranézek fél szemmel, Unique még mindig a ketrecben táncol.

Ez az. Ez a különleges bennem. Itt mindenki nagyon extra és gátlástalan. Én pedig ártatlannak nézek ki, ezt kell felerősítenem az ügyfelek szemében.

Beletúrok a hajamba, majd lecsúsztatom a kezemet a nyakamra. Pont úgy fogom meg, ahogy ők fojtogatnának szex közben. Még az ajkaimat is elnyitom és egy sóhajt engedek ki. Ahogy elengedem a nyakamat megsimítom a keresztet ami a nyakamban lóg. Ha ez kell ahhoz, hogy sikeres legyek akkor rájátszok. Én leszek a kis vallásos fiú aki még sosem szexelt. Egy pillanatra a számba veszem a medálomat, közben a mögöttünk lévő boxba nézek. Mr. Tomlinson azóta figyel mióta színpadra léptem. Ahogy kiengedem az ajkaim közül a kis fémdarabot, az egyik férfi megsimítja az arcomat. Kockáztatok. Elég pénzesnek tűnnek, szóval meg kell próbálnom.

-Hmm, nem is tudom – őzike szemekkel nézek rá, még bele is simulok az érintésébe – Tudjátok.. sokan, sokat fizetnének azért, hogy én táncoljak nekik...

-Nem kell aggódnod emiatt – és már a harisnyatartóm csiptetőjében ott lóg a legalább öt darab ötven fontos bankjegy.

Elmosolyodok. Ringatom tovább a csípőmet, a nyakamat és a hajamat simogatom, közben Mr. Tomlinsonnal nézek farkasszemet. Remélem elégedett a teljesítményemmel.  Megengedem hogy az egyik férfi rácsapjon a fenekemre, úgy teszek mintha élvezném, egy sóhaj is elhagyja a számat. Mire újra felnézek a főnökömnek hűlt helye.

Egész éjszaka ott táncoltam annak a három férfinak. Néha a hajammal játszottak, simogatták a fenekem, vagy rácsaptak közben, de semmi másra nem kértek. Összesen 37 darab ötven fontos bankjegyet vittem haza magammal a harisnyatartómba csíptetve. Még csak nem is láttam ennyi készpénzt egyszerre.