Megbeszéltük, hogy szépen lassan haladunk a dolgokkal, ehelyett a kapcsolatunk már az első futamhétvégén kiderült, így az újságok és az internet rajtunk csámcsogott hetekig.
Nem adtunk interjúkat, hisz még számunkra is új volt a helyzet, de azért a baráti és az ismerősök körében büszkén újságoltuk a történteket. Mindenki örült nekünk, de emellett féltették is tőlem Mollyt. Mindenki tudta, hogy hogyan éltem az életemet Molly és Bella előtt, ugyanakkor azt is tudta mindenki, hogy amióta megváltozott a helyzet és a barátaim ránk hagyták a babát, egy másik oldalamat ismerhették meg.
Megtaláltam a tökéletes egyensúlyt a versenyek és a család között, hiszen most már mondhatom azt, hogy egy család lettünk. Igazi apatigris lettem, ha nevezhetem magam annak, főleg, amikor azzal ugratnak, hogy Bella pár év és randizni fog. Fenéket, ahhoz lesz egy két szavam.
-Néha annyira szeretném megköszönni Kikának és Pierrnek, amiért minket választottak. Az elején nem tartottam jó ötletnek, de...
-De utólag már jobb embereket nem is választhattak volna, igaz?- Mosolyogtam rá és bár roppant hiányoztak a barátaim, egy percig sem tudtam búslakodni. Nekik már nem fáj, és biztos, hogy fentről boldogan figyelnek ránk.
-Gyerekek, megjött a torta! Hogy gondoltátok?
Pierre anyukája sietett oda hozzánk, hogy megkérdezzen minket a torta felszolgálásáról, majd miután Molly karon fogta és magával vitte, hogy megkeressék Bellát, én beletűztem a gyertyákat a tortába.
-Haver! Megmondom őszintén, hogy egy évvel ezelőtt nem gondoltam volna, hogy ezekkel az emberekkel fogok ünnepelni, méghozzá nem is akármit. Milyen nagy lett!- Charles Bellát figyelte, ahogy a felesége ölelgeti, majd a saját pocakját simogatja.
-Az semmi, de egy kicsivel több, mint egy év, és fordítva leszünk!-Nagyot bólintott, majd a kezünkben lévő narancslével koccintottunk, és ezek után mindketten felnevettünk.- Megfogom kérni Molly kezét. Nem most, még keresem a tökéletes helyszínt, de a gyűrűt már megvettem.
-Ne bassz! Ez király! Van képed?
Charles kérésére előhúztam a telefont a zsebemből, majd a képek között lapozgattam, és mikor megtaláltam azt az egyet, amin a gyűrű szerepelt, felé mutattam.
-Imádni fogja, ez felől nincs kétségem.
-Mit nézegettek?- A semmiből lépett mellénk Molly és Desiree, így a váratlan helyzettől mindketten zavarba jöttünk és össze vissza kezdtünk el beszélni. Ha eddig nem hoztam magam kellemetlen helyzetbe, akkor most fixen sikerült, és mindkettő túlgondolós agyalni fog az előbb történteken.
-Semmit!- Szólalt meg Charles
-Az előző versenyt.- Teljesen egyszerre ejtettük ki a szánkon a két különböző mondatot, mire mindketten felszisszentünk és egymásra néztünk.
-Na mindegy, Max jönnöd kéne a tortával!
Bellát beleültettük az etetőszékbe, majd míg Molly mellette várt én bevittem a tortát, aminek a tetején a gyertya mellett a tüzijáték is égett.
Mikor gyerek voltam én sosem kaptam ilyet. Sosem volt szülinapi bulim, sosem voltam én a középpontban a versenyeket leszámítva, így megfogadtam, hogy minden olyat megadok Bambinak, amire csak vágyik, és amire én is vágytam, még sem élhettem át.
A torta első szelete természetesen nem történt meg, hiszen miután elénekeltük a boldog szülinapot, Bella azonnal lecsapott a kezeivel a tortára, így a fele összelett pacsmagolva.
-Gyerekek! Annyira köszönöm...- Lépett oda hozzánk Pierre anyukája, amikor már mindenki elment és ők is búcsúzkodni kezdtek.- Tökéletes szülei vagytok a mi kis Bellánknak. Az egy külön öröm, hogy végre egymásra találtatok, és tényleg egy család lettetek! Olyan szépen gondját viselitek, remélem még nagyon sokáig lesz ez így...
-Ha rajtam múlik, akkor egészen sokáig.- Válaszoltam neki, majd átöleltem, és miután Molly is elbúcsúzott tőle, segítettem kivinni a kocsiig a bőröndjeiket.
-Remélem, hogy igen lesz a válasza!- Rám kacsintott majd felnevetett.- A fiam mindig is tudta, hogy ti egymásnak vagytok teremtve. Olyanok vagytok mint ők voltak Kikával.
A szavai egyszerre mosolyogtattak meg és csaltak könnyet a szemembe. A két barátomat mindig a boldogság és a szerelem legmagasabb foka jellemezte, így, ha hozzájuk hasonlítanak Mollyval, akkor én azt boldogan fogadom el.
-Borzasztóan elfáradtam.- Molly a fejét a mellkasomnak támasztotta, majd kezeivel átölelt.
-Bepakolok a mosogatóba, meg rendet rakok, intézed Bambit?- Puszit nyomtam a homlokára, majd a kicsi felé kaptam a fejem.- Vagy, ha gondolod...
-Nem, tökéletes. Megfürdetem, megetetem és, ha tudok akkor még lejövök segíteni. De csak szólok, ne merj nélkülem fürdeni!- Ujjával megbökte az arcomat, majd a gyereket felkapva a földről elindult vele a fürdőszoba felé.
Mikor már mindennel végeztem, a kanapén ülve a képeket nézegettem, majd az egyiket ki is választottam háttérképnek, és mikor beállítottam, Molly hangja zökkentett ki a pillanatból.
-Annyira cuki.- Rámosolyogtam, majd egy csókot leheltem a szájára.
-Pierre anyukája azt mondta, hogy olyan vagyok mint Kika és Pierre.
-Most büszkék lennének ránk. Főleg Kika! Nagyon hiányoznak.
-Tudom, kicsi... Tudom. De sajnos már csak mi maradtunk egymásnak.
К сожалению, это изображение не соответствует нашим правилам. Чтобы продолжить публикацию, пожалуйста, удалите изображение или загрузите другое.
