1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

3. Az Ördög üzenete

Eikot nem vitték vissza a Tartaros toronyba. Helyette pár kórteremmel arrébb költöztették. Megtörölték a testét, kötést cseréltek rajta és felírták mennyit evett. Eiko pedig azt vette észre eléggé elálmosodott a rengeteg ételtől. Álmában pedig pisztolyokkal és bűnözőkkel álmodott, de nem menekült benne előlük. Ellenkezőleg. Ők segítették ki a szorult helyzetből.

Másnap reggel, miközben a reggeli kásában vájkált pedig azon gondolkodott, hogy alig várja a találkozót a Főnökkel. Tudta, hogy félnie kéne a tőle és egyáltalán nem normális, ha azt várja, hogy megossza vele milyen bűnöket követett el, de igazából hiányzott neki a férfi társasága.

Már majdnem csengetett, hogy vigyék el a reggelit, amikor kopogtak és Adam lépett be az ajtón. Öltönyt viselt és a haja is be volt lőve. Sokkal stabilabban mozgott. A szeme kedvességtől csillogott, ismét kékesnek tűnt zord szürke helyett. Leült az ágya szélére.

- Jó reggelt! Hogy aludtál?

- Prímán - felelte Eiko azonnal.

- Minden rendben van azzal ott? - kérdezte és szúrósan a kásájára pillantott.

A lány sóhajtott és gyorsan egy nagyobb kanállal bekapott. A férfi szeme úgy vizslatta, hogy lenyeli-e mintha valami ellenőr lenne.

- Még - utasította röviden.

Eiko letette a kanalat.

- Azt hittem ebédre vagyok hivatalos hozzád.

Adam kikapta a kanalat a kezéből.

- Áááá! - mondta és felé nyújtotta a tele mert kanalat.

Addig mondta, míg a lány kénytelen volt bekapni. Adam megkavarta a kását és kivadászott néhány gyümölcsöt belőle és várta, hogy lenyelje, hogy a szájába adja a következő falatot.

- Tudok magamtól is enni - dohogta a lány, de a férfi csak vigyorogva a szájába nyomta a kanalat, majd elengedte.

Eiko még éppen idejében kapta el.

- Én nem úgy látom - jelentette ki halkan.

Eiko elszégyellte magát és gyorsan, hogy igazolja magát meg egy nagykanállal magába tuszkolt.

- Szóval, miért jöttél? Már elengedett a doki?

- Nem. Csak sürgős elintézni valóm akadt.

Eiko nem mert mélyebben bele menni abba, hogy mi lehet az. Csak annyit kérdezett:

- Veszélyes?

- Persze. Nálam mindig minden veszélyes, még az is, ha elmegyek a fagyizóba.

A lány csak sóhajtott.

- Mikor láthatlak megint?

- Nem tudom biztosan. Majd küldetek egy telefont. Hívlak rendben van? - azzal kinyúlt a sebes kezével és megérintette a lány fejét. Eiko nem szerette, ha a csúnya, töredezett és ritkás hajához nyúlnak. Mégis Adam olyan elfogadó volt vele, hogy nem tudta elhúzni a fejét, hiába szerette volna.

- Ígérd meg nekem, hogy enni fogsz ahogy csak tudsz.

Eiko letette a kanalat. Nem szerette az ilyen kényszerű dolgokat.

- Te is tudod, hogy ez nem így működik. Nem rajtam múlik...

- Ki máson múlna? - kérdezte megint azon az alvilági, komor hangon.

A lány megborzongott és hátrébb csusszant, hogy elszakadjon a feje a keze érintésétől.

- Nem akarlak bántani, Eiko - mondta a férfi aggodalmas arccal. - Csak szeretném, ha megígérnéd, hogy mindent megteszel.