1. Riovaggio Story 1. Könyv - A Maffia Kapujában (18+)

13. Búcsú

Eiko visszament a szobájába és magára zárta aztán lemosta a sminkjét és halkan szipogva már majdnem elaludt, amikor kopogtak az ajtaján.

– Én vagyok – mondta Adam.

Eiko a fejére húzta a takarót.

– Hiszünk neked! Nem kell kimenned a golf pályára. Hülye ötlet volt. Tudod Leon sem tud mindig a realitás talaján maradni. Főleg azok után, ami ma történt vele.

Eiko könnyei kicsordultak aztán kikelt az ágyból és ajtót nyitott a már kijózanodott mélabús férfi előtt.

Eiko nem akart a szemébe nézni. Inkább a padlót bámulta.

– Meg akarom szakítani veletek a kapcsolatot – mondta végül.

– Ha most megszakítod, azzal a gyanakvásnak adsz...

Eiko közelebb lépett a férfihez és benyúlt a zakója alá. Adam megragadta a csuklóját. A tekintete, mint a hideg halál olyan volt.

– Mit csinálsz? – kérdezte.

– Vedd elő – mondta a lány halkan.

Adam elővette a fehér markolatú fegyvert.

– Gyere be.

Adam belépett. Eiko pedig az ágyig sétált és hátat fordított neki.

– Célozz és én mondom.

– Eiko...

– Csináld!

Csend volt a válasz, de a nyomás nem jelentkezett.

– Csinálod? – kérdezte a lány idegesen, hiszen nem érzett semmit.

Ha nem tudja bizonyítani ki tudja mi lesz az eredmenye.

– Nem – mondta a férfi. – Ha most bebizonyosodik az azt jelenti, hogy többet nem látlak. És én... nem akarom megszakítani veled a kapcsolatot. Szeretek veled lenni, nagyon szeretek veled beszélgetni. Nem akarlak elveszíteni. Fontos lettél nekem...

A lány meghökkent a szavak hallatán és visszafordult. A férfi lassan eltette a fegyverét.

– Beszéltünk Blaze-el. Igazat adott abban, amit állítottál és hallott már ilyen képességről. Azt mondta, mítosznak tartotta, de nem volt új neki a dolog. Persze nagyon izgatott lett, hogy mit lehetne belőled kihozni, de gyorsan megtiltottam neki, hogy zaklasson ezzel.

Eiko hálásan rá mosolygott a férfire. Így viselkedett egy igazi barát és ezért volt olyan nehéz rossznak látnia őt. Végül a lány leült és sóhajtott.

Adam mellé lépett és maga is leült a bevetetlen ágyra.

– Jól alakultak a dolgaid, itthon, nálunk. Alant is sikerült megpuhítani. Egyre többen megszeretnek és még annál is többen megfognak, hidd el. Maradj velünk – mondta kedvesen és a meleg kezét a lányéra helyezte.

Eiko szíve magasabbra kapcsolt és ellágyult a gyengéd, inkább most kékesnek tűnő szempártól. Túl nehéz lett volna ennek az arcnak nemet mondani így a férfi támaszába menekült inkább. A vállára dőlt.

– Mennem kell, Adam. Ezaz igazság. Rettegek attól, hogy egy nap ez buborék, amiben tartjuk egymást kipukkad és egyszerűen felemészti a kapcsolatunkat a külvilág súlya.

– Mire gondolsz?

– Nem ismerlek. Nem ismerem a rossz oldaladat. De te sem nagyon ismered az enyémet.

Adam összefűzte a lányéval az ujjait.

– Muszáj ezt elővenni?

A lány sóhajtott és vissza simogatta az ujjai végével a férfi fogó kezét.