Take me back to Eden [ König CoD]

Meglepetések

Alexander csípőjét a pultnak döntve iszogatta koffeines löttyét, maga elé meredve, azon töprengve, mi történhetett előző este. Sosem ivott még annyit, hogy ennyire szétcsapja magát és ez aggasztotta. Jól bírta az alkoholt, annak dacára, nem szívesen fogyasztotta. Kibújt pólójából, majd a tükör elé állva vizsgálgatta a vállait ékesítő mély, körömnyomokat, melyek egyértelműen nőtől származtak. Nem rémlett neki, hogy este elhagyta volna otthonát, sőt, hívás listájában sem szerepelt annak a gyakorta kért prostinak a száma, egyre érdekesebbé téve a helyzetet.

Mi a szar történhetett akkor?!

Elméje csúfos játékot űzött, olyan képekkel nyomorgatva, amiben Raven hangosan, kéjesen sikoltozik, miközben ő combjai közt bújva nyalja olyan vehemenciával, hogy a nő remeg alatta, majd amikor már nem bírja tovább, felmászik hozzá és a nő szenvedélyesen megcsókolja, úgy kapaszkodva belé, mintha az élete múlna rajta.

Megrázta fejét, hogy elhessegesse a jelenetet. Kék szemei feljebb siklottak, saját arcára. Maszkja jótékony takarása nélkül kifejezetten csúfnak vélte magát. Számtalan heg volt bőrén, mégis az ajkai látványa irritálta leginkább. Szája szegletében, alsó és felső párnájából hiányzott egy kis rész, így fogai láthatóak voltak. Ha mosolygott, a helyzet csak rosszabbodott, teljesen eltorzítva őt.

Hogy a picsába is jut eszébe, hogy egy Raven kaliberű gyönyörű nő önszántából megcsókolja?

Vissza vette pólóját, aztán ennivalót porciózott a cicának. Előző nap különösen odafigyelt arra, milyen eledelt vesz a kis Ravennek, valamint játékokat és nyakörvet is vásárolt neki. Nem szerette volna, ha bármiben is hiányt szenved. Az állatok legalább nem a külseje miatt kedvelték, vagy mert ügyes katona, rettenthetetlen gyilkos. Az állatok a kedvességét, gondoskodását értékelték és ezért is szerette annyira őket. Nekik nem számított, ha torz a képe.

Lehúzta kávéja maradékát, majd a kanapéra telepedett. A kiscica rögtön az ölébe ugrott, kényelmesen elhelyezkedve, a férfi ujjai automatikusan simogatták a selymes, puha bundát.

A halk kopogásra kedvencével a markában nyitotta résnyire az ajtót, épp csak annyira, hogy szemeivel lecsekkolhassa látogatóját.

Raven ácsorgott a küszöbön türelmetlenül topogva fekete csizmás lábfejével.

- Hoztam valamit annak a törpe párducnak - közölte.

- Várj, nincs rajtam a maszk - kérte a férfi.

- Ne szórakozz már Alexander! Láttam én sokkalta durvábbakat is, mint a te képed- fújta a nő szemeit forgatva.

Általános esetben nem mutatta meg ábrázatát akárkinek, ám kicsit szerette volna eltántorítani Ravent attól, közelebb kerüljön hozzá. Volt már olyan, hogy randizgatott valakivel, aki szentül állította, őt a személyisége érdekli, mégis amikor levette a maszkját, a lány nem kereste többé. Gyanította, most is így lesz. Szóval merészen kitárta az ajtót, felfedve magát.

Raven kékeszöld íriszei minden apró részletet megfigyeltek az arcán, ám furcsamód, nem elborzadva tette ezt, hanem mint akit teljesen elvarázsoltak. Alexander nagyot nyelt, az őt tanulmányozó gyönyörű nő miatt zavarában. Soha, senki sem nézett így rá. Raven oldalra billentette fejét, lágyan elmosolyodott, aztán megszólalt.

- Hé! Te helyes vagy.

- Was? - kérdezte megrökönyödve anyanyelvén.

Raven pedig nem tett mást, csak csillogó tekintettel somolygott rá. A katona előbb kapott észhez, elterelve a témát, eredeti medrébe.