I Love You (L.N.⁴.)

14.rész

Másnap már korán elindultunk Londonba. Az út hosszú volt, persze kicsit bealudtam az elején, de amikor felkeltem, volt még egy óra út, ezért azt végig énekeltük. Jól éreztük magunkat.

-Na itt vagyunk, hova menjünk?- kérdezi Lando.

-Valahova enni, farkas éhes vagyok.- szólal meg Char. Imád enni.

-Bemenjünk a Starbucksba?- kérdezi leginkább tőlem, Lando. Tudja hogy imádom.

-Mehetünk.- mondom mint egy kisgyerek, megfogom a kezét, és elindulunk a Starbucks felé.

-Én egy karamellás frappucino-t szeretnék.- mondom mosolyogva. A fiúk is kikérték, aztán megittuk, és elindultunk a Big Ben-hez. Persze nem sétálunk annyit mert szegény fiúk nem bírják, ezért kocsival mentünk el odáig, ami kb 10 perc volt. Csináltunk fotókat, és egy elég jó napot zártunk le amikor hazaértünk, és mentünk aludni.

-Igen, tessék?- veszem fel reggel 8kor a telefont, pedig én aludtam volna még.

-Jo reggelt kedvenc Norrisom.- szólal meg Maxie.

-Max. Miért hívtál ilyen korán?- kérdezem álmosan, oldalra nézek, és Lando már nincs mellettem.

-Képzeld, kibékültünk Kellyvel, és nagy baj lenne ha elmennénk hozzátok? A kicsi P nagyon elszeretne menni, régen látta Lando bácsit.- nevet fel Max.

-Felőlem jöhettek, van hely mindenkinek, csak annyi hogy Char is itt van pár napot. Ma este ha itt vagytok az úgy jó, vagy holnap reggel. Nekem mind1, gyertek.- mosolygok. Még beszélgettünk egy kicsit, erőt vettem magamon, és lementem a konyhába.

-Jó reggelt fiúk.- mosolygok rájuk kómásan.-Lando, lehet egy kérdésem?

-Persze szívem.- jön hozzám, és megcsókol.

-Maxie, Kelly és P átjöhetnek pár napra? P látni akar.- mosolygok a fiúra.

-Persze, hisz te is tudod hogy bőven van hely.- karolja át a derekam. Hát igen, 4 vendégszoba van, és egy nagyháló ami a miénk. A szembelévő vendégszobát csibének alakítottuk ki, azaz van még három, de az egyikben Char száll meg, szóval kettő maradt, és az pont elég lesz Maxiéknek.

-Okes. Nem tudom mikor jönnek, vagy ma, vagy holnap. Mi a mai program?- kérdezem, és leülök Charles mellé a kanapéra, és az ölembe veszem Daisyt.

-Nagyon nincs. Itthon dögleni. Vagy talán elmehetünk valamerre.- mondja Lando.

-Én ennék egy jó gyrost.- szólal meg Charles.

-Csináljak?

-Uristen Mia, a tiéd a legfinomabb.- pörög fel Charles, én meg elkezdek nevetni.

-Hát azért ne túlozz.- mondom nevetve.

-Nem túlzok. Isteni amit te csinálsz.

-Hát legyen. Megnézem minden van-e itthon ami kell hozzá.- mosolygok, majd elkezdem keresni a hozzávalókat.-Sajnos nincs itt minden, de elmegyek a boltba. Nemsoká itthon vagyok.- ezzel felmegyek a szobába, kiválasztok egy pulcsit, egy hosszú maci nadrágot, és már mentem is a garázsba, és elindultam a szerelem autómmal.

-Na hát, szia.- hallok meg egy olyan hangot, amit nagyon nem akartam.

-Csá.- mondom, és nem is fordulok felé.

-Szerelmem, ennél kedvesebben fogadj.- fogja meg a csuklom, és maga felé fordít.

-Nick, hadj békén.- mondom félve, mire ő erősebben szorítja a csuklom.

-Tényleg megrakott az a Norris gyerek?- kérdezi ingerülten.

-Mi bajod van ezzel? Hm? Vele legalább boldog vagyok, és nem kell úgy élnem hogy most éppen melyik kurvájával kefél. Ő szeret engem, nem úgy mint te, szóval eressz el de most.- rántom ki a kezemet az ő kezéből, és sietősen megyek a kassza felé. Remélem ettől az idegességtől nem lesz semmi baja csibének.