-Te szégyen.-löktek neki teljes erőből a falnak.
A hirtelen cselekedettől fájdalmas hang csúszott ki ajkaim közül.-Ezaz ribancom! Másra nem vagy képes!-markolt bele hajamba.Hogy is kerültem ilyen helyzetbe?Már hozzászoktam...az iskola fényei kinéztek maguknak, sokan beképzeltnek és nagyképűnek hisznek csendes,visszahúzódó személyiségem miatt.De senki se tudja ki is vagyok valójában...igaz én se.
Mindig is csendesen tűrtem zaklatásaikat,azt hogy mindennap különféle megjegyzéseket vágtak a fejemhez,mikor ki gáncsoltak.De ilyen szintre soha nem süllyedtek le!Itt vagyok iskola délutánján az osztályteremben,rugdosnak és köpködnek.
-Eressz el!-kiabáltam rájuk,de mintha falhoz beszéltem volna,rúgnak és rúgnak...megalázó
-Mert mi lesz?mész sírni az igazgatónak?senki se hinne neked!gondolj bele egy az öt ellen,ne nevetess már!-nevetett fel,mire kezét magasba emelte s arcon vágott,de olyan szinten hogy az egyensúlyomat is elvesztettem,ez a pillanat volt mikor minden a feje tetejére fordult.
Nem érdekelt senki,a fejemben lévő fekete hangok irányítottak.Fel álltam,ütni készültem de mikor a kezem az arcával találkozott...bizsergő érzés volt.A lány arca az érintésem hatására bezöldült majd az összes vér a seb helyére gyűjt egy robbantás hatásaként fröccsent szerte szét.A kezemre kaptam a tekintettem ami elénk piros volt...a többiekre néztem akik sokkolva nézték társuk testét,s mikor észhez kaptak egymást lökdösve rohantak ki a teremből.
"Mihez kezdjek?ez az én hibám!bűnhődj!" Különféle gondolatok kezdtek kavarogni fejemben...teljesen tehetetlen voltam csak álltam és néztem,fel se sikerült fognom mi történt.
Pár nappal a incidens után
Gojo szemszöge:
-Tokisaki keikot halálra ítéljük!erő felelőtlen használata,és másokon levezető erőszak miatt amitől iskolatársa halál-élet helyzetbe került!-mondta az egyik öreg.
-gondozásomba veszem!vállalom a felelőséget érte. Úgy gondolom sok tehetség lakozik a lányban ami az átkok ellen tökéletesen fel tudjuk használni-mond-tam nem hazudtam!sok hasznát vehetnénk a jövőben.
-van benne valami,viszont amennyiben újra felelőtlenül használja az erejét,nem habozom kivégeztetni-mondta megint az öreg,mire kuncogtam egyet-ugyan eddig se kellett bennem csalódni!-emeltem lejjebb szemüvegem,majd biccentettem egyet,s kiléptem épületből.
Másnap
Idegesen lépkedtem Gojo sensei mellett,akit már az incidens napján megismerhettem.Eredtileg már ő fogja a felelősséget vállalni értem,őszintén egyáltalán nem igy képzeltem el...főleg hogy egy teljesen új helyen fogok mától élni (+koli).
Gojo sensei belépett egy terembe majd megkért hogy várjak pár percet odakint,fogalmam se volt mire számítsak és ezen addig gondolkoztam míg a sensei ajtót nyitott és befelé biccentett.Nagyot nyelve léptem be,ajtón meg állva Gojo mellett.A tekintettem gyorsan végig vezettem a három diákon,akaratlanul is megállt egy ismerős arcon...ugyan az a unott és savanyú tekintett...persze hogy Megumi Fushiguro.
-Keiko-nézett le rám a szemfedős,szerintem elég észre vehető volt idegségem,mert kaptam egy pár szánalmas tekintetett.
-Tokisaki Keiko vagyok,15 éves...igazából én se tudom mi folyik körülöttem,de igyekszem együtt működni veletek!-fújtam ki a bent tartott levegőt,a mondatom végére sikerült összeszednem magam és egy kis magabiztosságot mutatni.Gojo bólintott majd a többiek mellé sétáltam legalábbis a lány mellé.
-rendben mostmár négyen vagytok!bővül a csibe csapat!-küldött mosolyogva egy like jelet.
-Keiko a lány melletted Kugisaki Nobara,majd Itadori Yuuji és Megumi Fushiguro!barátkozatok csak!nekem meg akadt egy ritka fontos tennivalóm-szaladt ki a teremből,biztos nagyon fontos lehetett.
-biztos megint szuvenírt vesz-sóhajtott fel unottan Megumi mire Itadori hevesen bólogatni kezdett.
-He Keiko,milyen képességgel rendelkezzel?-fordult felém a lány avagy Nobara.Kicsit megállt bennem az ütő hisz jó magam nem tudom mivel rendelkezzem, Gojo sensei meg nem világosítót fel engem hogy mi folyik jelenleg.
-nem tudom...vagyis számomra teljesen ismeretlen, most még-magyaráztam mire a lány biccentett egyet és a fiúk felé fordult,láthatólag valamit nagyon beszéltek.
Nem igen szóltam közbe,még nem volt erőm,helyette inkább gondolkoztam.
-Keiko!nincs kedved velem tartani vásárolni?-kérdezte mosolyogva Nobara,hogy most nyitni akar felém vagy csak megsajnálta szerencsétlenkedésem, bár nem érdekel!éltem a lehetőséggel és mosolyogva követtem.
Út közbe rengeteget beszélgetünk,vagyis leginkább ő. Elmondta hogy a fiúk milyenek lesznek és hogy mennyire örül hogy egy lány került a csapatba,meg hogy őt iszonyatosan érdekli a divat és a vásárlás. Amint be értünk az üzletbe minden fele rángatott és szinte nem is én néztem magamnak ruhát hanem ő, persze nem zavart,ő sokkal jobban értett a divathoz.
És amikor végeztünk ide tárcsázta Itadorit aki vissza felé hűségesen cipelte a cuccokat utánunk,vagyis Nobara után mert én hátul maradtam Megumival akiről fogalmam se volt hogy került ide mert senki se hívta.
Koliba be érve mentem Megumi után mert Nobara elrángatta még Itadorit egy két helyre,Azonban foglalmam sincs melyik szoba lenne az enyém...Gojo sensei olyan ügyetlen nem mondott el semmit és én szívom meg helyette.
-öhm Megumi?-szólitottam le a fekete hajút aki jóval előttem ment.-mi van?-kérdezte monoton hangon.
-merre van a szobám?ha esetleg tudod-teljesen hülyének éreztem magam.
-miért nekem kéne tudni?egyáltalan mit keressel itt? Azt se tudod mi a dolgod itt!menj inkább haza.-mondta gondolkodás nélkül,szinte minden egyes szava egy-egy döfés volt a szívembe,de igaza volt, tényleg nem tudom mit keressek itt vagy mit is kell csinálnom,csak sodródóm az árral,komolyan ez lesz a végzettem.
-látom te meg nem változtál semmit,úgyan olyan beképzelt vagy aki csak magával törődik.Nem tudsz rólam semmit,és elárulom hogy még azért is maradok!harc hát legyen harc Megumi!-köptem képébe majd egy egyszerű mozdulattal vissza fordultam és inkább megvártam Nobaraékat,aki fel ajánlotta hogy nála aludjak míg Gojo sensei nem e lesz hajlandó elmondani melyik szoba is az enyém.
Nobara szobájába:
-ugyan ne foglalkozz Megumival,ő ilyen faarc- legyintett kezével,én pedig mellette ültem a combomon egy párna volt majd arra rádőlve hallgattam Nobarat aki lelkesen mesélt,látszik ő már megszokta a viselkedését,beszélt egy kicsit Itadoriról is akiről szintén sok mindent megtudtam,ráadásul ciki dolgokat is mesélt a két fiúról amit már könnyezve hallgattam,az oldalam pedig szúrt.
-na viszont az nem hagy nyugodni,Megumi régen milyen volt?-kérdezte miközben közel hajolt amivel jelezte hogy őt bizony nagyon érdeklik.
-öntelt,savanyú pofa...verekedős,persze csak azzal aki belé kötött.Azon kívül csendes-gondolkoztam el,jobban bele gondolva nekem soha nem volt szimpatikus,egyenesen rühelltem,szinte soha nem kerültünk feladatba vagy ha kerültünk is nagyon nem vettük figyelembe egymás jelenlétét.
Mint várható volt Nobara nem volt megelégedve válaszommal,meg is rázta a fejét.
-azt hiszem veletek hosszú napjaink lesznek-sóhajtott fel majd az éjjeli lámpáját le kapcsolta
-hogy érted?-kérdeztem meg,viszont a sötéttől nem láttam semmit,hogy most figyelt volna vagy sem.
-érzem sok veszekedésetek lesz,látszik rajtatok hogy utáljátok egymást.-válaszolta majd én is ledőltem mély álomba merülve.
———————
Sziaaasztok gondoltam le irom a tudni valókat Keikorol,mert a későbbiekben szükséges lesz rá!!:3
Keiko bőrszíne:nagyon nagyon világos
szeme:sötét piros azaz vörös
Keiko szemszögéből jobb oldalt a szeme mellett egy seb van ami sötétebb színű mint a bőrszíne
Hamvas szőke haja ami le ér a csipőjéig és frufruja van,két oldalt fel van fogva.(misa misa:3)
Személyisége:
Az elején nagy félénk és fájdalmasan szerencsétlen, de a következő részekben ki fogja tudni nyitni száját>w<
