𝕊𝕖𝕩 𝕆𝕟 𝕋𝕙𝕖 𝔹𝕖𝕒𝕔𝕙 𝔹𝕃. 🔞 ✔️

15. Love On The Beach

(Vőlegény szökésben pt.2)

Khao

Reggel arra ébredtem, hogy szerelmem olyan közel bújt hozzám, hogy közelsége bizsergette bőrömet. Kényelmesen elhejezkedtem karjai között és élveztem a nap simogatását, ami az ablakon szökött be. Még sosem éreztem magam ennyire nyugodtan. Tényleg igaz lehet, amikor azt, hogy az otthon nem mindig egy hely, lehet akár személy is. Az én otthonom First Kanaphan. Igaz, majdnem hozzá mentem egy tuskóhoz kötelességből, aki valószínűleg megkeserítette volna az életemet, de megjelent ő, az én hősöm. Nem fehér lovon a szőke herceg, mint a mesékben, hanem inkább a fekete hajú, motoros srác bőrdzsekiben. Lehet, hogy hátra hagytam a fényűző életemet, és a jövőmet, amit szántak nekem, de én mégis most, ebben a pillanatban, boldog vagyok.

Közelebb bújok mellkasához, és apró csókokkal hintem hófehér bőrét. Azt hiszem, sosem fogok betelni vele, de nem is bánom.

Mozgolódni kezd, és kinyitja igéző szemeit, azonnal mosolyra húzza ajkát, én meg erős késztetést érzek rá, hogy újra sajátjaimon érezzem. Nem is kell rá sokat várnom, először homlokon csókol, aztán számra ejt egy apró puszit.

– Jó reggelt. – Duruzsolja reggeli, rekedtes hangján.

– Jó reggelt "férjecském" – Mosolyom fültől-fülig ér.

– Dehát még nem is vettelek el. – Nevet fel.

– Már akkor elvettél, amikor először megpillantottalak.

– De azért nem lenne rossz egy igazi szertartás se, persze, csak, ha te is akarod. – Óvatos mozdulattal simította ki homlokomról eltévedt tincseimet.

– Csak akkor, ha rendesen megkérsz. – Kacsintok rá, elővéve a legcsábosabb félmosolyomat.

A napot, ahogy ígérte, azzal töltöttük, hogy végig motoroztuk a sziget egy részét. Bangkok után igazán szemet kápráztató látvány volt, ahogy az emberek a természettel együtt, egyensúlyban éltek. Legtöbben bambusz, és fa házakban éltek, nagyon kevés tégla ház volt, azok is inkább hotelek, vagy egyéb turisztikai létesítmények.

Hatalmas kikötő, tele halászhajókkal, de gyönyörű homokos partok is vannak a közelben. Kiülős étkezdék, és egy hangulatos piac, ahol szinte mindent belehet szerezni.

Végül egy kis bambuszból készült, nagyobb kunyhó mellett parkoltunk le. First azt mondta, hogy itt fogunk élni, csak még kicsit fel kell újítani, mert régen nem lakott itt senki. Konkrétan a parton helyezkedik el, így tökéletes a kilátás a végtelen, kék víztömegre.

A nap már lemenőben járt, azt hittem elindulunk vissza, de ekkor szerelmem kihozott a házból egy kosarat és egy plédet.

– Randiztál már a tengerparton? – Súgta fülembe olyan közelről, amitől a szívem megremegett.

Leterítette a homokra a plédet, és kipakolt minden féle finomságot. Letelepedtem mellé, és elkezdtem megpucolni a garnéla rákokat, mivel First-nek nem erőssége.

– Egy angyal vagy. – Mondta miközben a szájába tettem egy darabot.

– Csak neked teszek ilyet. – Pusziltam arcára.

Kitöltött két pohár bort, közben felragyogtak körülöttünk a fényfüzérek, amiket eddig észre sem vettem. Meghitt félhomályba borult a part ezen szakasza, ahol csak mi ketten voltunk. A vízcsobogása adta a háttér zenét, és a csillagok néztek vissza ránk oda fentről.

Elfogyasztottuk a vacsorát, mit kedvesen készített elő, valószínűleg még délelőtt.

– Khao drágám, emlékszel, mit beszéltünk reggel? – Balkezem két tenyere közé fogta és egy apró puszit hintett ujjaimra.

Kicsit elgondolkoztam, de utána beugrott, hogy miről is beszél. Aprót bólintottam, és éreztem, hogy az arcom kezd felforrósodni. Ugye nem?

– Khaotung Thanawat Rattanakitpaisan, te vagy a legjobb dolog az életemben. Megmutattad nekem, milyen a feltétel nélküli szeretet. Feláldoztad a Bangkoki fényűző életed, hogy itt legyél velem, egy apró szigeten. Remélem nem gondoltad meg magad, mert szeretném, ha ez örökké tartana, vagy akár az utánig is. Nem akartam ennyire nyálas lenni, de most már mindegy – nevetett fel zavartan – de szeretném megkérdezni, hogy lennél a személy, aki sosem engedi el a kezem? – Hátra nyúlt és előhúzott egy apró gyűrűt, aminek a szélét, kagyló formájú marások díszítettek.

Szemem megtelt könnyekkel, és alig tudtam vissza fogni őket, hogy ne gördüljenek le.

– Ez tényleg elég nyálas lett. – Nevettem el én is magam. – De ki lennék én, ha nem mondanék igent. Szeretlek Firfir.

Nyakamba ugrott, és könnyekben tört ki. Más talán azt mondaná, hogy ez nem túl férfias viselkedés, de én ismerem, hogy mennyire érzékeny. Általában erősnek mutatja magát, de aki ismeri, tudja, hogy amit tesz, azt mindig komolyan gondolja.

– First – nevetek – elfelejtettél valamit. – Bökdöstem meg oldalát.

– Oh bocsásd meg kedvesem, csak annyira – nagy levegőt vett, hogy kicsit lenyugtassa magát – annyira boldoggá tettél.

Remegő kezekkel felhúzta gyűrűs ujjamra az ékszert, és utána elő vett egy ugyan olyat, amit a kezembe nyomott. Szavak nélkül is tudtam mire céloz.

Össze fűztük ujjainkat, gyönyörködtem a két gyűrű csillogásában, melyek szerelmünk pecsétjei lettek.

Lefeküdtünk a plédre, és csak figyeltük egymást, egyre felhevültebb hangulatban. Nem kapkodtunk semmivel. Hosszú percekig simogattuk egymás minden egyes porcikáját, lágy, lassú csók közben, míg le nem kerültek rólunk a ruhák. Sosem szeretkeztünk még ilyen lassan, ráérősen, de ebben az együttlétben benne volt minden kimondatlan és kimondott szó, érzés egymás iránt. Csak a csillagok és a tenger voltak tanúi nem hivatalos egybekelésünknek, de remélem egy nap, az emberek elött is egybe kelhetünk.

Lehet, hogy az első esküvőm végül nem valósult meg, de a második remélem tényleg örökké fog szólni, vagy az utánig is.

RabbytGirl