~ Mélyvízi novellák ~

Szobor ki lánnyá változott

A lány nem érzett semmit... hogy is érezhetne, mikor kőből volt, és szobor lett. Oly sok ideje, hogy az idős férfi kifaragta, és csodásan, nők irigységére tökéletes alakot vésett neki. A lány elegáns vonásait, csak az türtőztette, hogy ajkát szép íven vezette a szobrász, de ez mind csak komoly vonások, hogy ezzel is mutassa eleganciáját. De, mint minden szobrász, az övé is csak a külsejével foglalkozott. A lány ki csupán egy szobor volt nem érzett, mivel szívét már nem faragták meg. Viszont csodás vonásai miatt bekerült a világ legnevezetesebb galériájába. Évről-évre egyre többen látogatták meg a múzeumot csupán a lány miatt. Mind megcsodálták, mind szóltak szép szavakat, de mikor elléptek mellőle senki sem fordult vissza többet. A lány csak üregesen, komoly tekintettel meredt az emberekre, és így teltek a napok, de még az éjszakái is, csak akkor az emberek helyett a falat láthatta, mely bézses színben magaslott.
Egy éjjelen egy idegen férfi lépett a terembe, hol a lány állt. Az idegen igen elegáns volt, fekete öltönye makulátlan volt, akárcsak a férfi maga. Az arca, a vonásai, a testalkata, minden egytől egyig tökéletes volt. Ha az ember látná e férfit biztosan azt hinnék a lány férfi kiadása. Vagyis majdnem, mert míg a lány üreges, és komoly vonásokkal nézett, addig a férfi szemében csillogott - akár a víz tükrén a hold- a boldogság. Az ajkán félmosoly húzódott, és lassan lépdelt a lány felé, majd mikor elért elé megállt és kedves mosolyra húzódott a szája.
- Gyere, megmutatom mit jelent érezni. - nyújtotta kezét a lánynak, mire a lány megmozdította először csak az egyik ujját. Kellemes, eddig sosem érzett bizsergés futott végig az ujjától kezdve egészen a lábujjáig. Döbbenten figyelte az érzést, ami hatalmába kerítette, majd lassan, óvatosan a férfi kezébe csúsztatta a kis kezét.
Nem értette hogyan, de olyan finom, meleg volt a férfi tenyere, ami határozottan tetszett neki. A férfi kézen fogva vezette ki a lányt a teremből. A lány csak csodálkozva pillantgatott ide-oda, mert számára ismeretlen volt minden, ami a termen kívül volt. Finom izgatottság lett úrrá rajta, és türelmetlenül várta mi lesz ezután.
A titokzatos férfi az épület tetejére vezette, ahol varázslatos kilátás tárult a lány elé. Az éj sötétjét látta, amit apró, kis fénysugarak tettek érdekessé. A lány elbűvölten figyelte a tájat, és lassú mosoly kúszott az ajkaira.
- Ez a boldogság, amit most érzel. - suttogta a férfi a lány fülébe, közben hátulról átölelte a lány derekát.
- Boldogság... - suttogta elmélázva a lány, és csillogó szemmel figyelte az eget.
A lány egy halk, de hirtelen zajt hallott az épület aljánál. Mikor lepillantott egy nőt látott kétségbeesetten kiabálni egy férfi után, aki csak gyorsan futott a kivilágított utcán.
A lány értetlenül figyelte a jelenetet, majd hátra fordult kíváncsian a mögötte álló férfihoz.
- A nő éppen sétált az utcán, mikor a férfi felé szaladt, és elvette a táskáját, majd tovább állt. - mesélte a férfi szinte közönyösen. A lány hirtelen visszafordult, és lepillantott a nőre. Csak pár pillanattal később vette észre, hogy a homloka ráncba szaladt, és igazán égető érzést érzett, ami igazán kellemetlen, de érdekes is egyben.
- Ez az érzés a düh. - könyökölt a férfi a korlátra, és elbűvölten csodálta a lányt, aki teljesen átadta magát az érzésnek, és hagyta azt megélni.
- És most megmutatom neked a vágyat. - mondta elmélyülő hangon a férfi, és édesen, puhán végig simított a lány karján. A lányon kis borzongás futott végig az érintésre, hasonló, mint a teremben mikor megmozdította az ujját. A lány óvatosan a férfi felé fordult és kíváncsian nézte a férfi éjhez hasonlító szemeit. A férfi felegyenesedett, majd a lány felé lépve kedvesen megcirógatta a lány arcát, mire a lány a férfi tenyerébe hajtotta a fejét. A férfi erre kedvesen elmosolyodott, majd közelebb hajolva a lányhoz a lány szemébe nézett.
- Csukd be a szemed. - búgta mosolyogva a férfi, mire a lány engedelmesen becsukta szemeit. Érezte a férfi közelségét, a férfi édesen fűszeres illatát, a testéből áradó hőt.
A férfi óvatosan a lány ajkához érintette ajkait, majd apró csókot adott rá. Mikor látta, hogy a lány kíváncsian felhúzta szemöldökeit, édesen elkezdte csókolni a lányt, kedvesen, védelmezően. A lány először bizonytalanul, majd egyre magabiztosabban viszonozta a csókot, mire a férfi látván, hogy a lány is épp annyira élvezte, mint ő, elmélyítette a csókot. Végig simított nyelvével a lány alsó ajkán, hogy bejutást szerezzen, amit a lány, talán öntudatlanul, de megadta neki. Lassú, érzéki táncot járt a nyelvük a másikéval, és a lány édes sóvárgást kezdett érezni egészen az ajkától, a lába közötti érzékeny pontig. Nem értette az érzést, igaz kínzó egy érzés ez, állapította meg, de ezzel együtt emésztően csodás érzés is.
A férfi óvatosan felkapta a lányt, mire a lány a lábaival a férfi derekát átkulcsolta. A férfi nem szakítva meg a csókot elment a tető másik oldalához, ahol egy pihe-puha takaró volt leterítve. A férfi óvatosan letérdelt, majd finoman a takaróra fektette a lányt. Fölé magasodott, és édes csókokkal kezdte behinteni a lány arcát, közben a keze vágyódva a lány mellére siklott. A lány édesen felsóhajtott, és a fura, ismeretlen kínzó érzés csak fokozódott a testében.
- Ez a vágy. - szólt rekedtesen a férfi, majd kedvesen a lányra pillantott, mire a lány talán tudat alatt, de tudta ez egy engedélykérés volt a férfi részéről, mire ő beleegyezően bólintott. A férfi óvatosan elkezdte felfelé húzni a lány ruháját, és mikor a melléhez ért, a lány felemelte a kezét, és segítőkészen homorított, hogy a férfi könnyedén le tudja venni azt.
Mikor a férfi megszabadította a lányt a ruhájától, ha nem is direkt, de tekintete a lány mellére siklott. A lány erre beharapva ajkát a melle előtt átölelte magát, és nem értette mi ez az érzés, ami hirtelen a hatalmába kerítette.
- Ez a zavarodottság, ez normális. - suttogta a férfi mosolyogva, közben arrébb simította a lány egyik tincsét, ami a lány arcába lógott.
- Engedd, hogy lássalak. - kérte suttogva a lányt, mire a lány elhúzta a száját bizonytalanságában, de végül bólintva lassan elvette a kezeit a mellei elől.
- Gyönyörű vagy, a lelked mélyéig. - mondta a férfi, mire a lány szeme felragyogott.
A férfi a lány arcán finoman végig simított, majd újabb érzéki csókba invitálta a lányt. A lány boldogan viszonozta a csókot, de épphogy csak viszonozta, mire a férfi már a nyakától indítva csók ösvényt rajzolt egészen a melléig. Mikor odaért már mindkét mellbimbója a lánynak mereven ágaskodott, mire a férfi finoman megnyalta az egyiket, és finoman az ajkai közé vette. Óvatosan szívogatni kezdte a kis rózsaszín dudort, közben a másik mellét a férfi meleg tenyerébe zárta. A lány már ziláltan vette a levegőt, és kezével a férfi hajába markolt. A férfi elmosolyodott, majd további csókokat lehelt a lány édes bőrére egészen a hasa aljáig. Mikor odaért egy pillanatra felnézett a lányra, hátha lát a tekintetében egy csöppnyi kétséget, de abban csak erősen izzó vágy lángolt. A férfi óvatosan a lány szeméremdombjára lehelt egy apró csókot, de már ez az apró érintés is édes kis remegést váltott ki a lányból. A férfi lassan, kéjtől vezérelve megízlelte a lány édes kis bőrét, majd egyre hevesebben kóstolgatta a lányt. A lány csak halk, talán néma nyögéseket hallatott, majd becsukta szemét, hogy jobban át tudja érezni ezt az érzést.
A férfi hirtelen távolodott el a lánytól, mire a lány bosszús, kis morgást hallatott. A férfi erre dörmögősen felnevetett, majd felállva elkezdte kigombolni az ingjét, majd mikor attól már megszabadult, a nadrágját hámozta le magáról.
- Amit most érzel az a türelmetlenség. Igazán örülök annak, hogy ezt érzed! - vigyorodott el a férfi elégedetten.
Mikor a férfi teljesen levetkőzött visszamászott a lány fölé, és édes csókokat nyomott a lány orcájára.
- Megmutatom a szeretetet. A felülmúlhatatlan szeretetet. - suttogta a férfi a csókok között, közben férfiasságát a lány bejáratához igazította. A lány különös forróságot érzett a lába közé nyomódni, ami kíváncsisággal töltötte el őt.
A férfi a lány szemeibe mélyedve óvatosan előre nyomult és lassan, a lány minden rezdülésére figyelve belehatolt. A lányt csak egy pillanatra kerítette hatalmába egy kis kellemetlenség, de ennek a helyét gyorsan át is vette a vágy. Mikor a férfi teljesen belemerült a lányba, és látta, hogy a lány megszokta az érdekes érzést, lassan kijjebb húzódott, majd kisebb lendülettel vissza is hatolt, mire a lány édesen felnyögött. Lassú tempót diktált a lánynak, amit a lány apró nyögésekkel jutalmazott. A lány édes csókot lehelt a férfi ajkára, amit a férfi örömmel mélyített el, közben a férfi egyre gyorsabb ütemet diktált. Kis idő után a lányt kis remegés vette hatalmába, mire szorosabban fogta körbe a férfi férfiasságát. A férfi erre artikulálatlan hangot hallatott, majd megrándulva őt is elragadta ez a remegős érzés. A férfi a lány mellé hanyatlott, majd védelmezően átölelte a törékeny kis teremtést.
- Ez a szeretet. Az én szeretetem. - suttogta a férfi a lány fülébe.
Határozatlan ideig feküdtek csak így összegabalyodva, és csendesen kémlelték az eget, amint lassan az éjszakát felváltotta a nappal első sugarai.
- Ideje visszamenni. - mondta csalódottan a férfi, majd lassan felállt, és visszavette a pár órával ezelőtt ledobott ruhadarabokat. Miután teljesen felöltözött, kezét nyújtva a lánynak felhúzta, majd rásegítette a lány ruháját.
Csendesen, kézen fogva tértek vissza a lány termébe, és a lány nem tudta mi fog történni ezután. A férfi felsegítette a lányt a pódiumára, majd lágy csókot nyomott a lány ajkára. Csak mikor elhúzódtak vette észre a férfi lefelé görbült ajkát, és könnyező szemeit. A lány csak finoman megérintette a férfi arcán lefolyó könnyeket, és értetlenül bámulta a férfi komor vonásait.
- Amit érzek az a szomorúság. - mondta fátyolos, mély hangon a férfi, majd csókot lehelt a lány tenyerébe.
- Kérlek, hunyd be egy pillanatra a szemedet. - kérte a lányt, mire a lány engedelmesen bólintott, majd lehunyta a szemeit.
Mikor a lány kinyitotta a szemét már nem látta a férfit a teremben, csak azt ahogy a Nap egyre erőteljesebben sütött be a hatalmas ablakokon. A lány testét egy maró, szorító érzés kerítette hatalmába, mert az érzés, hogy a férfi nincs többé, és hogy többet nem lehet vele szinte elviselhetetlen volt. Nem törődve a zajokkal, amik mutatták, hogy a múzeum kinyitott csak bámulta a bézses falat, és csak a férfi arcára gondolt, ahogy egyre homályosodott az emlékezetében. Hirtelen érezte meg, ahogy egy forró, lassan szánkázó könny folyik le az arcán, és eszébe jutott a férfi arca, ahogy könnyek áztatták. Ez a szomorúság... gondolta, majd az érzésre elmosolyodott. Most már minden érzést érzett, gondolta. Majd melegség kúszott a szívébe, és miközben a könny lassan folyt tovább le az arcán, elmosolyodott. És így változott újra szoborrá.
Az emberek ugyanúgy megálltak előtte, és megcsodálták, majd egy öltönyös férfi lépett elé, és elmosolyodva csodálta a szobrot.
- Gyönyörű, a lelke mélyéig... - suttogta.

☀️Vége☀️