Szabad Gondolat

Hihetetlen.

- Gyűlöllek! - kiabálta csillogó szemekkel a 19 éves Tara apjának, aki épp hogy beesett az ajtón, máris belekötött lányába. Bizonyára munka után újra azzal a nyomasztó baráti társaságával elment inni abba a régi kocsmába, ahol már törzsvendégnek könyvelték a férfit, mert nem volt egy olyan nap se, hogy enélkül ment volna haza. Folytonosan csak az alkohol és a cigaretta.. Sőt, volt, hogy Tara rajtakapta apját különféle kábítószer használaton is.

- Ugyanmár... Ha rendesen viselkednél, és nem lenne az öngyilkosság a fejedben mindig, akkor nem szólnák be. Amióta anyád.... - forgatta szemeit a férfi.

- Fel ne merd hozni anya halálát, mert kurvára a te hibád volt! - sziszegte a lány.- És különben is.. Mindennek megvan az oka! Nézz magadra inkább, és ha megvan a hiba és változtatni is tudsz, akkor értelmesen beszélgetünk. Az felelősség szónak a fogalmát sem ismered! Amikor matt részegen felhívtál, hogy elvezettél a város másik felébe, akkor is én vállaltam mindent, és kimagyaráztalak!

- Ugyan Lola... Nem kell túl komplikálni semmit.. Csak egy sört ittam... - kapasztodott befelé menet a kanapéba.

- Lola!? Eszednél vagy? Komolyan az egyik ribancod nevén szólítasz?! - itt telt be a pohár, Tara felkapta a mobilját és a táskáját, felöltözött és az ajtó felé viharzott. - Vegyél be pár nyugatót, te agyhalott, amiért már tízszer kijöttek érted a mentők! Hátha arra jövök haza, hogy a földön fekszel halottan! Talán még örülnék is neki! - azzal kiment és becsapta az ajtót.

Lobogott az éjsötét haja a szélben, majd mikor már kellő távolságban tudta az "otthonát" elkezdte csörgetni barátját, Petert.
De ő nem vette fel. Tara kétségbeesetten fogta a fejét, majd elgondolkozott egy pillanatra. Talán ha elmenne egyet inni...?
Nem. Nem lesz olyan mint az apja!
Összeszedte magát és elindult a barátja háza felé.
Mikor odaért, csöngetett.
Egy ismerős halk nevetést hallott, majd léptek zaját..
Az ajtó kinyílt, és a lány szembetalálta magát a legjobb barátnőjével, Kiara-val, aki egy köntösben állt előtte, az is félig volt csak a vállán, látszott, hogy gyorsan csak felkapott valamit.
Tara-nak leesett az álla, és mire felfogta, hogy mi történik, könnyek szöktek a szemébe.

- Ó.. Tara, te mit keresel itt?.. - bökte ki végül Kiara.

- Ezt én is kérdezhetném tőled! Sőt! Fogom is. Mi a francot csinálsz te Peter-nél?! - de nem várt választ. - Mióta tart ez?!

- Tara, én.... - kezdte a lány, a fiú pedig mellé baktatott a házból. - Esküszöm én téged kerestelek... De nem voltál itt és... Megkínált Peter egy kávéval, én elfogadtam, és amikor hozta ki, véletlenül rám borította.... És kölcsön adta a te köntösöd, hogy.... - folytatta volna, de Tara közbe szólt.

- Az én köntösöm?.. Tényleg? Én nem tudok róla. És különben is, ne nézz hülyének, mert amikor nálad szoktam lenni régebben, akkor mindig ez volt rajtad! Ez a tiéd! Nem kell hazudni. Mostmár átlátok mindent. Ezért nem tudok átmenni mostanában, ugye? Meg ezért nincs időd. És te.... - fordult "barátjához" - ... mióta éled ezt a kettős életet?! Miért csináltad ezt?! Azt hittem boldogok vagyunk! Azt hittem szeretsz... - csordultak ki a könnyek a szeméből.

- Tara.... Én szeretlek...... - kezdte Peter - Vagyis... Csak szerettelek... Amióta bemutattad nekem Kiara-t....

- Ez azóta tart?! Több mint egy éve hazudsz nekem? - megtörölte a szemét. - Tudjátok mit?! Megérdemlitek egymást! Undorítóak vagytok! - keze megmozdult, majd felpofozta volt legjobb barátnőjét és utána barátját is. - Csak azért kaptál te előbb, Kiara, mert hölgyé az elsőbbség... Vagyis kurváké jelen esetben! Legyetek boldogok! - fogta magát és a fájdalommal nem is törődve mosolygott egyet az arcukba, majd elment a város irányába.
Futólépésben ment, nem tudta hová, de ment.
Menekült a sok érzés elől, ami benne kavargott.