Titokban Szeretlek

17.

Emma

Az iroda parkolójában, ahogy a szerencse hozta, Dean, Lis és én is ugyanabban a pillanatban érkeztünk, pedig Dean előbb elindult.

Sofőr nyitott nekem ajtót, amire Lis szeme kitagult.

- Emma.. Nocsak, már sofőröd is van? - kérdezte
- Olyasmi.. - mondtam
- Ez az ő kocsija. - jelentette ki Dean
- Hogy érted?
- Cég ajándéka.
- És nekem miért nincs? - legszivesebben elbújtam volna
- Azért Lis, mert neked van sajátod, és mert én furikázok veled a legtöbbször.

Lis rám nézett, majd ennyit mondott.

- Használd ki.

Előre ment, mint aki duzzog.

- Bocsi, hogy hirtelen találtam ki. - mondta Dean
- Ugyan, nem haragszom. Csak egyre gyűlik a hazugságok listája. - fogta meg a kezem, majd csókot hintett rá
- Türelem. - mondta
- Tudom. - megálltam - Dave dobott egy üzit.
- Mit írt?
- El akar vinni randizni.
- Elmész?
- Nem.
- Az gyanús lenne nem..? Mármint menj el vele.
- Így is nehéz vele lennem, most meg menjek el vele randizni?
- Gyertek hozzánk, így szemmel tarthatlak.
- Az kellemetlenebb lenne, mintha kettesben lennék vele. Láthatóan Lisa sem örül mar, hogy folyton a nyakatokon lógok.
- Akkor mi legyen?
- Lemondom.
- Ne mondd le, ne kelts feltűnést.
- Jó, legyen. Elmegyek vele.
- Jobb is, különben nem tudom mit tennék.
- Ezért inkább bedobsz a gödörbe, köszi kedves vagy.
- Muszáj, csak türelmesnek kell lennünk.
- És neked.. Van terved, hogy mi lesz Lis apjával?
- Elveszem azt, ami az apámé. Csak idő kell, idő.

...

Dean

- Jé, hazajöttél.. - Lis így fogadott munka után.
- Ma lazább nap volt.
- Dean.. - ültem le az ágyra
- Igen Lis?
- Tegnap éjjel eltűntél. Azelőtt sem aludtál itthon, velem.. Hol jársz? Van valakid?
- Nincs .. -próbáltam megcsókolni, de elhúzódott tőlem. Nem szúrhatom el így, ilyen könnyen. Apám neve és becsülete, vissza kell szereznem.
- Nem etetsz be..
- Najó elmondom..
- Hallgatlak Dean.
- Tudod van nálunk egy besúgó, úgy értem a cégről ad ki privát infókat, és őt figyeltem meg. - rögtönöztem. Igaza volt Emma-nak, telik a hazugságlista.
- Jó, de.. Kinek?
- Ezt próbálom kideriteni..
- Jó, és honnan tudod? Kiről van szó egyáltalán?
- Nézd Lis, jobb, ha ebbe nem mész bele.. Maradj ki a rosszból.
- Nem maradok ki, hiszen együtt vagyunk, ami a te bajod az az enyém is.
- Tudom, ez így is van, de ne mocskold be a hírneved olyan emberek miatt, akik nem érhetnek fel hozzánk.
- De akkor te se foglalkozz vele.. Ki is az?
- Gregory.. - lecsaptam egy gyengébb alkalmazottra. Hülyeséget csinálok.. - Persze ez még nem biztos, csak gyanakszom. -próbáltam javítani a helyzeten.
- Legközelebb avass be engem is, mielőtt kitalálni kezdek dolgokat.
- Ne haragudj. - megcsókoltam
- Már el is illant..

..

Emma

- Wow, ezt mondd te csináltad? - a lakására vitt fel, ami szépen feldíszítve várt rám, gyertyafénnyel, romantikus vacsorával karöltve.
- A két kezemmel.. - karolt át hátulról, miközben a vacsora asztalnál megálltam.
- Nem kellett volna ..
- Nem tetszik?
- De, tetszik ..
- Foglalj helyet. - húzta ki nekem a széket
- Alig beszéltünk.. Mi a helyzet, mesélj. - próbálta előhozni a beszédes énemet
- Hát minden rendben, dolgozom, megy a munka.
- Jól áll neked ez a szerep. Feljebb kell lépned ugye tudod?
- Hogy érted? Már így is megkaptam amit szerettem volna.
- Láttam a tervrajzaidat. - kutakodott a régi rajzaim között, amit még az egyetem előtt csináltam.
- Azok buta épületek. Unatkoztam.
- Nekem nem úgy tűnt, láttam benne az élvezetet.. Élvezted. Miért nem építésznek mentél?
- Tudod ennek két oka is van. Az egyik, hogy ez nem számít még ma sem nőies szakmának, a másik pedig Lis. Együtt akartunk járni egyetemre, így hát követtem.
- Hiba volt.
- Lehet, de akkor most nem lennék itt.
- Igazad van, meg hát nem késő belevágni valami újba.
- Nem tudom, hogy menne Dave.
- Simán, okos vagy. És mit gondolsz, kettőnk kapcsolata menne?

Gyors váltás mondhatom.

- Nézd, jól érzem magam veled az tény, de..
- Nem akarsz komoly kapcsolatot?
- De, idővel szeretnék csak, még nem állok rá készen.
- Ha készen állsz, én itt leszek.
- Addigra megőszülsz.. - próbáltam poénosra venni kicsit
- Attól még sármos leszek.
- Igazad van.
- Tudod már régóta fontolgatjuk Dean-nel, vagyis győzködöm..
- Mivel kapcsolatban?
- Van egy hatalmas birtok, amit a szüleink ránk hagytak. Pontosabban apám.  Ott akár elférne 5 család is. Jó lenne, ha oda költöznénk mind, de Dean nem igazán nyitott rá.
- Miért?
- Szerintem miattam..
- Hogy érted?
- Az én bűnömet, rajta verték le. Ezért pikkel rám. Nem mondja, de tudom. Tisztában vagyok vele.

Mondjam el, hogy tudok a börtönről..? Nem, nem jó ötlet.

- Ha nem akarsz róla mesélni, nem erőltetem.
- Köszönöm.
- Hát jó.. Te tényleg szeretnél egy birtokon élni velük? Most már Lis is a család tagja.
- Ezt nem értheted tudod.. Régebben sem voltunk olyan, mint egy család. Hiányzik az, hogy tartozzak valahova. Ezt a Miller család tagjaként nem kaphattam meg.
- Tessék..? Én nem érthetem? - dühös lettem - én, akit elválasztottak a testvéremtől, én aki a nevelő szülők sorát járta végig? Én nem értem, milyen az,amikor nem tartozol valahova? Kössz szépen.. -felálltam az asztaltól
- Várj.. - utánam jött - Idióta voltam, nem gondolkodtam. Sajnálom.
- Már nem számít. Amúgy is későre jár, jobb, ha megyek. Hidd el, nem jártál még az én cipőmben. Addig örülj, hogy van élő családtagod.