Scholae et preafectus! (Girls und Panzer fanfic)

58. rész: Szavazz Ebrinre

Április után jött a május. Kissé fárasztó és hosszú volt az április, májusra pedig csak annyi tervem volt, hogy kivárom a júniust, és túlélek a nyári szünetig. Hiába a hatalom, ha a vele járó munka túl sok, de hát évszázados hagyomány nálunk, hogy a hatalommal járó munkát mi visszük a hátunkon. De persze a május nemcsak a túlélésről szól. A szülinapom is ilyenkor van. Aznap ahogy bementem a suliba, kongott az ürességtől. Se diák, se tanár, még a takarítók sem voltak jelen. Hazamentem.

-Ilyen korán itthon? Nem is volt időm teljesen megfürödni-jött ki a fürdőből friss borostával Soma.

-Azt látom is. De az történt, hogy nem volt senki az iskolában. Üres volt! Pedig hétköznap van-mondtam.

-Amíg én tudom, meglepetésbulit nem szerveztek a többiek idén-mondta Soma.

-Esküszöm, utánuknézek. Mert még az utcákon se voltak. Csakis a hajó belsejében lehetnek-kezdtem el pakolni.

-Utánanézek!-hagyta el a házat Soma.

Én beültem a 35M-be, és elindultam a hajóba. Egymás után néztem át a szinteket, de sehol egy lány se. Még a tengerészek is gyanúsan csendesek. Elértem a C56-os zónát.

-Oh, Hakaga. Üdvözlöm-jött oda Ackbar admirális.

-Én is önt. Esetleg nem látott jóhéhány tinilányt?-kérdeztem.

-De, a F44-esben-mondta Ackbar.

-Az a hajó alja! Tudna esetleg rövidítést?-kérdeztem.

-Az utóbbi hónapokban nagyon jól kiismertem a hajó alapjait, és nincs túl sok átvágás. Használja azt a mobil micsodát, azon van térképalkalmazás. És ezen a szinten még hozzá lehet férni a holonet itteni verziójához, szóval még időben töltse le-mondta Ackbar.

-Köszönöm!-rohantam el.

Kevés hajó mondhatja el magáról, hogy egy halembert rejt egy privát zóna, annyi biztos. A keresés viszont órákat vett igénybe. Mint egy IKEA, olyan nehéz navigálni, vagy még egyenesen nehezebb is. Még ebédet is egy kantinban kaptam, amit útközben találtam. Úgy délután négy körül végre az F43 és F44 közötti átkötőbe. Hallani lehetett, ahogy bent beszélgettek.

-Hamarosan ide kéne érnie-mondta Nao.

-Egész nap erre készültünk. Remélem, látta a hírlapra kirakott üzenetet-mondta Mina.

-De most csak annyi a feladat, hogy várunk. Egyszer már csak kinyílik a lift-mondta Kádár tanárnő.

Lift? Hogy micsoda? Ránéztem a térképalkalmazásra. Az F44 és az iskola alagsora között van egy teherlift, veszély esetére. Én meg itt kóborolok már fél kilenc óta. Benyitottam.

-Na végre, itt vagyok-lihegtem.

-Kormányzó? Hát maga mit keres itt?-kérdezte Naramo.

-Legyen elég annyi, hogy végigjártam az egész hajót utánatok. Jövőre én szervezem a meglepetésbulimat, annyi biztos-mondtam.

Persze ezután elkezdődött az ünneplés. Mindenki itt volt tavalyról, kivéve a szüleim. Ha már itt tartunk, fel is hívtak a parti után.

-Szia Ayumi. Elnézést, hogy nem tudtunk eljönni, de itthon is sok a dolog. A választások közelegnek, és beindult a kampányszezon-mondta apa.

-Most vannak a választások? Ne segítsek esetleg? Van mögöttem már majdnem négy év-kérdeztem.

-Nem, nem kell. Elintézem, mint ahogy háromszor elintéztem az adott kormánypártot. Az ellenzék nem is mer jelöltet állítani-mondta anya.