| Az életem testképzavarosként |

2 0 0
                                    

Mindig a mosolygós vicces lány vagyok és képes vagyok a fájdalmamat viccé formálni,szóval ne aggódj miattam ;) Ezért nem veszi észre rajtam senki :/ Nem arról van szó hogy nem lenne kinek szólmom mert igen is lenne CSAK nem merek mert amikor ilyesmiről van szó akkor azt mondják hogy "Óhhh ilyen nincs csak sajnáltatják magukat!" "Ugyan már egy tininek mi fájdalma lehet hisz egész nap csak a telefont nyomkodják!" "Egy tini semmit sem tud a világról azt meg pláne nem hogy mi az a fájdalom!" "Egy tininek csak annyi dologa van hogy tanuljon semmi mással nem kell foglalkoznia!"
Hogy milyen érzés felkelni és szeretnél reggelizni de nem eszel mert nem akarod hogy "elhízz". Nos,igen ez vagyok én... Azt gondolom hogy az én esetem nem annyira szörnyű ugyanis MÉG nem kezdtem el éheztetni magam (a reggelin kívül) szóval mivel nyár van ezáltal trikóban kell lennem ami valljuk be nem a legbővebb. Mindigy nagynak látom bennük a hasamat. A combjaimról meg ne is beszéljünk. Anya mindig kérdezi miért hordok ilyen bő rövidnadrágot/pólót/pulcsit/nadrágot. Nos drága édesamyám (akit nagyon szeretek) ez az oka;) tudom hogy nem fogod megtalálni mert nincs wattpadod de az csakis nekem jó senki másnak se... Napközben eszembe jut hogy mennyit eszek és sajnos rossz szokásommá vált hogy amire csak rá van írva hány kalória képes vagyok megnézni még az üditőkön is... Néha megeszek egy nap 2 csokit amit nap közben nem feltétlenül veszek észre és csak este lesz bűntudatom. Nehezebb edzést nem tudok már kitalálni hiszen így is nehéz megcsinálom. Nap mint nap mérem magamat hátha fogytam. De nem látok változást sajnos...

Ötlet: Fannipanic

Ha hasonlóval küzdesz akkor nyugodtan írj! Ne félj nem harapok🤭🤭

A következő részben megtudhatod mi is pontosan a testképzavar
_____________________________________________________________________________________________

Milyen is az ÉN életem testképzavaroskéntWhere stories live. Discover now