Destiny: A Herceg élete

Vissza a múltba

Visszatekintés...

17 évvel korábban..

—Herceg, milyennek látja Wadersont?-kérdezte Madik a fiatal Andrest a Palota térkép termében tartott oktatásán.

—Miért kell nekem a felnőttek unalmas játékában részt vennem, Madik szeretnék inkább az udvarban játszani-felelte dacosan a fiatal herceg, s hogy komolyan gondolja dacosan felszegett állal nem volt hajlandó az idős oktatóra figyelni.

—Hallgass Madikra fiam, mit unalmas játéknak vélsz, hatalom hiszen mit ér a hatalom tudás nélkül? Azonban a tudás magában elég a hatalomhoz-szólalt meg az ajtóból Vladimir.

—A tanulás unalmas, Madik kérdései nem izgalmasak-fordult az ajtó felé hirtelen Andres kora ellenére hallása elég kifinomult éles volt így nem lepte meg apja jelenléte az ajtóban, már az előtt fel ismerte jelenlétét,hogy hangját hallotta volna.
Vladimir hatalmas mosollyal karba tett kézzel öblös lépéseket tett fia felé s szemein is látszott a vidámság a fia jelleme nagyon hasónlitott valakihez akit ő nagyon jól ismert sőt lefogadta,hogy Andres valahogyan az illető klónja.

—Figyelj Andres én is voltam olyan idős mint te s engem is jobban érdekeltek a könyvtár becses több nyelven írt könyvei, falakba vetett vésetei mégis mint látod a pozició mely rám maradt rengeteg felelősség, logikus gondolkodás és a határ védelemben katonai leckék, a nép bajai megoldására diplomácia rengetegett segített s támaszom volt az elmúlt években és lesz még uralkodásom alatt, már most ha egy olyan gyermeket hagyok örökönként a Birodalomra kit nem érdekel-e tudás, mankó akkor kisfiam mindenki az erdőben játszik majd parancsodra-lépett Andreshez s jobb karját fel emelve két ujja közé csípte Andres arcát fülig érő mosollyal.

—Ha a korrol beszélsz apám neked és anyámnak emiatt aggódnotok nem kell hisz fajtánk lévén az élettartamunk hosszú ezt biztosan tudom-jelentette ki a fiatal herceg a kidülesztett mellkasára ütve karját.

Vladimir fejét oldalra döntve nézett végig a fián, az apró gyermek kinek haja fehéren fénylett arca s bőre szeretett asszonyára emlékeztette kit teendői miatt nagyon elhanyagolt, ahogy a fiát sem látogatta akkor sem ha egy pár percnyi ideje lett volna a Tanács gyülés előtt, az audienciák közt.
A legjobban azt sajnálta,hogy a diplomacia órákat melyet gyermekkorában neki az apja tanított hagyományként nem vitte tovább legott helyette aposára Aliester grófra hárította.

—Szóval szerinted Madik órai unalmasak jól értem?-kérdezte a király s eközben szemkontaktust teremtett Andressel.

—Azok és mind ismétlés-válaszolja meg a herceg unottan s tömören.

—Győzz meg fiam, ha olyan érvekkel tudsz előállni melyek helyüket megálljak meghalgatom a változtatási terveidet, egyet viszont most szövezzünk le, a tervekben sem az érvekben nem szerepelhet maga a tanulás elhagyása ehhez ragaszkodom,ha változtatunk is a helyszínen az időn vagy a modon maga a tanulás nem törlödik el-jelentette ki Vladimir most olyan hangnemet és testtartást vett fel mintha nem fia előtt hanem a tanács előtt egy vitán hallgatná meg a javaslatokat két érdek ellentétben alló félel.

—De apám..-kezdte Andres a karjával selyem felöltöjét gyűrögetve.

—Hercegem, ebben a pillatanban mint királyod állok előtted, ha szeretnél valamit illetve valami nem tetszik azt érvekkel alátámasztva kell előttem bemutatnod,hogy meggyőz,hogy döntésemmel a mérleg javadra billenjen, a trón következő örököseként ezt minél hamarabb megtanulod annál jobb.
Fussunk neki újra, Hercegem milyen javaslata lenne Madik óráinak levezetésére, helyszínére s milyen érvek szólnak mellette?-szolalt tárgyaló hangján Vladimir.

Andres nyelve viszont össze akadt, most érezte igazán,hogy ki előtte áll hiába biológiai apja, egy Birodalomnak és egy halhatatlan ragadozó fajtának kizárolagos úra.