Senkinek sem mutattam meg
Senki sem tudhat róla
Mert különben szívem sebezhető volna.
Mindenki csak egy arcomat látja
A másik csupán egy sötét folt
Elrejtem a világ elől, akárcsak a fénylő Hold.
Az igazi önmagam egyedül én ismerem
Azt, amelyik tele van vérrel és hegekkel
A szeretetem miatt csontig hatoló, mély sebekkel.
Megtanultam, hogy bízni veszélyes
A végén úgyis egyedül maradok
Kötődni többé már senkihez sem akarok.
Reménykedek, de tulajdonképpen minek?
Csak ártok a sok csalódással
Hiszen ezt nem tudom megbeszélni senki mással.
A legsötétebb órában csak én vagyok
Magamban kell bíznom, és ez számít
Ha nem figyelek, egy reménytelen álom rögtön elcsábít.
Hold leszek amíg élek
A sötét oldalamat elrejtem a világ elől
Így legalább senki nem kérdez a hogylétem felől...
Fénylő részemet azonban mindenki látja
Nem rejtegetem, arra büszke vagyok
És boldogan figyelem, ahogy minden mást túlragyog.
Végülis jó hogy két oldalam van
Másképp unalmas lenne az élet
De hogy őszinte legyek, a sötét oldalamtól még én is félek...
BẠN ĐANG ĐỌC
Gondolatok és versek
Thơ caAz írásaim felhasználása engedélyköteles! Tartalmazhatnak 🔞 részt és trágár kifejezéseket! A leírt gondolatok őszinték és engem tükröznek, szóval kérlek ezt tartsd tiszteletben. Az írás a mindennapos terápiám és ezek az alkotások csak kisebb gondo...
