Több a sokknál (Max Verstappen)

29

Max

Soha nem hittem volna, hogy ilyesmi létezhet - olyan szerelem, amely teljesen magával ragadja az embert. Ami mindent, ami addig fontos volt, jelentéktelenné tesz. Ami az embernek a legmélyebb kétségbeesést és a legnagyobb boldogságot ajándékozza.

Sikerült elintéznem, hogy Pierre szülei is eltudjanak utazni velünk, hiszen nem csak Bella számára, de számunkra is családtagnak számítanak. Ezt a napot senki nem rontotta el, mindenki velünk örült, főleg akkor, amikor igent kaptam a kérdésemre.

Anya és Vic intézték a piát és a harapnivalót, így amikor átsétáltunk az ő szállásukra, az még számomra is meglepetést okozott, hogy mennyire kitettek magukért. Mindenkivel beszéltünk pár szót, jól éreztük magunkat, majd mikor Molly megkérte Pierre szüleit, hogy vigyázzanak Bellára, szó szerint kapkodás volt a gyerekért.

-Naaaa, ha összevesztek, akkor inkább velünk marad.- Nevettem egyet, majd Bella arcára nyomtam egy puszit.-Ma legyen Pascale nagyival, és majd holnap lehet veletek, anyu.

Anyukám egyetértve bólogatott, majd Pierre anyukája felé fordult és beszélgetni kezdtek, aztán közösen elsétáltak Bellával.

-Én annyira, de annnnnnnyira örülök nektek, bogaraim!- Victoria, a húgom egyszerre vont ölelésbe mindkettőnket, majd Molly egy pezsgőt fogott maga elé, hogy kibontsa.- Muszáj innotok velem! Anyu amúgy is kikészített, és ez, ez az egész! Hát haláli, tudtam, hogy titeket az isten is egymásnak teremtett...

-Azt hiszem, ebben megegyezhetünk.-Molly felé nyújtottam a kezem, majd a nyakát átkarolva közelebb húztam magamhoz, hogy csókot adhassak neki.- Menjünk már, ideje egymásra koncentrálnunk...

Vic és Molly incselkedően egymásra mosolyogtak, majd elindultunk vissza a szomszédba, a mi szállásunkra. Mielőtt beléptünk volna a teraszajtón, elindítottam a jacuzzit, majd a kint található mini bárból kivettem egy üveg piát.

-Hogy lehetséges, hogy én ennyi piától már nem hogy berúgtam, de még ki is józanodtam, míg te be sem rúgtál?

-Nem tudom... Biztos pezsgő folyik az ereimben...

Érezhető volt, hogy egy kicsit feszeng, hogy valamit mondani akar, de visszatartja és inkább magában őrlődik.

-Mi a baj, szerelmem?- Miután feltettem a kérdést neki mosolyogni kezdett és megrázta a fejét, amit én kérdőjellel a fejem mellett néztem végig.

-Az ég világon semmi! És, ha már így a témánál tartunk, én is úgy terveztem, hogy megleplek ma valamivel, így oda is adnám az ajándékodat.

Egy csókot nyomott a számra és ujjával megnyomta az orrom hegyét, majd besétált a szobánkba, hogy egy kis dobozt adjon át nekem.

-Molly, nincs szükségem ajándékokra, mondtam már...

-De ez más... És inkább bontsd ki légyszi.

Mielőtt nekiálltam volna a hosszúkás doboz kibontásának, egy darabig még nézegettem kívülről.

A masni szépen meg volt rajta kötve, ahogy pedig kibontottam és leemeltem a doboz tetejét, egy darabig csak figyeltem a benne látható dolgokat. Mert, hogy több dolog is volt a dobozban. Kezdetnek egy terhességi teszt, ha jól gondolom, az mellett pedig két kis zokni. Ami csak egyet jelenthet, mégpedig, hogy babánk lesz.

Szólnom kellene, vagy bármit válaszolnom, ehelyett elkap a hányinger és leperegnek a kérdések a szemem előtt. Jó apa leszek? Bellának próbálok a legjobb lenni, de talán két gyereknek is jó leszek? Mi van, ha olyanná válok, mint az apám? Mi van, ha nem fognak szeretni a gyerekeim, én pedig túl későn ismerem fel a problémát?

Molly a szinte már remegő kezem felé nyúl, és észreveszem az aggódást a tekintetében, ahogy összetalálkoznak a szemeink. A sok félelmetes kérdést eltéve az agyam legmélyebb részére, magamhoz rántom a kezénél fogva és hosszú percekig csak ölelem őt.

-Max, ez most mit jelent? Valami egészen fura ül ki az arcodra.- Hangja félénk és erőtlen, olyan halk, hogy alig hallottam a kérdést, amit feltett.

-Csak annyit jelent, hogy nem szeretnék rossz lenni, vagy nem elég jó. A legjobb akarok lenni, és neked megkell ígérned, hogy odafigyelsz mindenre és, ha hibázok, akkor hívd fel rá a figyelmem. Ne engedd, hogy olyan legyek, mint az apám!

A szavaim még saját magamnak sem estek jól, de mikor láttam, hogy Molly elsírja magát, csak még jobban bűntudatom lett.

-De hogyan? Azt hittem, hogy gyógyszert szedsz.

-Igen... Nos... Ugye nem tablettát szedtem, hanem az injekciós megoldást alkalmaztuk, de úgy látszik, hogy nem jött be.-Felnevetett, aztán akarata ellenére végigsimított a hasán.-Remélem, hogy örülsz neki, mert én nagyon... És bár tudom, hogy nem terveztük...

-Nem érdekel, hogy terveztük vagy sem... Ő jönni akar, mi pedig így már négyen vagyunk...

-Eljössz velem fürdeni? Túlságosan kiszáradt a bőröm, a sós víz miatt.

Bólintottam, aztán követni kezdtem a fürdő felé. Ahogy levetkőzött előttem, moccanni sem bírtam.
Őt nézve egyből megértettem, hogy miért változott mostanában annyit a teste, és minden egyes pillantás után csak még jobban belészerettem.

Ez a nő annyi mindent megtett már értem, és most, a gyerekemet hordja a szíve alatt. A másik babánk pedig a szomszédban alszik a nagyszüleivel. Újra rákellett döbbennem, hogy mindenem megvan, amiről eddig csak álmodozni mertem. Kérnem sem kell többet, csak annyit, hogy ez a sok jó életem végéig velem maradjon.