Két külön világ [Sasunaru]

‧▹✧ 9. Fejezet✧◃‧

Lesokkólva néztünk egymásra és a férfira. Egyáltalán nem értettük, hogy lehet ilyen nyugodt mikor már tudta, hogy mit csináltunk.

-Egyébként meg ki van szívva Naruto nyaka.-Biccentett a nyakamon lévő lilás foltra. Oda kaptam a kezem és kipirúlva eltalartam

-És most, hogy tudod mit akarsz?! Kiraksz minket, vagy elmondod az apámnak?-Kérdezte keresztbe font karokkal és flegmán a melletem álló

-Komolyan azt hiszed, hogy szólnék neki?-Kérdez vissza-Nem tartozom semmilyen magyarázkodással neki. Egyenlőre én vagyok az Uchihák feje és nem ő!-Mosolyodik el-Egyetlen egy dolog ami zavar, hogy túl fiatalok vagytok.

-Ez már nem a te dolgod!-Azzal kézen ragadott és kivitt a főbejáraton. Ekkor láttuk meg a fekete bátyját és a kék szerelmét két lovon. Amint észre vették minket elkerekedett a szemünk. Itachi leugrott a lóról és felszaladt a lépcsőn majd elkapta a fiú lévő karját

-Mit jelentsen ez Sasuke?! 5 cseszett napja keresünk! Eszednél vagy?! Tudod, hogy aggódtam?!-Lágyúlt meg a tekintete

-Nem érdekel!-Rántja el a kezét-Nem soká 15 leszek ami azt jelenti, hogy elkell vennem az együk királyság lányát! Én erre nem vállalkoztam!-Lép hátra

-Nem kell!-Vágja rá

-Tessék?-Kérdezi meglepetten

-Nekem kéne mivel rang idős vagyok, de már eljegyeztek. Szóval-... -Nem tudta befejezni mivel Sasuke közbe szólt

-Hogy mit mondtál?!-Fogja meg a kezét és megnézi a vörösköves gyűrűt.

-Hát igen...-Mosolyog kínosan

-Kisame volt?!-Akadt ki teljesen

-Persze. Ki más?-Bólint és a kék bőrürre néz-Ha én hozzá megyek egy fiához, neked is lehet.

-Ez nem így megy...-Mondja oldalra nézve

-Miért ne mehetne? Vedd el Narutot.-Erre elpírultam és oldalra fordúltam

-Azt nem! Nem fogom elköteletni magam!-Szorult ökölbe a keze

-Ha nem te te kötelezettség el magad akkor majd az apánk elfog! Választhatsz!-Fonja kerezbe karjait-Hiddel vele jobban jársz mint egy kis hercegnővel!

-Jó ez igaz... Majd lesz valahogy.-Vont vállat

-Gyere haza Sasu.-Fogta meg a kezét-Az apánk nem tehet semmit! Nem hagyom, hogy hozzá menj egy ismeretlen lányhoz! Ha én máshoz megyek, akkro te is!

-Jó.-Egyezett bele egyszerűen

Amikor vissza értünk a kastélyba a feketehajú megrsgadta a kezemet és a szobájába hurcult. Persze innen már mondanom sem kell. Vetkőzés nagyon gyors tágítás és már bennem is volt. Nem tudom miért, de sokkal feszülten volt, mint általában. A felénél lehetünk, de ekkor felállt és az ablakhoz ment.

-Tűnés!-Kiáltott

-M-mi?-Ültem fel

-Azt mondam tűnj a szemem elől!-Nézett rám vörös szemeivel, ami belém folytatta a szót.

Felkaptam a ruhámat és átsiettem a saját szobámba ahol a merevségem egyre jobban duzzadt. Levettem a ruháimat és a zuhany alá mentem. Lassan lenyúltam a tagomhoz és elkeztem rajta fel-le húzgálni a bőrt. A sóhajaim és nyögéseimből egyre többet engedtem el. Már a hajam is teljesen átázott a víztől és egyre jobban lüktetett. Már a könnyeim is kicsordúltak. Ziháltam és nyögdécseltem amíg elnem ért a fehér gyönyör. Gyorsan lemeostam magamat, majd kisiettem a szobámba és feelkaptam egy ruhát. Mikor kiléptem a szobámból az udvar felé vettem az irányt, de megláttam a szőkét aki mosolyogva integetett.

-Szia Naruto.-Lépett hozzám-Hol voltatok? Ita nagyon aggódott!-Mondta

-Tudom... De Sasuke mondta, hogy ez titok és-... -Szólt közben

-Nyugi tudom. Amit a herceg mond az szent írás. Értem én.-Mosolyog-Vörös az arcod, tudod?

-Ja... I-igen...-Motyogtam-Csak siettem, mert...-Próbáltam kitalálni valamit, de ekkor egy kar a vállamra nyúlt. Felkiáltottam és a szőke mögé bújtam.

-Oh, bocsi Naru.-Mosolyog Sai-Ráérsz?

-Öhm...-Néztem a fiúra

-Menj csak.-Mondta a szőke-Nekem Sasorival ban dolgom. Jó szórakozást.-Integetett, majd tovább állt

-Szóval, mi lenne ha kimennénk a városba egy kis sétára.-Ajánlota fel

-Nem lehet... Sajnálom...-Motyogtam

-Mi miért?-Kérdezte bánatosan

-Sasuke megtiltotta...-Susogtam, mire a fejét rázza

-Miért csicskulsz be neki? A kapuk nyiva vannak. Akkor mész el amikor csak akarsz! Akkor meg?-Tette csípőre a kezeit

-Csak nem... Ennyivel tartozom neki...-Sóhajtottam

-Jó, ha ezt akarod, legyen. De attól még lógahtunk együtt nem?-Mosolyog

-De, akkor? Mit akarsz csinálni?-Vontam fel a szemöldökömet

-Lovagolunk?-Kérdezi

-Igen.-Vigyorogtam

Kimentünk a lovardába ahol ő is eloldotta a lovát és kivittük őket a kifutóba. Beszélgettünk, nevetgéltünk, lovagoltunk. Remekül éreztük magunkat.

-Egyébként, már kérdezni akartam. Milyen okból vagy itt?-Érdeklődött

-Egyszer terveztem egy viccet az őrség ellen a faluban. Leöntöttem őket egy vödör vízzel...-Vakartam a tarkómat, mire felnevet

-És? Ezért vagy itt?-Kuncog

-Hát ezért... De nem egészen úgy ahogy te képzeled el...-Néztem a szemeibe-Nem a lovagokat öntöttem le hanem Sasukét.

-Uff! Az baj. Szóval? Hogyan tovább?-Érdeklődik

-Elhurcoltak ebbe a kastélyba. Viszont ő megmentett az akasztástól... De ez az ára... Hogy vele kell lennem éjjel nappal,mha úgy kívánja. A parancsait követnem kell és nem lehet semmi mást sem.-Mondtam röviden és tömören

-De ha meglógnál nem találna meg. Miért nem próbálod meg?-Bökött oldalba

-Nem lehet... Hálás vagyok neki...-Tördeltem a kezeimet, mire csak fejrázást és egy sóhajt kaptam válaszul

-Túl jó szíved van Naru.-Puszilt fejen-Nem értem, hogy tudsz ilyen kenni egy ilyen szívtelen-... -Ekkor meghallottunkegy gúnyos nevetést majd egy kar magához ránt

-Halljam a többi részét is!-Mondta gúnyosan a fekete hajú és magához ölelt

-Miért játszadozol vele?!-Kérdezte a másik fekete aki megfogta a karomat

-Ő az én tulajdonom és ezzel lezárva!-Kiáltotta a herceg

Meg is hoztam az új részt. Megint rövid lett és sajnálom, de majd próbálok hoszabbat is. Jó sok tervem van még szóval még lesz bőven rész. Majd jelentkezem. Puszi♡