Láthatatlan múlt /Marvel FF/Befejezett/

98. Elgondolkodva (+18)

Bucky szemszöge

Felálltam, amikor ki jött a szobából. Az elmúlt több, mint egy hétben többször is lejött már ide Meg-el beszélni. Megértem, csak látom rajta, hogy milyen szomorú ilyenkor.

- Hogy van?

- Ilyenkor picit jobban - fogta meg a kezem. - De talán kellene neki valaki, akivel tud beszélni.

- Lehet erről szó - nyomtam meg a lift gombját. - Látom milyen szomorú vagy ilyenkor.

- Milyen legyek? Szörnyű, amin átment.

A liftben magamhoz húztam és adtam egy puszit a homlokára. Az elmúlt kilenc napban csak ilyenkor és ha mennem kellett valahova engedtem el, egyébként árgus szemekkel figyeltem minden mozdulatát. Talán picit paranoiás vagyok.

Behúztam a szobájába, amikor felértünk. Leültem az ágyra és magamhoz húztam. Igazából kevés olyan pillanat van, amikor nem öleltem át, amint egyedül voltunk.

- Szeretlek - öleltem át szorosabban.

- Én is téged.

Felemeltem a fejét és adtam neki egy lágy csókot. Most is elhúzódott pár perc után, amit most sem értettem.

- Gyere vissza Szépségem - fogtam meg a tarkóját és csókoltam meg újra.

Másik kezemmel a hátát simogattam és most is ugyanolyan vágyat éreztem, mint amikor legelőször csókoltam meg.

- Annyira szeretlek - néztem a szemébe. - Olyan jó, hogy itt vagy - simogattam az arcát.

Újra szájára tapadtam és kezemmel simogattam a derekát, majd a combjára tettem a kezem. Az elmúlt napokban is éreztem a vágyat, főleg amikor együtt fürödtünk, de mégsem tettem semmit. Egyszerűen jó volt, hogy mellettem van és éjszaka csak ölelni akartam.

És persze ő sem tett semmi lépést ez ügyben, mindig elhúzódott egy hosszabb csók után, amit még most sem értek. Olyan keveset beszél, pedig látom, hogy valami nyomasztja, de hiába kérdezem.

Kezem feljebb csúsztattam és hátra nyúltam a fenekéhez, amit megmarkoltam, ekkor éreztem, hogy már ő is másként csókol. Az ajkába haraptam és nagyon óvatosan fektettem le az ágyra.

Kibaszottul féltem, hogy ne nyomjam meg a hasát, pedig még nem is olyan nagy neki. Nem siettem el semmit, ahogyan ő sem. Csak egymás testét simogattuk, majd amikor a pólóm ujjánál benyúlt és a lapockám fogva közelebb húzott, akkor az én kezem is szabad utat kapott.

Először a melleit fogtam meg és nyakát csókoltam végig, majd gyorsan lehúztam a pólót, hogy ne legyen az utamba. Istenem, milyen régen éreztem őt így. Semmivel nem siettem, egyszerűen csak ki akartam élvezni. Több perc telt minden egyes ruha darab után.

- Annyira édes vagy így - húztam le ujjaim a mellén, a hasán - és olyan gyönyörű még mindig.

- Bucky - fordult oldalra elpirulva.

- Aranyos - csókoltam meg a nyakát. - Gyönyörű - adtam egy puszit az arcára. - Csodálatos - kapott egyet a szemére. - Szép - adtam az orrára. - És nagyon boldog vagyok, hogy az enyém - csókoltam meg a száját.

A csókokkal pedig lefelé haladtam. A combját is beleptem vele mielőtt kezelésbe vettem a számmal. Minden sóhajt imádtam. Élveztem, ahogy keze a hajamba siklott és újabb diadal volt számomra, amikor elélvezett.

- Soha senkit nem szerettem még így - tartottam meg magam fölötte.

- Ahogyan én sem - nyúlt fel az arcomhoz. - Csak téged. Soha senki nem érte még ezt el nálam és boldog vagyok, hogy pont te vagy az. Pedig utáltam, hogy ide kellett jönnöm, de annyira örülök, hogy ilyen jó hallási képességed van - nevette el magát.