Bound to Love

3. Villogó fények

-Andy Barber-

Bezárva az ajtót magam mögött indultam vissza. Kellett egy ital, de a klubban még mindig valami szar zene szólt ,a vörösen izzó fények pedig a táncoló tömeget úgy tűntette fel, mintha vérben úszna az egész terem.
-Egy whiskyt de azonnal!-támaszkodtam meg a pultnál. Nem volt ínyemre ez a hely. Lloyd is eltűnt mert sehol se látom. Gyanítom a másik kurvát döngeti.
-Itt az itala.-tette elém a poharat a pult túloldalán álló nő így én egyből belekortyoltam az arany sárga italba. Erre volt szükségem, egy kibaszott drága whiskyre, de ezt a pillanatot is el kellett valakinek baszni. Mellettem elsétált valaki és a vállam meglökve kiütötte a kezemből az italom.
-A faszomat!-mordultam fel egyből kedvesen ahogy a földön szilánkosra tört poharat néztem, majd az átáztatott ingem.
-Basszus! Bo..bocsánat. Elnézést kérek én... én nem...
-Faszomat! Adjon egy rongyot!-magaráztam a pultosnak. Nem is néztem a kislány felé. Leszartam. Az jobban érdekelt, hogy a méreg drága ingemen folyik végig a drága whisky.
-Had...had segítsek.-próbálkozott továbbra is, de nem fordultam felé.-Uram!-érintette meg a karom ettől pedig megfeszült minden izmom. Mi a picsáért kell hozzám érni?!
-Vegye le a kezét rólam.-szóltam rá erélyes hangon így egyből elkapta rólam apró kezeit, mint aki megégette volna magát.
-Had segítsek. Az én hibám. Mármint... mármint meglöktek engem is csak én meg véletlen magát és...
-Be tudná fogni végre?!-villantak fel a szemeim így csak most láttam meg azt az igéző szempárt amik teljesen kétségbe volt esve. Faszom!
-Hogy... hogy mondhat ilyet egy nőnek?-kezdte kapkodni a levegőt. Én csak a szemem megforgattam. Szűzike ,ha tudnád miket mondok egy nőnek inkább a szakadékba vetnéd magad.
-Olyan könnyedén ahogy az imént hallotta.-kaptam el a tekintetem róla és kerültem ki.
-Bunkó!-hallottam meg a becézést így egy féloldalas vigyor kúszott az ajkamra. Nem lesz hosszú élete a kislánynak akár mennyire is szép szemei voltak.
Kilépve a teraszra még mindig az ingem sikáltam, de esélytelen volt mert kurvára nem jön ki a folt a ruhából így félre dobtam a rongyot amit kaptam. A korlátnál támaszkodva figyeltem a kerthelységben lévő ittas embereket mikor megláttam szűzikét.
Dühös volt. Láttam a léptein ahogy a kis virgácsait szedi. Egy újabb vigyor kúszott az ajkamra ahogy figyeltem. Beszoptad kicsi szívem, mert nem tévesztelek szem elől, ez pedig hatalmas bajt jelent.
Követem a tekintetemmel őt ahogy a tömegen átvág mikor egy pasi indul utána. Lehet a csávója az, mert a seggére vágott, bár én nagyobb ütéseket mérek a nőkre mint az a punci, de mindegy is. Nekem mindegy hány embert nyírok ki. Különösebben nem izgat.
Lesétálva a lépcsőn indultam meg utánuk, de ahogy figyeltem a párost, nem valószínű, hogy a pasija lehet.
-Állj már meg csini!
-Húzz a faszba te beteg állat!-kiáltott vissza a pasinak. Nagyszájú a kislány. Lássuk mennyire is. Zsebre dugott kézzel lépkedtem közelebb mikor a srác elkapta a lány karját és vissza rántotta. Szűzike csak kapálózik és csapkod össze-vissza. Ismerős szitu, de ezt kívülről nézni még parádésabb.
-Higgadj már le, csak dugni akarok.
-Dugd a seggedbe a faszod! -vágott vissza így én ismét elmosolyodtam. Mocskos a szája. A farkammal majd kisikálom, hogy ne beszéljen így nő létére.
-Ne óbégass már, csak szopj le. Ennyi!
-Elmebeteg! Keress egy ribit magadnak, de engem eressz el mert pofán talállak baszni!-csak úgy ömlik a szájából a szar. Amennyire kis törékeny virágszál annál nagyobb a pofája szűzikének.
Mellettük ellépve éreztem hogy rám néz, de ez a pasinak is feltűnt aki vele volt.
-Engem nézz te kis szuka! Vagy inkább az ő farka kell?
-Eressz már te paraszt!-próbált újra szabadulni. Kész szappanopera amit ezek leművelnek.
-Hé! Te! -kiáltja el magát a pasi. Gyanítom nekem óbégat, de nem tudja kivel van dolga. Kurvára nincs képben ezzel.-Ember! Neked ordibálok!-szólalt meg ismét így én megköszörülve a torkom az ellentétes irányba néztem. Még véletlen se feléjük.-Süket vagy bazdki! Te meg ne rángatózz már!-kiáltott a lányra aki még mindig szabadulni próbált.
-Eressz már te paraszt!-hallottam a hangján, hogy ideges, kétségbe van esve és menekülni szeretne így megelégelve a vinnyogását ellöktem magam a korláttól aminek eddig támaszkodtam és megindultam irányukba.
-Na csak hallasz te fasz!-ez a megnyilvánulás volt az utolsó csepp így a lépteim nagyobbra véve közelítettem hozzá miközben a szemeim felvillantak rá. Semmi jót nem jósolt a tekintetem, ez pedig neki is feltűnt ahogy egyre közelebb értem.-Hé! Haver! Nyu...nyugi! Én...
-Kuss!-vágtam ököllel torkon így lehet eltörtem a gigáját, mert egyből a földre rogyott. -Most én beszélek te fasz! Engem te ne nyugtass mert már aláírtad a halálos ítéleted azzal hogy a szemeimbe néztél. Hogy merészeltél egyáltalán hozzám szólni?-hajoltam felé de ő csak hörgött és öklendezett a földre rogyva. Szűzike reszketett mellettem, de pont nem érdekelt mi játszódik le benne. -Na! Most nem akkora a pofád ahogy látom.
-Andy!-hallottam meg a nevem.
-Csend!-emeltem fel a mutató ujjam ,Lloydot leintve.
-Andy. Fejezd be. Megijeszted szegény lányt.
-Azt mondtam kuss!-néztem fel rá, de ő csak szűzike fele intett a szemeivel.
-Én értem amit mondasz, de nem egy nő előtt kéne kinyírd ezt a parasztot.
-Legalább megtanulja ne öntsön nyakon az italommal.-villantak lángoló szemeim a lányra aki egyből szólásra nyitotta a száját.
-Engem löktek meg én meg magának estem! Akarta a faszom nyakon önteni!
-Hhh..leszarom mit hogy akart, még is maga öntötte rám.
-Elnézést is kértem ezért, nem is egyszer!-visszabeszél. Kezd felbaszni de nagyon.
-Leszarom az elnézést és a bocsánatkérést! Ez az ing többet ér mint a maga élete.
-Ennél a szaros fehér ingnél az én életem ezerszer többet ér!-emelte meg a hangját ahogy közelebb lépett így bennem elszakadt az utolsó idegszál.
-Hogy az a...-indultam volna meg szűzikének, de Lloyd elém állt.
-Hé! Nyugalom! Higgadj le!-próbált visszafogni.
-Elmebeteg!-lépkedett hátrébb így még jobban felbőszített.
-Én vagyok az elmebeteg? Eressz Lloyd!
-Andy! Higgadj..
-Kuss !-löktem le magamról a kezeit és indultam meg a lány felé aki menekülni próbált, de esélye nem volt. A karjára szorítva rántottam vissza így a mellkasomnak esett.-Most legyen nagy a szád mikor maga az ördög áll előtted!-sziszegtem a fogaim közt.