Több a sokknál (Max Verstappen)

31

Max

2 évvel később...

Az előttem álló férfit figyelem, aki int a kezével, hogy indulhatok a kocsival. Az időmérő elkezdődött, én pedig tudván, hogy bármi is lesz az eredmény boldogan megyek haza, gázt adok és kikanyarodok a garázsból.

Bahrain, a pálya, amit örökre gyűlölni fogok. Ahol sosem fogok tudni többet boldogan versenyezni. Ahol a futam nekem nem arról szól, hogy legyőzzem a többieket, hanem arról, hogy megemlékezzek a legjobb barátomról.

A gyomrom összerándult, a szemeim talán vibráltak, mert fájt felfogni, hogy egy újabb év telt el, mióta minden megváltozott Pierre és Kika nélkül. Látom, ahogy elsuhannak mellettem az autók, én pedig egyetlen egy mért kört sem mentem, pedig már csak öt perc volt hátra.

Az utolsó pillanatban sikerült bejutnom a veszélyzónából a kilencedik helyre, majd a Q2-ből pedig tovább a tizedik helyre. Tudtam, hogy össze kell szednem magam, a családom a garázsból figyel, a rajongók pedig számítanak rám.

Bár az állkapcsomat végig összeszorítottam, de megcsináltam és végül a pole-t nem tudtam behúzni, de a második helyet igen. Tudtam, hogy elég egy jó rajt és akár élre is állhatok.

- Apaaaaa.- Bella úgy futott hozzám, amikor kiszálltam a kocsiból, mintha hónapok óta nem látott volna.- Nagyon ügyes voltál, de a bácsi szerint össze kéne szedned magad.

Horner felé mutatott, én pedig felnevettem, majd lehajoltam hozzá, hogy feltudjam emelni.

-Figyelni fogok. Most pedig nézzük meg anyáékat.

Mollyék felé sétáltunk, majd átöleltem őket és  kisfiamat is magamhoz vettem.

-Ajaj, apa nagyon erős ma... Szólj, ha megfájdul a derekad.- Molly felnevetett, majd karba font kezekkel nekitámaszkodott a falnak.

-Anyátok meg nagyon szemtelen, de semmi baj, mert ezért este elverjük majd fekete péterben. Igazam van?

Bella és Beni is bújt hozzám, így esélyem sem volt arra, hogy lerakjam, vagy Molly átvegye magához őket. Az overálomban távoztam, a két gyerekkel a kezemben, míg Molly a hátizsákom hozta.

-Jól éreztétek magatokat ma?- Kérdeztem a mögöttem ülő gyerekeket, majd a jobb kezemet Molly combjára csúsztattam, miközben a másikkal kormányoztam.

-Igen, anya adott nekünk spagettit és fagyit. De apa, nem volt olyan finom, mint a tiedé.- Beni egyetértően hümmögött és bólogatott mellette, én pedig jókat mosolyogtam, miután be nem állt a szája.- Amúgy képzeld el, Chris bácsi azt mondta, hogy megtanít vezetni és majd kiütöm a segged és sztárt csinál belőlem.

Mollyra néztem, majd kitágult szemekkel figyeltem vissza az útra. Nem leszek az, mint az apám, ha versenyezni akar, versenyezni fog, de ha más pályát választ, én annak is örülni fogok.

Molly

3 hónappal később...

-Elraktad az útleveleket?

-El!

-Nedvestörlő, fogkefe? Várj, a kispárna....

Láttam Max arcán, hogy az idegtől majd szétpattan, amiért a hatodik alkalommal is tételesen végig megyek a listámon, hogy mit kell vinnünk az amerikai útra, de nem szeretek felkészületlenül elindulni otthonról.