Destiny: A Herceg élete

Tanórák a kastélyban

—Hercegem? Hová tűntek ékes szavaid? Nem régiben még meggyőzödésem volt,hogy érveket sorakoztatsz fel miért is lenne jó a te módszered,Hallgatlak— nézte Vladimir a fiát és látta benne egykori önmagát, a herceget kit már senki nem ugy ismer mint ezelőtt, a gondtalant ki nem ismerte a felelősség súlyát, s nem cipelte hátán az országot, kivel a sors játszott és kit alaposan e jatékban meg is alázott, átérezte,hogy gyermekére mekorra felelősség hárul ezzel együtt árgus szemek figyelik minden mozzanatát. Mi is jó abban ha valaki nemes vagy maga a király? Ezen címek háttere nem a felhős boldog szabadság hanem a valósággal átitatott felelősség és egyenesség iránti vágy.
Mit ő kisgyermekkora óta nevelésben nem kapott ígyekezett gyermekének mindent megadni legott, s talán ha egyszer felnőtt férfiként elé áll elmeséli neki,hogy ő maga hogy lett hercegből egyik pillanatból a másikba várományosa a trónnak későbbiekben király.

—Felség én...—nézett fel Andres hol apjára hol pedig tanítójára, a csend mely betöltötte a helységet átjárta lényét maga után hagyva ürességet.

—Mondd herceg mit tudsz arról,hogy fajtánk mivel táplálkozik, e kérdesre saját étkezésedben is választ lelheted  kíváncsian várom erről mit tudsz, mi a feleleted? —szólalt meg Vladimir miközben végig nézett fián kiben halványan pislakot az ő gyermek énjének mása most még is inkább látta szerelmesét benne, mintha maga Anasztázia lenne.

—A vámpírok státuszuktól eltekíntve vért isznak, állati, emberi, és mesterségesen előállított vért, a paktum értelmében viszont hiába iszunk emberi vért akár, magára emberre nem támadhatunk, "önszántából adva fogyasztható erősszakkal bőre át nem szakítható"—idézte Andres a paktumot.

—Mit gondolsz hercegem ennek értelmében vajon hogyan szerezzük meg vérüket, s hogyan élünk békében velük? Hiszen ha vérüket isszuk ellenségek vagyunk ? Mit gondolsz?