- Elvileg ott lesz Aaron herceg is, ez mennyire menő már. - néz rám legjobb barátnőm aki teljesen oda van a Királyi családért. Londonban élünk, három éve költöztünk ki együtt és egyszerűen imádunk itt lenni. Csodálos a környezet a sok kedves ember, pedig mindig is azt hittem, hogy Britek bunkó emberek és kiderült, hogy mindenki egytől-egyig csodálatos. Én egy könyv kiadónál dolgozom, a barátnőm meg a Prada üzlet marketing menedzsere.
- Nem hiszem, hogy eljön, ez nem túl elegáns esemény neki. - őszíntén így gondoltam, hiszen egy kocsmába megyünk. Igaz, hogy ez a legrégebbi kocsma és ma újra kinyílt 5 év után, ugyanis ennyi idő volt újra építeni a nagy tűz után amiben az egész összeomlott.
- Ne legyél ünneprontó, ott lesz.
- Csak felszeretnélek készíteni, hogy azért mert valaki ezt pletykálja nem lesz ott a Herceg. - forgatom meg a szememet unottan.
- Ott lesz és kész, vita lezárva. - zárta le a témát sértetten és a tükörnél állva befejezte a sminkjét én meg kinyitottam az ajtót, Noelnek, Dóri barátjának. 1 éve vannak együtt, meglátták egymást az utcán és egymásba szerettek. Szóval nekik bejött a szerelem első látásra.
- Szia Olív. - ölel meg miközben belépett majd a barátnőmhőz ment és megcsókolta hátulról a nyakát.
- Na, még sminkelek Cuki. - tolja el magától nevetve Dóri. Mosolyogva nézem Őket és hálát adok, hogy végre olyan kapcsolatban van Dóri amiben tényleg boldog. Óvódás korunk óta ismerjük egymást, most vagyunk 26 évesek és az eddigi barátai nem igazán voltak hűségesek hozzá, de Noel már az első pillanattól kezdve más.
- Látjátok valahol Aaron herceget? - forgatja a fejét izgatottan Dóri.
- Én nem Cuki. - néz körbe Noel is.
- Lehet később jön. - probálom nyugtatni, bár pontosan tudtam, hogy Aaron herceg nem lesz itt, ez nem egy olyan esemény ahova a Királyi családból hívnak meg embereket, még jó, hogy nem egyből a Király jön ide a kocsma megnyítóra.
2 sör után a nagyon meleg, oxigén hiányos kocsmában azt éreztem, hogyha nem jutokm friss levegőhőz akkor rögvest elájulok.
- Kimegyek a levegrőre, mindjárt jövök. - szóltam a többieknek. Szerintem észre sem vették, hogy eljöttem, egy nagyon társaságban voltunk, Noel kollegáival az irodából.
A friss levegőre kiérve se volt sokkal jobb mert a bejáratnál is rengeten álltak és szívták el a levegőt előlem, így megprobáltam mindenkit félre tólni és a kocsma hátsó bejáratához sétáltam ahol pedig az ég világon senki nem volt. Ekkor éreztem meg a legjobban, mennyire berúgtam ettől a két sörtől is.
- Segíthetek valamiben? - szólal meg egy férfi hang mellőlem. Én a földön ülve igyekeztem szédülés mentesen felnézni és keresni, pontosan kitől jött a kérdés.
- Én jól vagyok, csa.... - és akkor megpillantóttam kihez is beszélek én ülve, részegen egy kocsma hátsó bejáratánál. - Baszki.. -pattanok fel, legalábbis ez volt az elképzelés, de a valóságban vissza estem... volna, de szerencsémre a megmentöm utánam kapott és megtartott a levegőben.
- Segítek, ne mozduljon hirtelen, még a végén beveri magát. - fogja meg két oldalró a vállamat és megvárja amig stabilan megállok előtte.
- Elnézést kérek Aaron Herceg, én nem szoktam káromkodni, csak eléggé meglepett, nem számítottam Önre. És őszinte leszek nem tudom mit kell ilyenkor csinálni. Pukedlizek, ha kell. - fejeztem be a hadarásomat és pukedliztem egyet amit kivűlről látva borzasztóan nézhetett ki.
- Nem kell pukedliznije. - néz msolyogva a mogyoró barna szemeivel ami egyszerűen gyönyörű volt. Aaron herceg sokkal-sokkal jobban néz ki a valóságban mint a tv-ben.
- Sajnálom, csak kettő sört ittam, de bent annyira sok ember volt és nem volt oxigén, hogy rosszul lettem és talán gyorsabban beütött az alkohol mint kellett volna.
- Ne szabadkozzon kérem, egy kocsmában vagyunk, itt gyakori az ilyen, és is betudok rúgni, ha úgy van.
- A barátnőm egésznap arról mesélt, hogy Ön itt lesz ma és én nem akartam hinni neki.
- Sokáig úgy volt, hogy ténylegt nem jövök sok volt ma a munka, de a tulajdonos a legjobb barátom és megígértem neki.
- Ó, nem is tudtam.
- Ezek szerint a barátnője több búvárlapot olvas mint kegyed.
- Nem igazán van időm munka mellett ilyen szemeteket olvasni.
- Miket olvas akkor?
- Minden műfajból szoktam. Könyvszerekesztő vagyok. Álltalában enyémek a romantikus könyvek.
- Ez nagyon jól hangzik, látszik is magán, hogy nagyon művelt lélek. - mondja a szemembe nézve. - És mióta él Londonban?
- 5 éve. Ennyire hallani?
- Gyönyörűen beszél angolul, egyedül a Baszkinál bizonytalanodtam el. - mondja mosolyogva én meg kínosan lesütöttem a szememet.
- Mégegyszer elnézést.
- Nem kell elnézést kérnie. Én is szoktam káromkodni, mostanság elég sokat.
- Nem is gondolnám Önről. - nézem meg jobban az arcát. Barna oldalt lenyírt haj, fent kisebb hullámok, mogyoró barna szem és majdnem, hogy fekete borosta, ajkai teltek. Komolyan mondom ilyen férfit tervezni nem lehetne. Sose láttam még ennyire sármos férfit.
- Jobban van?
- Kicsit még szédülök, de jobban vagyok. Nyugodtan menjen, elnézést kérek amiért feltartottam.
- Én tartottam fel kegyedet, nem kell mindenért bocsánatott kérnie.
- Rendben, elnézést. - mondom ki, majd miután rájöttem, hogy megint bocsánatott kértem elnevettem magam zavaromban. - Abba hagytam.
- Esetleg haza vihetem? - nézi arcomat majd az autója felé mutatott ami mellett a sófőre állt és cigizett.
- Nem tartanám fel jobban. Menjen be, mégis csak megígérte a legjob barátjának.
- Higgye el kibírja, viszont, ha még mindig szédül nem kéne vissza mennie. Jöjjön tényleg elviszem.
- Köszönöm szépen. - mosolygok rá majd elfogadom kezét amivel segített megtartanom egyensúlyomat.
