Rám nézel és mindent látok...
Remegsz belül és mégis erősnek mutatod magad
De a sok borzalom ismét magával ragad
A szíved pedig csak tagad.
Sétálok a fényben, de egyedül vagyok
A barátaim. Rájuk emelem a tekintetemet
Az élet tortájából nem kaptak eleget
Nem kaptak elég szeretet szeletet
Gyerekek vagyunk még
Mondd, hát mit érdemlünk?
Egy percig sem szabadna szenvednünk
De küzdünk. Továbbmegyünk.
Sebzett lelkek járnak némán
Miért normális a pofon?
Valakivel tényleg ezt teszik otthon?
Ezen gondolkozok folyton...
Rám néztél és mindent láttam
Most engedd meg, hogy megfogjam kezed
Hunyd le szemed, hadd vezesselek,
Gyógyítsuk meg együtt a belső gyermeket!
YOU ARE READING
Gondolatok és versek
PoetryAz írásaim felhasználása engedélyköteles! Tartalmazhatnak 🔞 részt és trágár kifejezéseket! A leírt gondolatok őszinték és engem tükröznek, szóval kérlek ezt tartsd tiszteletben. Az írás a mindennapos terápiám és ezek az alkotások csak kisebb gondo...
