Gondolatok és versek

Lélektükör

Ember vagyok.
Nevetek majd haldoklom.
Bátran és céltudatosan élek, de vakon botladozom.
Apró részletek alkotnak,
Száz meg száz állapot.
De egy halk kérdés folytogat:
Tulajdonképpen ki vagyok?
Víz, mely szelíd, de erős egyben
Gyógyítok és védelmezek.
Sokan így látnak engem,
Mások csak nevetnek.
Álnok kígyó, hazug, kurva!
Mind voltam már...
Rosszat könnyű mondani.
Viszont nem tudhatod nekem mennyire fáj.
Stréber, mert okos vagyok
Csúnya, mert egyszer azt mondtad
De így sosem fogod meglátni a kislányt
Mert ítélkeztél és meggyilkoltad!
Nincs személyiségem.
Bár mindenki azt gondolja, hogy van.
Mert más oldalamat mutatom
Így kell, hogy a figyelmet magamra vonjam.
Nem tudom ki vagyok...
Démon vagy Isten.
Talán egyszerre mindkettő, de lehet hogy egyik sem.
Semmi és egyben minden.
Valami, ami nincs.
Lehet, hogy segítséget kellene kérnem...
Vagyis talán mégsem.
Nekem kell ezt megoldanom
Mert a kérdés az enyém és a válaszom én vagyok.