Love Game [Charles Leclerc]

39. Monza-vaganza (+18)

Valery kihúzta magát, a mosolya nem lankadt a vakuk között sem. Kellettek a promo képek a következő futamokra is. A kis nyári szünet nem csak a pihenésről szólt, Lauren gondoskodott egy változatás munkabeosztásról. A kamerák előtt ők határozottan a tökéletes pár. A koccanásaik, a töréseik sosem kerülnek színre. Meg volt elégedve a nyilvános performanszukkal. Charles éppen olyan hihető ragyogással a szemében néz rá, ahogyan a nagy könyvben meg van írva. Annyira, hogy egyetlen érintéssel, egy szikrázó pillantással képes volt feléleszteni a pillangóit.

Charles javasolta, hogy utazzanak el Monakóba az édesanyjához. Valery-nek nem volt ellenvetése, nem tervezett haza utazni. Sok idejük nem volt a szünidőben, kicsit fáradtnak érezte magát, így inkább sodródott az árral. Tartalmasan akarta kihasználni azt a négy napot, amit pihenésre áldozhatnak.

A nap tűzött, de a tengeri szellő elviselhetőbbé tette az egészet.Charles italokat kevert, Valery pedig a fedélzeten napozott, de egy kis ideje behúzódott az árnyékra. Megfogadta, hogy ebben a kis szünetben minden alkalmat megragad, hogy feltöltődjön. Elhatározással akart vissza térni az utolsó pár futamra. Ami lehet, hogy élete utolsó futamjai a Ferrarinál. A gondolat egy cseppet elkeserítette, próbált nem gondolni rá, de minduntalan visszatért. A pihenés is olyan nehéz volt, ha az ember aggódik. 

Inkább a tájat figyelte. Nem tudott betelni a gyönyörű tenger látványával, a mély kék hullámok nyugtató mozgása elálmosította. Vagy lehet, hogy ez az italok eredménye. A másik dolog, aminek a látványával nem tudott betelni az a férfi volt a rövid, nagyon rövid fürdőnadrágjában. Imádta nézni, ahogyan szinte meztelenül flangált mellette. Meghozta az étvágyát valamire.

Nem tudta, hogy idő közben a férfi fejlődött a mixológia területén, vagy csak egyre részegebb és jobban csúsznak az italok? Sosem fogja megtudni. Ő tényleg, tényleg próbált ellállni a férfi sármjának, de a kettejük vonzalma kézzel fogható volt. A szexuálisan túlfűtött feszültség miatt időzített bomba volt.

A mediterrán tengeren hajóztak, egyes egyedül, a parttól elég messze, hogy a látókörükbe egy hajó se kerüljön. Akármi megtörténhet. Valery próbálta kézben tartani az önkontrolját, ez hozzátartozott a kicsi játékukhoz. Látta, hogy Charles is hasonlóképpen ádáz tekintettel figyeli, sejtette, hogy ő játszadozik a gondolattal. Kezdte azt hinni, hogy a férfinek hátsó szándékai voltak, amikor javasolta, hogy menjenek ki ma a saját jachtjával. 

A szeretkezésük az utóbbi időben veszített a hevességéből. Charles lassan érinti meg, gyengéden és érzéssel. Valery imádta a gondos figyelmet, amivel egymás testét kényesztették. De mindig elérkezik az a pont, amikor a vágyak eltompulnak és a magasságról lekerülve arcon köszönt a valóság. És abban mindez csak fizikai vonzalom, amihez nem kellene érzés társuljon.  Igazából, már egy ideje azt latolgatta, ha mindezzel beéri. Egyre nehezebb nem észrevenni a pillangókat a gyomrában, a zavart és a pírt, ami elönti, amikor a közel kerülnek egymáshoz. Ha nem vigyáz, még tényleg belezúg Charles Leclerc-be. Az pedig sosem volt tervben.

Charles mezitláb sétált a fedélzeten, feltűnt két pohár mohitóval a kezében. A nő az árnyékból figyelte, ahogyan hunyorítva felé közeledett. A tekintete alaposan bemérte a közszemlére tett izmait, hasát, combjait. Ó, a combjai. Charles leült a szemben levő napágyra, ahol nem nyitották ki a napernyőt, így a nap tovább tudta cirógatni a bőrét. Belekortyolt a jeges italba, nem sajnálta belőle a rumot. 

- Mi a baj?

Észrevette, hogy Valery elmélyülve néz rá, mint aki transzban lenne. Nem tudta mi miatt gondolkodott el ennyire, hogy nem is reagált a mohitóra, amit lepakolt elé. A nő összerezzent a kérdését hallva. A baj az, hogy nincs baj. Nevetségesnek találta magát, hogy el tudják terelni a figyelmét Charles testi adottságai.