A titkos hódoló

Serafina

Ma van az első napja a dedikálásomnak. Nagyon izgulok. Valamiért a szociális szorongásomat sose tudtam leküzdeni. Az eleje mindig elég nehézkes de idővel belerázódom a dolgokba és elengedem magam. Szeretem az olvasóim és ilyenkor érzem, hogy ők is szeretnek engem.
- Na hogy érzed magad csajszi? Készen állsz a mai napra? - kérdezi legjobb barátnőm Amber.
- Kicsit még szorongok.- mondom válaszul- De azt hiszem jobban leszek ha már elkezdődött ez az egész.
- Hát az elhiszem csajszi, na gyere mostmár tényleg indulnunk kellene.
Ambert kicsi korom óta ismerem. Vele nőttem fel és ő segített át mindenen. Segített nem feladni az álmom, ami persze az írás. Dark romance könyveket szoktam írni így az elején fura volt neki, hogy mennyi sötét gondolatom van. De sosem ítélt el miatta. Amber mindig elolvassa azokat a könyveimet amik kiadásra várnak. Mindig érdekel a véleménye. Tagadja de szerintem bejön neki is ez a stílus.
Indulásunk után 1 órára rá oda is értünk a helyszínre ahol több mint 200 ember vár engem. Várnak rám és a beszámolásaimra. Ijedten a barátnőmre néztem de ő csak megfogta a vállam és maga elé húzott. Ajaj, most egy alapos hegyi beszédet fogok kapni.
- Ide figyelj Serafina Silverman! Vegyél egy mély levegőt és szedd össze magad! Azért vannak itt ezek az emberek, mert érdeklik őket a csodálatos fantáziádból jövő fura történések, a könyveid, a gondolkodásod és az életed! Szóval add meg nekik amit akarnak és élvezd ki a pillanatot! -rá mosolyogtam és megöleltem. Olyan komoly amikor ilyen beszédeket tart nekem. Nem is ismerek rá.
Úgy teszek ahogy Amber mondta, veszek egy mély levegőt és várom, hogy a színpadra hívjanak.

                                             •

Az előadást követő dedikálás volt az eddigi legjobb dedikálásom! Annyi kedves emberrel beszélgettem, hogy még szorongani is elfelejtettem. A mosolyom végre igazi volt az idegen emberek felé. Az esemény után Amberrel elmentünk egy közeli kocsmába, hogy megünnepeljük ezt a csodálatos estét.
Leültünk a pulthoz, hogy mindig a közelünkbe legyen a mixeres ha elkezdünk intenzíven inni. Manapság túl sok szarság folyt a nyakamba, úgyhogy kell ez a kis kikapcsolódás.
- Ez az este valami elképesztő volt Sera! Remélem láttad az olvasók arcát miközben a beteg fantáziádról beszéltél. Nagyon fura, hogy ti ilyenekre izgultok. - fejezi be a mondatát.
- Amber. Én nem erre izgulok! Attól, hogy erről írok nem jelenti azt, hogy szívesen fogadnám magamba egy olyan ember farkát aki a zaklatóm, elrablóm, megfigyelőm vagy ilyesmi. - mondom nevetve legjobb barátnőmnek. - Különben is, tudom, hogy neked is bejönnek ezek a fajta könyvek. - teszem hozzá.
Amikor a pultos felénk fordult ki kértük az italainkat. A mixer srác nem nézett ki rosszul. Körülbelül 190 magas, fekete rövid hajú, kékszemű, izmos, jó testű és széles vállú úriember piercinggel a szemöldökébe, illetve egy vágással az arca bal oldalán, nem nagy, 5 centi hosszú lehet. A nyakam rá merném tenni, hogy tele van tetoválással. Meg indult a fantáziám, hogy a teste melyik részén lehet vajon tetoválás és, hogy milyen minta lehet.
- Mit adhatok a hölgyeknek? -kérdezi rekettes, mély hangján. Ha nem lennék józan simán be nedvesednék tőle.
Amberrel ki kértük a piáinkat és elkezdtünk beszélgetni. Annyit ittunk végül, hogy Ubert kellett hívjunk. Megbeszéltük, hogy nálam alszik mert másnap segít költözni. Anyám sajnos meghalt így hát én öröklöm azt a házat ahol a legtöbb traumámat kaphattam. Szép ház de belülről rohad a megannyi titoktól. Csak a ház belseje tudhatja, hogy mennyi bántalmazás ért minket anyámmal és, hogy ki ölhette meg őt. Ha a rendőrök nem akkor majd én kiderítem és biztos vagyok benne, hogy Amber is segíteni fog.
Kiszálltunk a kocsiból és össze vissza dölöngélve megpróbáltunk eljutni a ház ajtajáig. Nehezen de beletaláltam a kulcsommal a zárba és bejutottunk a házba. Ambert bekísértem a vendégszobába, hogy biztos ott és ne pedig a padláson kössön ki. Őszintén meglepődtem, hogy végül tényleg sikerült bemenjünk abba a szobába ahova tényleg menni akartunk. Még mindig eléggé kótyagos a fejem. Segítettem a részeg barátnőmnek levenni a ruháját és lefektetni aludni. Már csak azon kellett gondolkozzak, hogy én hogy fogok levetkőzni amikor még mindig össze vissza borulok? Be vánszorogtam a szobámba és megpróbáltam lerúgni magamról a farmer nadrágomat. Miközben ezt a procedúrát hajtottam végre közben valamiért kinéztem az ablakon. Sötét és óriási pára volt, de mégis megláttam egy minimum 2 méter magas, nem tudom milyen széles emberi alakot aki az ablakom felé néz a mélységből. Megdörzsöltem a szemem hátha rosszul látok. Amikor kinyitottam az emberi alak eltűnt. Biztos vagyok benne, hogy a pia miatt halucináltam be ezt az egészet de azért eléggé beszartam most. Ezután az eset után lefeküdtem én is aludni.