Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Tizenegyedik fejezet:Adrien

(1 órával Marinette érkezése előtt)

Nem bírok már a gondolataimmal,ezért inkább felöltözöm és el indulok Lukához.Valakivel muszáj ezt megbeszélnem.Lesétálok a lépcsőn,és a konyhában anyu fogad aki muffint süt.
-Adrien! Szívem jó reggelt!-mosolyog rám.
-Szia anyu.-szólók vissza és leülök a konyha asztalhoz.És megpróbálok mosolyt erőltetni az arcomra.
Anyu kiveszi a sütőből a szebbnél szebb és illatosabb muffinokat, és kínálni kezd.
-Egyél szívem szerintem finom.De
Óvatosan! nagyon forró-mosolyog de én nem osztozom mosolyában.
-Kincsem? Mi a baj?-kérdezi és mellém ül, ráhajtva kezét csuklómra.
-Semmi csak...-kezdem de tudom, hogy semmit nem mondhatok még neki sem.
-Adrien.Nekem bármit elmondhatsz.Jó hallgatóság vagyok-húzza mosolyra a száját.Imádom, hogy mindig olyan jó kedvű.Tiszta pozitív kisugárzással.Bárcsak ilyen lennék én is.
-Anyu-szólítom meg.
- Te mit tennél ha kiderülne az egyik barátodról, hogy titkolt valami egész végig, és te is ugyanazt titkolnád?-Szegem le a tekintetem, és már most úgy érzem, hogy túl sokat mondtam.
-Kís szívem hát innen fúj a szél.Hogy én mit tennék?-kopogtatja az állát miközben a fakanál még mindig a kezében van.-nyilván megbeszélném vele-Mondja és elkezd a levegőben kalimpálni a fakanállal, majdnem engem is eltalálva
-Oh bocsánat-nevet fel mire én is elmosolyodom.
-De anya? Mégis, hogy beszélnék vele, ha rettentően kínosan érezném magam és nem bírnék egy légtérben sem lenni vele?-mondom hadarva és anyura nézek.
-Adrien.Ezt nem lehet elhamarkodni.Egy ideig biztosan nehéz lesz ezt nem tagadom.De majd idővel rájössz, hogy nincs ebben semmi nehéz és jót nevettek az egészen.-mondja.
-De de...És ha nincs időnk?-kérdezem.
-Szívem.Egy valamit tanulj meg tőlem amit meg fogsz jegyezni.Ha erősen, akarod, akkor mindenre van időd!-mosolyog.
-de sajnos többet nem igazán tudok segíteni.Ha nem mondasz többet.-húzza anya oldalra a száját és simogatni kezdi a kezem.
-Semmi baj.Ennyi épp elég-állok fel és megölelem mire ő a fakanalat is eldobja és visszaölel.
-oh ezt meg miért kaptam-nevet és a fejemet simogatja.
-nincs különösebb oka.-mondom és felkapok egy muffint.Ezután pedig kimegyek az ajtón.
De még az ajtóban megállok és visszaszólok:
-És anya! Örülök, hogy újra velem vagy!
                *******

10 perc múlva már Lukával üldögélek a szobájában.Fogalmam sincs mit mondhatnék.Kérdés nélkül betoppantam és egy szót sem szólok...
-Adrien.Mi a helyzet?-kérdi Luka, és mint aki sejti, hogy baj van nézegetni kezd.
-Én csak...Ajj muszáj elmondanom..-mondom összeszorított fogakkal és Lukára nézek.
De abban a percben valaki eszelősen lenyomja a kilincset és benyit.Amikor pedig meglátom ki az, teljesen meghal egy részem.Hiszen az ajtóban Marinette dupain Chang ácsorog.És amikor összefut a tekintetünk, elkerekedik a szeme.Erre nem számított.Ahogy én sem.De ahogy itt most minden után látom, eszelősen hasonlít katicára.Az éjfekete haj, ami két copfba van fogva, a kék szem..Kiköpött katica.Mégsem ezt sosem vettem észre...

Folytatjuk.....