Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Tizenkettedik fejezet:Marinette

-Már vagy egy perce huzamban bámuljuk egymást Adriennel.És ez Lukának biztos feltűnt.Mivel végignézte az egészet.És ha nem csinálok valami nagyon gyorsan, simán levágja mi áll a háttérben.Ezért gyorsan elkapom a fejem, és nagyon erőltetett mosolyt váltok a fiúkra.
-Luka! Nem mondtad, hogy vendéged lesz-hadarom összevissza és kalimpálok kezeimmel.Teljesen úgy nézhetek ki mint régen amikor Adrien társaságában voltam.Csak, hogy most egészen más a helyzet.
-Hát..Én sem tudtam róla.-mondja Luka de feltűnt neki mennyire furán viselkedem.Mégis, hogy gondolta a nagymester, hogy ez
menni fog feltűnés mentesen!?
-De Adrien csak beugrott.Mindjárt megy.Addig hozok neked valamit inni.-mondja én pedig gyorsan rávágom:
-Mi ne! Ne hagyj itt!-visítom amit utána magamban visszaszívok mert ez több volt mit feltűnő.Luka fel is vonja szemöldökét.
-khm-köszörüli Adrien a torkát.-Akkor én most megyek.-Mondja mikor rájött mennyire kínos helyzetben vagyunk.De nem hagyhatom, hogy elmenjen!Azzal egyértelműen jelezném Lukának, hogy van valami.De nem lehet.Meg kell próbálnom normálisan viselkedni.Hiszen ez csak a baràtom...Aki feketemacska is..De erre most nem gondolok hanem Adrienhez szólok.
-Várj! Ne!-Mondom mire Adrien összeráncolja a homlokát.
-Úgy értem...Miért mennél? Hiszen dumcsizhatnánk hárman is.-mondom és rájövök, hogy még most is vigyorgok.-Igaz, hogy mostanában sok mindent visszaszívok, de ezt úgy teljesen szívemből a pokol mélyre süllyesztettem volna. Méghogy beszélni hárman?????Luka én és Adrien? Ebből csak rossz lehet.Főleg, hogy mindhármat tudjuk a másik titkát mégis egyikünk se beszélhet róla.Most így belegondolva baromi nehéz lehetett Alyának és Lukának nem beszélni róla főleg Lukának!Aki mindkettőnk kilétét tudta!......huh.....ki fogok készülni.
-Öm..Jó..de nekem azt mondtad, hogy négyszemközt akarsz beszélni velem-szorítja össze a szemöldökét Luka és vizslatni kezd.
-Jaj hát Luka-nevetek.Nincs olyan amit Adrien ne hallhatna.-Legyintek.És amint meghallom én is a kimondott szavaimat tudom, hogy most rohadtul elszóltam magam.Luka ebből simán rájön mindenre nekem pedig végem.
Luka ránéz Adrienre, aki a padlót bámulja mintha olyan érdekes lenne.
A következő pillanatban éreztem, hogy menten kerülgetni kezd a hányinger mert,Luka a szobája kulcsáért nyúlt,és egy kattanással bezárta az ajtót,majd ránk nézett.Mi meg mint az idióták,csak néztünk.Adrien is.Látszott rajta, hogy erre nem számított.
-Rendben.Összegezzük.-szól Luka és menten folytatja is.
-Marinette igen te-mutat rám.Reggel rám csapod a telefont, de egyáltalán nem figyelsz  rám mit mondtam de beszélni akartál.És te Adrien-mutat Adrienre-Te beállítasz reggel fél nyolckor, hogy muszáj elmondanod valamit de akkor nyit be Marinette,akivel szinte egy percig bámuljátok egymást.
-igen de..!-szólnék, de Luka felemeli a mutatóujját
-még folytatnám.Szóval ezek után Marinette megszólalsz, hogy Adrien nyugodtan maradjon itt a négyszemközti beszélgetésünkre mert nincs olyan amiről nem tudhat?-néz rám majd felhúzza a szemöldökét.Hát igen.Mint ahogy rájöttem,nem épp érdemleges lépés volt, Lukához jönni....
-Na és most.-Mondja Luka utólag.
-két lehetőségetek van.Vagy elmondjátok, mi folyik itt, vagy elmentek és többet nem vagyok hajlandó végig hallgatni egyikőtöket sem.
-Elképesztően megleptek Luka szavai.Sosem volt ennyire...merev.Most úgy viselkedik, mint akinek elege van a kettőnk dolgaiból.Talán mindig is így volt csak ezt sosem említette.
Pár perc utàn Adrienre nézek aki póker arccal fürkész. És megszólalok
-Az egész úgy kezdődött.....

Folytatjuk.....