A house deep in the forest

Negyedik Éjszaka

Reggel ahogy fel ébredtem láttam, hogy Minho alszik. Biztos végig nézte a filmet. Ki másztam a takaró alól és vissza takartam vele őt. Papucsomat ott hagyva el indultam a konyhába. Még alszik, úgy voltam vele, hogy addig csinálok neki valami reggelit.

A konyhában abból a pár darab alapanyagból ami van elő szedtem egy kevés dolgot. A hűtő tetején láttam pár tányért ezért oda mentem, hogy le vegyem. Épp, hogy csak meg fogtam a tányért. Valami hozzá ért a bokámhoz. Ahogy le néztem szinte sokkot kaptam. A tányér ki esett a kezemből. Ahogy a tányér földet ért úgy tűnt el a kéz is. Ilyedtemben a számhoz kaptam.
-Mi történt? Jól vagy? Mért vagy mezítláb? - sétált oda Minho.
-Jézusom. - nézett le a lábamhoz. Hirtelen fel kapott és fel ültetett az asztalra.
-Fel ébresztettelek? - kérdeztem miközben a lábam bámultam.
-Nem már fel voltam mikor a csatanást hallottam. - nézett rám. De valahogy még mindig nem vette el a kezét. Egyikünk sem szólalt meg. Csak néztük egymást. Végül Minho tette meg azt amire már mind ketten vártunk. Közelebb lépett, szorosan át ölelt végül meg csókolt. A csókja még nagyobb biztonságot adott de legbelül féltem attól, hogy magamra maradok. Nem kellet ahhoz gondolkodnom, hogy vissza csókoljam.

Miután el váltunk végül ő szólalt meg.
-Mi bánt? Látom a szemedben. - nézett rám rendesen kerdezve magától is.
-Nem tudom. Én sem tudom. Egyszerűen félek, hogy a végén magamra maradok. - hajtottam le a fejem.
-Tudod te mi az a szerelem? Nem is, inkább úgy kérdezem, voltál már valaha szerelmes? - emelte meg az állam. Én csak a fejem ráztam.
-A szerelem az egy olyan dolog ahol számíthatsz a másikra. Mert tudod, hogy ott van veled, melletted és bízol benne. Ha kitartó a szerelem akkor abból házasság lesz. A hazzaság pedig egy életre szól. - simitott végig az arcomon.
-A találkozásunk óta ezt érzem. - mondtam ki halkan.
-Akkor azt is tudhatod minek a jele ez.- simitott végig a vállamon.

-És te, te mit mondasz? - néztem rá végül.
-Azt, hogy én kedvellek Hyunjin. Nekem szükségem van rád. Vissza hoztad a boldogságot az életembe. És ahogy el nézem te is akarod ezt a szerelmet. - mosolygott rám.
-De mégis, hogy? Mit szólnak majd hozzá ha meg tudják? - kérdeztem kételkedve.
-Úgyis meg fogják tudni mert amint vége a viharnak hozzám költözöl. - lépett még közelebb hozzám.
-Akkor.... - mondtam volna ki de ő meg előzött.
- Igen, mostantól már együtt vagyunk.- húzott ujjabb csókba. Ez úttal a lábam a csípőére vezettem a kezem pedig a nyaka köré. A hosszúra nyúlt csókunk végül véget ért. Mosolyogva néztünk egymásra. Végül megint ő szólalt meg.
-Baszki, mibe ütöted be a bokád? Olyan mintha egy kéz nyom lenne ott. De mégis lila. - nézte a lábam.
-Nem tudom. Az miatt ejtettem el a tányért mert valami hozzám ért. - mutattam a hűtő alá.
-Akkor ne piszkáljuk. - fordult hátra.

-És most mi lesz? - kérdeztem tőlle miközben a bokám piszkálta.
-Fel nézünk az emeletre. Úgysem tudunk mást csinálni. - lépett el előlem.
-Egyépkent fáj? - piszkálta tovább a lábam.
-Nem annyira. - másztam le az asztalról.
-Akkor mennyünk. - indult el a lépcső felé. Utána szaladva követtem őt. Fent több szoba is volt de a legtöbb csak háló szoba. Az egyik mellet el haladva meg akadt a szemem valamin. Egy kis dísz doboz. De nem ált rajta a por.
-Hé Minho. - húztam őt vissza.
-Mi az? - ált meg mellettem.
-Le vennéd azt a kis dobozt? - mutattam az említett tárgyra. Ő le is vette azt.
-Minek ez neked? Ezek csak régi ékszerek. - tette le egy kis asztalra.
-Csak kíváncsi voltam mert nem ált rajta a por. - nézegettem az ékszereket.
-Szereted az ékszereket? - kérdezte es közben figyelte a kezem.
-Nem igazán, csak tudom mi mennyit ér. Az ékszerek nagyon nőiesek. - vettem elő egy gyöngysort.

-Azt sem szeretnéd ha egyszer egy gyűrű lenne az ujjadon? - lépett mögém. Hirtelen bele nyúlt a dobozba és ki vett belőle egy régi gyémánt gyürüt.
-Ehez mit szólsz? - húzta fel az ujjamra a gyűrűt.
-Nem akarod még meg házasodni. Szerintem az évek múlva is rá ér. Még csak 23 vagyok. - nézegettem a gyűrűt.
-Akkor ha nem kell vedd le. Ha valaki más veszi le az nem jó. - mondta és simitott végig a vállamon.
-De nem akarom. Mégis csak adtad. És ha őszinte akarok lenni eddig nem sok mindent kaptam az életben. - tettem át egy másik ujjamra.
-Ezt, hogy érted? - ült le velem szemben.
-Hát csak úgy, hogy eddig nem sok dolgok kaptam. Anyám halála után teljesen szét hullott az életem. - pakoltam vissza az ékszereket.
-De mindegy is menjünk tovább. - áltam fel.

Pár szobát még meg néztünk. Volt egy gyerek szoba is közte egy üres, meg sok hasonló. De volt egy szoba ahol meg álltunk.
-Ez egy gyerek játszó lehetett régen. - szólalt meg Minho.
-Hogy érted? - fordultam felé.
-Az egy olyan szoba volt ahova be zártak a kis gyerekeket. Tele volt játékkal meg amire szüksége van. - sétált beljebb Minho. Ahogy be léptem az ajtó hirtelen be csukódott.
-Na ne. Már megint. - kezdtem el rángatni a kilincset.

-Picsába. - ütöttem bele.
-Nyugi, valahogy ki fogunk jutni. - fogta meg a vállam Minho.
-Ha fel húzod magad csak rosszabb lesz. - lépett az ajtóhoz. Ahogy msg fogta a kilincset fülsüketítő sikítást halottam.
-Te nem hallod?! - néztem rá idegesen.
-Nem, mit? - fordult felém, de a kilincset nem engedte el. Egyre hangosabb lett. Egyre rosszabb és rosszabb. Be fogtam a fülem, térdre rogytam. Erre már Minho el engedte a kilincset és lépett volna oda hozzám de ő is érzékelte a hangot. De oda jött hozzám és közel húzott magához. Az ablak ki vágódott. Hirtelen teljesen sötét lett a szobában. De valamit mind ketten jól láttunk. Nem ketten voltunk a szobában. Csak közeledett és közeledett. Ahogy át lépte a szőnyeget ezzel egy kar nyújtásnyira meg ált előttünk, belőlem ki tört a félelem. Sikitani kezdtem mint egy kis gyerek. Az alak el tűnt. Az ajtó pedig ki vágódott. Nyoma sem volt az előbbinek. Az ablak id a helyén volt.

-Jól vagy? - nézett rajtam végig Minho.
-Igen, azt hiszem. - vettem el a kezem a fülemtől.
-Biztos? Hisz remegsz. - nézett rám aggódva.
-Te is láttad. Ott ált a szoba közepén. A hangot is hallottad. - fogtam meg a kezét. Ő szó nélkül ölelésbe vont.
-Ha vége a viharnak el kerüljük ezt a helyet. - mondta és lágy csókot nyomott az arcomra.