Az erdő titka(Befejezett)

8.rész

Hope szemszöge:

Ezt nem hiszem el.Ők?Itt?Komolyan?

-Sziasztok.-mondom félve.

Úgy néznek rám mint akik szellemet látnak és szerintem kicsit dühösek is.Már készülnék elmenni mikor MARK hozzám szólt:

-Tudod Hope.Nem gondoltuk volna,hogy csak úgy ott hagysz minket.Pedig én is kezdtelek megkedvelni.

Erre én csak kicsit elmosolyodok és beszédre nyitom a szám amikor a kezdetek óta segítő Lili megszólal:

-Ne mondj semmit.-mondja könnyes szemmel.-Tudod milyen rossz volt nekünk miután csak úgy ott hagytál?!Nagyon rosszul esett mindannyiunknak.-hajtja le a fejét.

-Azóta a jelenet óta ami történet nem bírtam a szemetekbe nézni.

-Nem?Mégis mellettem aludtál.Mégis utána az éjszaka közepén elhagytál.Leléptél.Csak úgy.-mondja Daniel.

-Nekem szerinted könnyű volt?Így is nap mint nap este sírok és a képedet nézem amit elhoztam emlékbe.Szerinted nekem jó,hogy eljöttem tőletek?Igaz az elején úgy mond túsz voltam,de azóta sok minden változott és nem csak a támadás miatt jöttem el onnan.

-Akkor még is mi a francé?-kérdi már dühösen Daniel.

-Mert beléd szerettem te barom.-mondom olyan hangosan,hogy pár ember ránk is figyel.Danielék nagyon meglepődnek,de én csak gyorsan eljövök onnan és végzem tovább a munkám.

Már több órája nem találkoztam velük és nem is láttam őket.Talán így a legjobb.Ha szépen elfelejtjük egymást.

A munkaidőm hamarosan véget ér így elindulok az öltöző felé,hogy átöltözzek.Elköszönök utána Miától meg Paultól és utána az ajtó felé indulok,hogy távozzak.Kinn a motoromnál látom,hogy egy fekete alak dől neki.Közeledek felé és látom,hogy Daniel az.

-Mit keresel még itt?-kérdem

-Beszélni szeretnék veled.

-Mégis miről?Arról,hogy eljöttem,vagy arról,hogy mi történt mielőtt eljöttem,vagy esetleg arról,hogy mi volt előbb a clubban?-kérdem szemrehányóan

-Rólunk.

Nekem ennél az egy szónál elakadt a szavam.

-Nincs semmi beszélni valónk rólunk mert nincs olyan,hogy mi.Csak te és én.-mondom.-És ha most megengeded haza mennék.

-Nem.-jön nagyon közel hozzám.-Nem amíg nem beszéltünk.

-Daniel?!Még is mi a francot kell erről beszélni?

-Például azt,hogy tudtad mit érzek irántad még is eljöttél.

-Igen.Eljöttem.Mert így jobb neked nélkülem.-hajtom le a fejem

-Honnan veszed?-emeli fel a fejemet,hogy ránézzek.

-Onnan,hogy nekem is jobb.Nem akarok semmi gondot a nem tudom kitekkel.Nem akarok zűrt.

-Azt hiszed azért találkoztunk most mert a sors nem így akarta?

-Sors ide vagy oda.Olyat kell találnod aki olyan mint te.A fajtádból való.

-De én nem akarok.Én téged akarlak.-néz mélyen a szemembe.

-Én pedig neked akarok jót.-hátrálok.

-Hope?!Hope ne menj el.Hallod!-nyúl utánam de megkerülöm felülök a motoromra és gyorsan elmegyek.

Hazaérve Karla-t nem látom sehol,így biztos alszik már.Én pedig kiülök az erkélyemre és Daniel-en gondolkodok újra.Miért kellett nekik ott lenniük ma?Miért hajt annyira Daniel utánam?Jó értem,hogy szeret,de talál majd más lányt és túl esik rajtam.Ezekkel a gondolatokkal aludtam el kinn a szabad ég alatt.

***

Másnap reggel Karla nem volt itthon így délután mikor elindultam a munkahelyemre hagytam neki üzenetet.Beérve a clubba Mia-val egyből elkezdtünk beszélgetni a tegnapról.

-Nem is tudtam,hogy ilyen fárasztó és nehéz ez a munka.-mondom

-Hát igen.De belejössz.Tök jól csináltad tegnap is a munkád.-kacsint.

-Köszi.

Pár perccel később mikor a poharakat törölgettem Paul megjelenik.

-Hello főnök.-mondjuk egyszerre Miával és elkezdünk nevetni.Paul csak mosoly rajtunk.

-Sziasztok lányok.-mondja.-Hope?Tudnánk beszélni?

-Persze.-jövök ki a pult mögül.-Gond van?

-Nem.Csak ma bejött egy fiatal srác és ezt hagyta itt nekem,hogy adjam oda neked.-nyújt át egy borítékot.

-Óóó.Köszönöm.

-Szívesen.Amúgy nagyon megvagyok veled elégedve.Láttam jól bírtad tegnap a munkát,csak így tovább.-veregeti meg a vállam és tűnik el az irodának az ajtaja mögött.

-Mia?

-Igen?-néz fel a pohár törölgetésből.

-Ki megyek friss levegőt szívni.Mindjárt jövök jó?

-Persze.Menj csak.Nincs nagy forgalom még.

-Köszi.

Gyorsan kimegyek az ajtón és feltépem a borítékot amelyre az én nevemet írták.Csak úgy faltam a sorokat a szememmel:

Kedves Hope!

Sajnálom a tegnapi összezörrenésünket.Én csak beszélgetni szerettem volna veled,hogy mi legyen kettőnkkel.Ha hiszed ha nem én tényleg nagyon szeretlek téged és nem változtatnék rajta akkor se ha tudnék.Nem beszéltünk már mióta és mikor tegnap megláttalak a clubban és elmondtad mit érzel.Én azt se tudtam,hogy örüljek vagy féljek.A többieknek is nagyon hiányzol ahogy nekem is.Igaz nem kezdődött valami fényesen a megismerkedésünk,de örülök,hogy akkor ott voltál az erdőben.Remélem még találkozunk és te is teszel érte,hogy lássalak még.Nagyon hiányzol és tiszta szívemből szeretlek téged még ha ez bajt is hoz rám.Igaz rád is,de megvédelek bármitől ha kell.Csak annyit akarok,hogy tudd én tényleg SZERETLEK.

Szeretettel:A te bukott angyalod

Ahogy a levél végére értem már patakokban folytak a könnyeim.Én is szeretem őt,ezt már tudom,de nem tudom mi legyen tovább.Nem akarok rájuk bajt hozni.

A levél után és a könnyeim hullatása után visszatértem dolgozni.Mielőtt éjfél lett volna megjelent egy lány aki mondta,hogy leváltja valamelyikünket.Mia nem akarta így hát mondtam,hogy ha nem baj én elfogadnám.Természetesen Mia,Paul és az ismeretlen lány is belement aki gondolom itt dolgozik.Műszakot cseréltünk így nekem holnap 11-kor be kell jönnöm azt a két órát ledolgozni ő pedig akkor mehet el.

Siettem a motoromhoz mert eldöntöttem,hogy elmegyek Danielékhez.Az útakat gyorsan szeltem,így nem láthattam,hogy oldalról egy fényszóró világít rám és pár perc múlva sötétségbe borult minden.

***

Lebegtem.Valaki beszélt hozzám,de nem tudtam válaszolni.Valami fehér helyen voltam.Ez a mennyország?Hol vagyok?Hallom,hogy valahol beszélnek,de nem tudom kik és,hogy hol.Egyszer csak mintha a talaj beszakadna alattam.Elkezdtem zuhanni.Ismét sötétség.

(A clubban a tömeg mikor találkozott Danielékkel(képen))

##Bocsi,hogy rég volt rész...Hozom amilyen gyorsan csak tudom őket...Addig is remélem,hogy tetszett és hogy jelzitek....Kxx##