Bound to Love

6. Nincs kiút

-Andy Barber-

-Emeld el a kezed de kibaszott gyorsan az enyémről!-sziszegtem a fogaim közt.
-Nem hagyom magam! Azt hiszi hogy simán megölhet?-kapkodja ismét a levegőt. Fosik tőlem kurvára ez pedig hatalmas boldogsággal tölt el. Csodaszép ahogy a piros vére az arcán végig folyik és csöpög a hófehér ruhájára.
-Nem hiszem, hanem tudom!
-Téved!-remegtek meg az ajkai ahogy veszi a levegőt.
-Nem fog hiányozni senkinek se.
-De! A páromnak!-erre a kijelentésére elvigyorodtam.
-Ne hülyíts kislány. Engem nem versz át.-kapkodtam a szemeim az övéi közt. Pupillái kitágultak ahogy figyelte az enyémeket. Kamuzik. Kurvára kamuzik nekem.
-Ez az igazság! Sőt! Ő majd jól megagyal ha ezt megtudja!
-Azt hiszi most kurvára megijedtem mi?
-Ajánlom hogy igen!-nem hagyja magát. Cseppet se könnyű eset. Újra belekortyolok az italomba, de ő azt hiszi hogy a stukkerért nyúlok így a kezem után kap. Egy dologgal viszont nem számol, hogy a pohár tartalma rajta köt ki.
-Mi a faszért zavarja a whisky ennyire?-emelkedtem el tőle mire ő a kezébe kapja a poharat és próbálja magáról letakarítani az aranyló folyadékot.
-Minek mászkál folyamatosan piával a kezébe?
-Én kérdeztem előbb kislány! Válaszolni!-kaptam ki a kezéből a poharat idegesen.
-Büdös ez a szar pia amit iszik! Hogy néz ki a ruhám?!
-Mint az enyém, úgyhogy ne vinnyogjon tovább.
-Mossa ki!-szemöldököm egyből felszaladt a homlokomon a kijelentését hallva.
-Hogy mondja?
-Mossa ki!
-Maga nem ugráltat! Kurvára nincs képbe kivel beszél!
-Nem is akarom tudni! Mossa ki a kibaszott hányásszagú whiskyjét a ruhámból!
-Csillagbogár, szépen gyere le a földre mert álomvilágban élsz.
-Ez maga a pokol!
-Eltalálta! Ez itt a pokol! Én pedig kibaszottul nem tűröm a rinyálást, úgyhogy fogja be kurva gyorsan azt szép száját mert ólommal töltöm teli.
-Maga egy bunkó, önelégült fasz!-köpi a szebbnél szebb szavakat az arcomba.
-Azt hiszi most ezzel megbántott?-nevettem el magam.-Telibe leszarom kiscsillag.-támaszkodok meg a kanapé háttámláján ahogy felé emelkedek.-Kurvára nem érdekel. Az viszont igen, hogy kezdi felbaszni annyira az idegem hogy fél másodperc alatt kussoltassam el örökre.
-Tegye meg! Gyerünk!
-Örömmel.-nyúltam a fegyver után mire ő a kanapéról felpattanva rohanni kezdett. Egy baj volt. Az ajtók és az ablakok automatikusan záródnak 22:00 után. Innen nincs kiút.
A kilincset rángatja ahogy lassú léptekkel sétálok utána, de az meg se moccan.-Nincs kiút!
-Rohadjon meg!-szaladt fel az emeletre. Ez egyre jobb. Kergetőzni szeretne amihez nekem nincs türelmem. A lépteim nagyobbra véve szeltem át a lépcsőfokokat párosával. Hallom hogy merre jár mert a cipőjének a sarka kopog a márvány padlón. A felső emeleti folyosón előttem szalad. Olyan mint egy szellem. A fehér ruha és a sápadt bőre is csak rátesz erre.
-Nincs értelme menekülni.-dugtam egyik kezem zsebre míg a másikkal a fegyver markolatára szorítottam. -Meg amúgy is azt mondta tegyem meg. Most miért nehezíti meg a dolgom?
-Maga tényleg ekkora barom? Mit ártottam magának? Nem csináltam semmit se!-rángatja az egyik ajtó kilincsét. Már magában erre a folyosóra nem szabadott volna lépnie, most meg a hálószobám ajtajának a kilincsét akarja letépni. Kurvára messze mentél kislány!
-Rengeteg mindent megszegett. Had ne soroljam fel.
-Mit? Azt hogy véletlen leöntöttem? Kurvára nem akartam! Mondtam már!-kiabál folyamatosan. Hisztizik mint egy dedós gyerek.
-Azzal kezdte, hogy a karomhoz ért. -sétáltam még közelebb így az ajtómnak préselődött.
-Abba mi akkora bűn?
-Kettő, hogy visszapofázik!-sétáltam még közelebb.
-Nem hagyom magam az olyan balfaszokkal szembe mint maga! Ezt ne is várja!
-Három pedig az, hogy a szemeimbe nézett.-emelkedtem felé így a feje az ajtómnak koppant. Érzem ahogy veszi a levegőt. Édes parfümje az orromba kúszik, de nem bódít el. Az agyamat ellepte a szar a rengeteg húzása miatt. Nem tudok lehiggadni mindaddig amíg nem hever holtan.
-Miért? Talán szerelmes lett attól hogy a szemeibe néztem?-arcába röhögve, döbbenetes miket gondol ez a lány. Egy mesében él. Én kurvára nem a szőke herceg vagyok!
-Olyan nincs bogárka!
-Hát amilyen maga, nem is fogja megtudni.
-Kuss!-csaptam a fa ajtóra az öklöm mögötte amitől összerezzent. -Hidegvérrel ölöm meg azt aki a szemembe mer nézni. Nem tud érdekelni se az hogy nő, se az hogy egy kisgyerek... semmi!
-Maga szívtelen!-nyelt egy nagyot ahogy figyel engem.
-Nincs szívem, nem kell felvilágosítson, mert tudom!
-Nem... tettem..semmit!-tagolta, de baromira nem érdekelt.
-De igen, mert most is a szemeimbe néz, ami nekem nem baj. Csak magának lesz nagyon szar olyan fél másodpercig amíg a fájdalmat érzi.
-Hogy... hogy lehet...
-Úgy bazdmeg hogy kurvára leszarom a rimánkodásod!-ordítottam az arcába. A könnyei lassan folytak végig. Szemeit összeszorítja ahogy reszket előttem. Fújtattam a dühtől mert már elegem volt. Felhergelt.
-Utolsó kívánság sincs?-csuklik el a hangja.
-Hhhh... lehet de kibaszottul nem érdekel. Ha elmondja mire vágyik, ha nem... nem tud izgatni mert ugyan úgy meg fogom húzni a ravaszt.-lóbáltam előtte a stukkert.
-Engem vár haza a ...-megint kezdi ezt a mesét. Beszarok! Ilyen nincs!
-Nincs senkije! Azt hiszi hülye vagyok? Ilyen ruhába-intettem végig rajta.-főleg egyedül nem olyan jár egy szórakozóhelyre mint akire az édes drága papucs csávója vár otthon. Úgyhogy most fejezze be ezt a hazudozást mert kibaszottul a lelkéig látok!-hajoltam az arcába így az orrom az övéhez ért.
-És..és mit lát?-pillantott fel könnyes szemeivel az enyémekbe.
-Egy picsogó kislányt.-mondtam szemrebbenés nélkül mire arcon vágott. Most robbant el az utolsó idegszálam így a torkánál fogva az ajtómnak vágtam. Kezem után kapott két kézzel, de feljebb toltam a fa nyílászárón így a lábai már nem érték a földet.
-Er..eresszen...-suttogja halkan.
-Szívi! Ebből az egészből egyre szarabbul jössz ki. Azt ugye tudod?
-Baszódj... meg!-köpött arcon így ahogy az ajtónak vágtam ,az egyből kinyílt, ő pedig a földre zuhant.
-Nincs utolsó kívánság!-kaptam el a bokáját és húztam végig a padlón. Kapálózott, sikoltozott, ordibált, de nem érdekelt. Elég volt. -Kuss bazdmeg!-kiáltottam rá ahogy a hajánál fogva felrántottam.
-Hogy...hogy lehet ilyen?-sírt folyamatosan.
-Így születtem. -csavartam a haját a kezem köré.
-Nem! Nem így született!-nézett fel rám de alig láthatott valamit a könnyeitől.
-Hhhh... ne fárasszon hajnal kettőkor a hülyeségével!
-Magának kell hogy legyen szíve! Akár csak egy pici is. Nem.. nem lehet ilyen!-remegett meg az ajka, de nem tudott átverni. Ez egy csali!