Miracoulous🐞🐈"Ketten a világ ellen"

Huszadik fejezet.Marinette.

Már anyáék kiabálnak nekem lentről, hogy indulnom kéne, de engem teljesen megzaboláz az Adrientől kapott nagyon furcsa üzenet.Mire többször is elolvasom, rájövök, hogy nem fog megváltozni.Az észveszejtő sorok, ugyanazokat a szavakat fedik.Mégis mit akart ezzel Adrien?-töprengek, és még mindig megpróbálom keresni, az értelmes magyarázatot erre az üzenetre.Látom, hogy végre Tikkie is elpakolta amiket akart a nyaralásra,(habár nem nagyon értem miket, és mi szüksége van rá, de nem ellenkezem. Ő is odajön hozzám, és megint megkérdezi, nem írt-e Adrien.
Az újjabb válaszom, természetesen egy nem volt.
-Akkor ez tuti Plagg műve.-Jelenti ki Tikkie miközben bólogat.
-Plaggé?-kérdezem.-Dehát mi oka lenne rà?
-Hát... hogy is mondjam Marinette..Te egészen jól jártál velem.Mivel Plagg néha szereti a gazdáit megfenyegetni.Mint például ez az üzenet.Biztosan Adrien nem csinált meg valamit amit akart, és ezért csinálta.-Tudatosodik kis kwamim.
-Egyáltalán hogyan tudtok, ti kwamin üzenetet írni?- ragadom meg a lényeget.
-Aj Marinette.Nem mindegy az most? Inkább induljunk.-Nyöszörgi Tikkie. Hallhatólag, elege lett az elmúlt itthon töltött hetekből, és vevő bármilyen kalandra. Mielőtt kilépnék az ajtón, veszek egy nagy levegőt, hogy megnyugodjak.
"Minden rendben lesz" szajkózom magamban, és le is érek a lépcsőn a konyhába.
-Áh Marinette! Hát csak, hogy itt vagy. A repülő nem vár meg.-Sürget anyu.
-Bocsánat csak elkellett tennem még pár dolgot.-Mosolygok a szüleimre.Aztán apura nézek, mert mint aki elfelejtett valamit, a fejéhez kap.
-Jaj majdnem elfelejtettem.-Rohan be a spájzba, és már kint is van egy kosárnyi sütivel.
-Jesszus apu! Ezt nem kellett volna. Nem fogok éhen hallni!- nevetek fel.
-Jaj szívem ez nem csak neked van.Úgy számoltam, hogy neked, Emilynek, és Adriennek is elég legyen.-Számolgat apu fejben és mosolyt villant.
-Hát..Apu csodálkoznék ha nem lenne elég 6 Adriennek, 6 Marinettnek, és 6 Emilynek sem.-Kuncogok fel.
-Jaj Marinette.Tudod hogy van mindenki apád finomságaival. Bármekkora mennyiség is, simán elfogy.-Mondja anyu, és kezembe adja, a vagy 3 tonnás sütis kosarat.
-Tudom anyu.És köszönöm!-mosolygok rájuk.
Mi után kiadtam hálámat, a tekintetem a faliórára vándorol és kipattan a szemem.Ez az óra vagy mindig siet, vagy tényleg 10 óra 20 van. Nekünk pedig 40-kor indul a gépünk.
-Jesszus! Anyu apu Szeretlek titeket.-Nyomok gyorsan 2 puszit a szüleim arcára, és ki is futok az ajtón.De aztán rögtön meg is állok, mert tudom, hogy annyira kevés az időm, hogy nem fogok odaérni Adrienék házához szupererő nélkül. Tudom, hogy egyre többet használom saját célokra az erőmet, de mégis mit kezdjek vele ha nem akarnak pont ma megölni vagy ilyenek!?.
Így hát gyorsan magamra varázsolom katica öltözékemet, és már ugrálok is az óriási épületek között.Amint a ház közelébe érek, visszaváltoztatom magam Marinette-é, és meg is rohamozom a kerítést.Ami nyitva fogad, így be is futok egészen az autóig.
-Áá Marinette- köszönt Adrien anyukája, Emily és gyorsan meg is ölel.
-Szia Emily! Még pont jókor jöttem?-kérdezem idegeskedve.
-Ó drágám teljesen jókor.A repülőt áttették fél órával későbbre.Valahol a városhoz közel nagy vihar tombol, és félnek felszállni.Bocsánat, hogy nem jeleztem, de már rég kihúztam az internetet a házban, útra készen.-Szabadkozik Emily, én pedig nem
Tudom
most örüljek, vagy sírjak-e.Esetleg mindkettő...
-Hú..Hát akkor jó!-erőltetek mosolyt az arcomra.Hiába az idegeskedésnek.Ráért volna..
-Adrien még bent van.Bár fogalmam sincs mit csinál.-Gondolkozik Emily.
-De menj csak be! Úgyis el kell raknom még pár dolgot.Az a fránya sup nem fér be az autóba.-Löködi beljebb, a sup-ot, és rám mosolyog .
-Esetleg ne segítsek?-kérdezem remélve, hogy nem kell egyedül lennem Adriennel a házban.
-ó szívem dehogyis.Megoldom.Menj csak be a pulton van üdítő ha szeretnél.-Mosolyog és befelé tessékel.
Amint belépek furcsa látvány fogad.Egész üres a ház a kipakolás láttán.De hamar megszokom, és felmegyek a lépcsőn.Megpillantom Adrien szobáját, ahol résnyire nyitva találom az ajtót, és bekukucskálok rajta.De üres látvány fogad.Adrient nem látom sehol, bárhova sandítok.
-Keresel valamit?-Hallok egy hangot a hátam mögül és összeszorul a mellkasom.Hát persze, hogy pont amikor őt keresem csak úgy megjelenik a semmiből.Nagy erőt veszek magamon,  és megfordulok.Jól sejtettem.Adrien áll előttem, fekete rövidnadrágban, egy citromos pólóval.Ami kicsit megmosolyogtat.
-Szia.-Mondom hallkan.
-Szia.-Viszonozza a köszönésem, és talán egy lomha mosolyt vélek felfedezni, szája sarkában.
Semmi kedvem sem volt ilyen furcsán kínos szituációba keveredni, így gyorsan témát váltok.Nem mintha bármilyen témánk lett volna amiről át kéne válltani.
-Egész..Üres így a ház.-Mondom és kikeveredek Adrien fürkésző pillantásától.És a ház belső terét kezdem el tanulmányozni
-Igen. Az. Anyu a minden létező dolgot is kipakolt hátha nem lesz ott fürdőkád.-mosolyog, amivel engem is erre késztet.
-Hát ez esetben, és gondoskodom arról, ha esetleg nem lenne mit enni.-Mutatom fel a kezemben lévő kosarat ami telis tele van pakolva sütikkel.
-hű!-Mondja Adrien.És ez mindent elárul.
-Megállunk esetleg valahol? Mondjuk a rokonoknál akiknek van 20 gyereke? Azoknak lesz még?-kérdezi gúnnyal a tekintetében.
Én mentem felnevetek.Nagyon örülök, hogy minden ellenére eltudunk beszélgetni még így ketten. Talán mégsem lesz olyan szörnyű ez az együtt töltött hét..

             Folytatjuk...