Verse.TXT

24 lettem

24 lettem, egy csomó mindent elfelejtettem, már nem az ágyba pisilek, nem olvasnak nekem esti meséket. Már nem kötnek le botokból készült fegyverek, és nincsenek kisautók szekrényemen, helyette megfakult emlékek melyek mások számára értéktelenek, egy replika keretszerkezetben. Már nem kergetem a lányokat 8 lábú élőlényekkel, már elég érdektelen termetem és kihült tekintetem hogy gyorsan, más útra kerekedjenek. Megszünt a félelmem hogy egyedül halok meg, hiszen manapság már senki sem keres meg. Az álmaim is megszüntek, mármint a kedves álmaim miben békében élhetek, hiszen úgy kezeltem jelentéktelen kis életem hogy ne legyen érdemes megtartani az életben. De, van ami megmaradt, őszinte és elfogadó lelkem kiben emberben hibát nem keres, ki mondja azt is ami keserves, de őszinte. Velem maradt körülöttem lévő jó kedv, mit mindenkinek teremtek, csak magamtól fogyott el, ilyen voltam s maradtam, magamnak való remete.
Csak dolgozom és spórolom kis keretem, kár hogy az emberekből elfogyott a keresetem, eszek, cigizek és reménykedem hogy virtuális világban kibonthatom azt az életem amit a valóságban valamiért sosem érhetek el.  Már nem érzem versemet, mindig úgy érzem nem ért meg engem magam se. Néha mintha kinőttem volna a világot, néha mintha ő taposta el bennem aprócska virágot, eddigi életemet úgy éltem, hogy érezzem hogy élek, és mára eljutottam odáig, hogy már nem is élek. Kiknek születésnapján vettem ki a részem, még távolról is csak alig alig érdekli létem. Kérdezném én tőled, erről neked mi a következtetésed, de nem is lényeg, hiszen ahogy neked is, már nekem is nagyon régen elveszett az érdeklődésem. Minden jót. Én mindenkinek kívánok kellemes szép életet.