Meseszép

64 6 4
                                    

Lassan elegem lett abból, hogy a fiúk lent megállás nélkül üvöltöznek, így kissé felcsattanva igyekeztem le a lépcsőn, hogy majd mindegyiket jól seggbe rúgom. Persze, hogy piáltak.

-Mi van itt? - kérdeztem. -Mindenki berúgott? - ráncoltam a homlokomat, mire a szőke lány, felém nézett. 

-Ezek mindig ilyenek. Most persze rendesen be vannak- forgatta meg a szemét, ha jól tudom, Vivien.

-Azt látom- biccentettem.

-Jaj, mit rinyálsz már? Nem hiszem, hogy bármi közöd lenne ahhoz, amit mit csinálunk? - érdeklődött kedvesen a szőke ribi, akit Csanád "maradéknak" nevezett. 

-Te csak fogd be- vigyorogtam rá. 

-Ajhhh, én ezt már nem bírom. Francnak kellett elrángatni- nyöszörgött talán Virág. -Nem mehetünk fel hozzád? Nyilván a ribike nem jön- óvatosan a rinyagép felé biccentett. 

-Gyertek- intettem. Gyorsan mind a három lány felpattant. Követtek, majd beléptünk a "szobámba". 

-Otthonos- mérte végig a barna hajú. -Leülhetek a fotelbe? 

-Persze- vontam meg a vállamat, majd visszakuckóztam az eredeti helyemre, ahol eredetileg ültem. 

-Amúgy. Napsi vagyok- mosolygott az a lány aki a fotelben ült. 

-Írisz-szóltam.

-Vivien- mondta a szöszi, miközben szorgosan pötyögött valamit a telefonján, majd amikor észrevettük, elrakta.

- Én pedig Virág. 

-Az jó- mondtam, majd a körmömre néztem. 

-Akkor te most Csanáddal laksz együtt? - törte meg a csendet Napsi, mire felnéztem a körmöm bámulásából.

-Jaj sajnos.

-Nem bírjátok egymást? - kérdezte Vivien érdeklődve.

-Én utálom. A világ legparasztabb pöcse- ingattam a fejemet. 

-Amúgy általában normális- szólt közbe Virág. - Velünk nem szokott ilyen lenni.

-Hát...velem nagyon is az .......- forgattam meg  a szememet. -Csak az a baj, hogy kívül megüti aa világ legszexibb félistenét, de belül mint már mondtam még egy harmincnapos tonhalas szendvicsnél is rohadtabb. 

-Nekem volt már vele konfliktusom- mondta Vivien.

-Mi?

-Hát....mikor először találkoztam Noéval, utána hazamentem, és fogadott Csanáddal, hogy simán el tud engem szédíteni, és találd ki ki ötlete volt? - pillantott rám kissé elhűlt tekintettel.

-Pill, gondolkozom- erőltettem meg cinikusan az agysejteimet. -Hm...legyen a cséféreg.

-Cséféreg? - tartotta vissza a röhöghetnékét Napsi. 

-Igen. Mert féreg. De a mai világban rengeteg baromra tudnám mondani, szóval ő lett a cséféreg- magyaráztam, mire kész, mindeniből kitört a nevetés. 

-Ez beszarás...cséféreg! Eskü, így írom be a becenevét Messen- vette elő a telóját Virág, de megállítottam a mozdulatban.

-Ez az én ötletem- mosolyogtam rá. - Találj ki mást jó? engem úgy is utál..de nem vészes, mert én is őt. Akkor te Kisé vagy nem tom ki barátnője vagy?

-Már nem- vonta meg a vállát. - Pár hete szét mentünk, csak már meg volt beszélve, hogy átjövünk, és nem akartam tahó lenni, hogy nem jövök el, így itt vagyok, de most már nem egy párként jöttünk-mesélte.

-Nekem van egy haverom- kezdtem el pötyögni a telefonomon, majd rámentem az Insta oldalára.

-Szabó Martin- olvasta le a nevet. -Hm....heleszke. Mennyi?

-Tizennyolc- feleltem. 

-Uhh... akkor nem kell- rázta meg a fejét tiltakozva. 

-Miért te mennyi vagy?

-Mindjárt húsz. És utálom a fiatalabb palikat- magyarázta. -Meg fura lenne más sráccal lenni. 



Végül a lányok elmentek, és a házban újabban csak ketten maradtunk. Vagyis khm..hárman, mert a szöszi és Csanád a szomszéd szobában szeretkeztek. Elég hangosan. Erre kissé felháborodva felnyomtam a hifit, és elindítottam Shawn Mendes Merci című számát, amit kellően felhangosítottam, csakhogy ne  halljam a cicababa idióta nyögéseit. Egyszer csak Csanád tört be a szobámba egy törölközővel az oldalán.

-Lehalkítanád? Kösz. Nem hallom...a...- kezdte, de belé fojtottam a szót.

-Nem fogom. Mert nekem nincs kedvem hallgatni a gusztustalanságotokat- közöltem vele a tényeket unottan.

-Ugyan. Csak irigykedsz, mert nem te vagy a helyében- dőlt az ajtófélfának vigyorogva. Ó, hogy lemosnám azt az öntelt vigyort a képéről.

-Te most viccelsz. Mindent lehet mondani rám, csak azt nem hogy féltékeny - ingattam  a fejemet. 

-Látom rajtad-  biccentett. 

-Jaj húzzál már ki a szobámból! A ribid már hiányol- dobtam felé az első tárgyat ami a kezem ügyébe került, az pedig egy power bank volt.

-Auu! - nyögött fel, mikor eltaláltam vele a sípcsontját.

-Ez van- álltam fel, majd elé léptem, kitoltam a szobámból, rácsaptam az ajtót, majd kulccsal is bezártam az ajtót, nehogy még egyszer bejöjjön. 

Úgy hallottam, hogy visszamegy a szobájába, aztán visszakapcsoltam a hifit. Nem akartam, de éppen tőle a Meseszép szólt. Nem volt erőm elkapcsolni így végig hallgattam. Amúgy, nem rossz dal, de azért látszik, hogy a zenében más oldala van. De mindegyik dalában egy szőke csajról énekel. Annyira imádom az Istent, hogy barna hajjal áldott meg. Vagyis khm..anyámat, akitől örököltem..jó ez vicc volt, őt nem imádom. Nem imádok én senkit az ég világon..ja, max Szofit. Meg magamat. Hah. 

Még néztem pár részt a sorozatomból, aztán gondoltam egyet, és átmentem Instagramra. Bepötyögtem Csanád felhasználó nevét. Őt adta ki elsőnek. Rámentem. Nem a követői érdekeltek, hanem az, hogy miket rak fel. Ahogy gondoltam, csak olyan képeket, amin veszett jól néz ki. Ahogy lapozgattam a képeket, véletlen a Füst klipforgatásából, egyet beszíveztem. Gyorsan visszavontam. 

NAGYON remélem, hogy nem látta meg. Álmodozhatok én....persze, máris jött egy Messenger üzenetem.

Ranga Csanád: Mi van, az Instámat nézegeted?😏😏

Kerebecz Írisz: Mi van? Dehogy?

Ranga Csanád: Aha, persze. Jött az üzi.

Kerebecz Írisz:  Aha. Na jó éjt. Nincs kedvem taplókkal beszélni. Ott a szobádba a ribid nem?

Ranga Csanád: elment már, de mindegy. Biztos a zeném hallgatása közben nem hallottad....

Kerebecz Írisz: Na pááááááá






Hali!!! Itt az úúj rész!! Ha tetszik Csanád és Írisz sztorija, akkor vote/komment!!!

Helga

Tehetetlen ~ Ercsé ffWhere stories live. Discover now